FILMKRITIKA – Ha elérkezik a világvége, talán a legfontosabb, amit tehetünk, hogy vigyázunk egymásra. Ez az üzenet rejlik a Hang nélkül: Első nap szívében, ami egy szerény, de hatásosan melankolikus előzményfilm a 2018-as akció-horror sikerfilmhez. New York idegen invázió alatt áll ebben a hatásos horrorfilmben, amelyben Lupita Nyong’o és Joseph Quinn, továbbá egy szuper aranyos cica a főszereplők.

 

Az új rész a nézőket visszaviszi az első idegen invázióhoz, amely elindította a franchise-t és egyben új karaktereket és témákat vezet be, miközben megőrzi az előző két film idegőrlő feszültségét. Az Első nap egyetlen pillanatig sem éri el az előző filmek magas színvonalát, de Lupita Nyong’o és Joseph Quinn igen meggyőzőek, mint két idegen, akiknek együtt kell menekülniük egy cicával egyetemben a lerombolt New Yorkban.

 

 

Szerény, de hatásosan érzelmes és izgalmas előzményfilm

 

A Paramount június 28-ra tűzte ki a bemutatót az Egyesült Királyságban és az USA-ban (nálunk pedig a film június 27-én került a mozikba), remélve, hogy megerősítik a franchise-t, amely az első két filmmel világszerte több mint 638 millió dollárt hozott. Az eredeti rendező, John Krasinski átadta a stafétát a Pig író-rendezőjének, Michael Sarnoskinak, és Emily Blunt, a Hang nélkül és a Hang nélkül 2 sztárja sem vesz részt ebben az előzményben. De Nyong’o sztárereje valószínűleg kompenzálni fogja ezt, bár az Első nap fő vonzereje továbbra is azok a félelmetes szörnyek, amelyek hangokra támadnak, így a szereplőknek a lehető legcsendesebben kell maradniuk.

Samira (Nyong’o) halálos rákkal küzdve, és helyzetétől egyszerre megviselten, rezignáltan és vonakodva indul el egy kis kirándulásra a többi hospice-központ lakójával Manhattanbe, vágyakozva a pizza után, amit állapota miatt nem élvezhetett. De ahogy a városba érnek, rémisztő, vak idegenek támadnak az égből, lemészárolva mindent, és mindenkit, aki és ami zajt kelt. Hűséges macskája, Frodo mellett Samira mindent megtesz, hogy csendben maradjon, és rövidesen találkozik egy sokkolt állapotban lévő joghallgatóval, Eric-kel (Quinn), aki hozzá hasonlóan egyedül van.

 

 

Kis léptékű, de bensőséges történet

 

Sarnoski, aki az Első nap fogatókönyvét is írta, egy olyan történetet mesél el, amely inkább egy lábjegyzet, mintsem egy merész új fejezet a sorozatban. De ennek az előzményfilmnek a relatív visszafogottsága előnyére válik, mivel egy olyan nő történetére fókuszál, aki keserűen beletörődött a halálba, de ezen a rendkívüli helyzeten keresztül újra megtalálja az élet örömeit. Nyong’o segít felülemelkedni ezen a közhelyes karakteríven, és úgy formálja meg Samirát, hogy érezzük haragját és kiábrándultságát – majd később, szomorúságát, amikor gyalogosan elindul egy Harlem pizzéria felé, amely egyfajta különleges érzelmi töltetet jelent számára. De az Oscar-díjas színésznő, aki kiváló volt egy másik horrorfilmben, a Mi-ben, szintén ügyes az Első nap feszült jeleneteiben, ahol nagy, kifejező szemei közvetítik karaktere érthető rettegését, amikor az idegenek köréje gyűlnek.

Krasinski a 2018-as Hang nélkül filmben tökéletesen kihasználta az alapötletet: a szereplők állandó csendben maradásának kényszere folyamatos feszültséget teremtett. A film csendje szinte elviselhetetlen volt a szorongást keltő jelenetekben. Bár az újdonság varázsa most már tényleg megkopott, de az Első nap továbbra is erőteljesen kihasználja ezt az ötletet. Pat Scola operatőr és Simon Bowles látványtervező egy olyan Manhattant alkottak meg, amelyet az idegenek teljesen romba döntöttek, és az idegenek nyugtalanító, félelmetes kattogása továbbra is a franchise legidegtépőbb eleme marad. Sarnoski ritkán használ olcsó ijesztgetéseket vagy buta karakterdöntéseket, hogy mesterségesen drámai tétet teremtsen, bár a cselekmény így is néha kissé összecsapott lesz.

 

 

Érdekes szövetség két ember és egy cica között

 

Érdekes módon az író-rendező eltér a korábbi filmek családi és szülői hangsúlyától. Ehelyett ez az előzményfilm két egyedülálló, gyermektelen karaktert vizsgál, akik nagyon különböző világokból származnak, és szoros egységet kell alkotniuk, ha túl akarják élni a borzalmakat. Quinnek egy nem túl jól megírt karakterbe kell életet lehelnie, de mégis ügyesen hozza egy férfinak a figuráját, aki talán már az idegen támadás előtt is magányos volt. Eric az apokalipszis közepette találhat barátra Samirában – még ha mindketten tudják is, hogy ha sikerül elmenekülniük ezek elől a vad idegenek elől, sorsuk valószínűleg akkor is megpecsételt.

Az Első nap őszinte, érzelmes alaphangulatával összhangban Samira macskája, Frodo (két macska, Schnitzel és Nico alakítják) kulcsfigurává válik, a szereplőknek (és a nézőknek) egyfajt megnyugvást és megható pillanatokat nyújtva a rémisztő jelenetek közepette. Igaz, a négylábú házikedvencek gazdijai joggal panaszkodhatnak, hogy Frodo a legcsendesebb, legengedelmesebb – és ezért a legkevésbé reprezentatív – macska a világon (bárcsak a mi Cicerónk ilyen engedelmes cica lenne!), de van egy különleges bája annak is, ahogyan Sarnoski ragaszkodik ezekhez a kis pillanatokhoz a hétköznapi élet normáliságából. Bárki, aki látta az előző Hang nélkül filmeket, tudja, hogy nem vár egy túláradóan boldog végkifejlet Samirára és Ericre, de az együtt töltött idő alatt talán találnak olyan dolgokat, amelyek jobbá teszik az életet. Lehet, hogy egy aranyos macska vagy egy finom szelet pizza – vagy talán az elhatározás, hogy megőrizzék emberi mivoltukat, miközben a civilizáció összeomlik körülöttük.

-Herpai Gergely „BadSector”-