TESZT – A The Chinese Room legújabb terméke azt az ismerős ízt hozza, amit legalább két másik alkotásuk, a Dear Esther, illetve az Everybody’s Gone to the Rapture (ugyanis az Amnesia: A Machine for Pigs ennél azért kicsivel több volt), így ezúttal is egy sétaszimulátorra számíthatunk, csak most egy kicsivel több horrorköntösben, ebből adódóan pedig ez nem egy olyan termék, ami hosszabb távon is maradandó lesz.

És akkor itt letudjuk a kötelező mondatot is, hogy fenn van az Xbox Game Passon.

1975, ahol a madár se jár

Közel fél évszázaddal ezelőtt játszódik a Still Wakes the Deep, főszerepben egy skót villamosműszerésszel, Caz McLeary-vel, aki azt tette, amit mi is tennénk: maga mögött hagyja problémái halmazait, hogy inkább magányosságában regenerálódjon egy olajfúró tornyon az Északi-tengeren. A nyugalmat megtörik a viharok és a tornyot érő technikai problémák. Ha csak ennyi lenne a baj, akkor csak nyűgös lenne a munkahely, de ennél több van a felszín mögött, és ezt pillanatok alatt megtudjuk, ugyanis a Still Wakes The Deep nem sok időt ad arra, hogy belemelegedjünk a világba és a munkatársainkba. Egy baleset még inkább elrontja a már omladozó struktúrát, majd egy másvilági lény kezdi átvenni az uralmat. Itt egy óriás inda, ott egy megszállt kolléga, aki aztán valami torz lénnyé változik. Persze, hogy Caz marad egyedül legény a gáton, hogy kiderítse, mi történik, és valami megoldást találjon erre, miközben igyekszik az üldözőjét és a horrort maga mögött tartani. A helyszín a műfajnak tökéletes, viszont nem ajánlott a klausztrofóbiától küzdő játékosoknak, ugyanis zárt helyről, szűk folyosókról van szó, bár ez pozitívumként is interpretálható, ugyanis feszültséget tud a lokáció okozni. A baj csak az, hogy az egész nem nagyon képes komolyabb félelmet kelteni néhány kellemetlennek nevezhető pillanaton kívül. Így nem véletlenül HORRORISZTIKUS a séta, nem pedig HORRORRAL TELI.

Bár a szó, kifejezés gyökere ugyanaz, mégis mennyire mást jelent a kettő. A Still Wakes The Deep egyszerűen képtelen valódi feszültséget kelteni. Hiába mondja, hogy valami üldöz, vagy követ, pofonegyszerű elrejtőzni. Az Alien: Isolationhöz képest ez a játék egyszerűen gyenge ebből a szemszögből. Nincs meg az összetettség, meg úgy általában véve a tét érzése is hiányzik. Mintha félelmet ígért volna a The Chinese Room, de ezt nem adja meg. A hangulat persze ezen valamennyit javíthatna, de ez már szubjektív megítélés kérdése, ugyanis lehet, hogy valakinek ez pozitívum, valaki másnak pedig ennek ellenkezőjét éri el. Caz szinkronhangja viszont jó, és talán a történet megírásának minőségére sem lehet panasz, de azon túl már-már minden másra igen, esetleg a grafikát leszámítva, mert az nem nevezhető rossznak; ebben a tekintetben anno talán az Everybody’s Gone To The Rapture sem okozott csalódást.

Három óra, négy kerék, ötlettelenség

Három óra alatt végig lehet játszani a Still Wakes The Deep-t. Ezzel ez a játék is gyorsan a képletes polcon találja magát, és nem olyan biztos az, hogy utána ismét felé nyúlnánk. A játékmenet is eléggé gyenge, így megint egy sétaszimulátorról van szó, ugyanis a legtöbb interakció abból áll, hogy végiggyalogolunk a legtöbb helyszínen egy minimális mértékű lopakodással, néhány környezetre vonatkozó feladvánnyal, és esetleg itt-ott pár elágazással. De ennek ellenére nagyon gyorsan a végén találja magát a játékos, és az újrajátszhatóság itt sem olyan nagyon kimagasló. Az jó, hogy van olyan érzés, ami azt hozza ki belőlünk, hogy legalább haladunk előre, és talán le is tudja kötni a figyelmünket.

Épp ezért nem kaphat olyan nagyon alacsony értékelést, hiszen a momentum ott van a Still Wakes The Deep-ben. Látványra tetszetős, és a vége felé, a másvilági elemekkel tényleg egészen korrektül néz ki a játék, köszönhetően a megfelelő tervezésnek. De egy játék nem lesz attól maradandó, hogy szépen néz ki. A jó vizualitás önmagában még nem tesz egy terméket jóvá (hány olyan alkotás volt anno, ami kinézetre elképesztően jó volt, de minden másban felejtős?). De azért ez így is egy pozitívum, mert ez talán az emlékezetünkben maradhat valameddig, és így nem kaphat mondjuk egy 3/10 vagy egy 4/10 eredményt, hiszen a dizájn tekintetében (és ez nem csak a grafikára, hanem a narratívára és a játékmenet tempójára is vonatkozik) nem szenved jelentős hiányosságoktól. Azért fel kell tenni még egy kérdést. Szórakoztató-e a Still Wakes The Deep? Igen, viszont ez nem csak egy igen/nem válasszal válaszolható meg, ugyanis van a végén egy de szócska is. Igen, DE csak egyszer.

Talán nem kellett volna ide jönni

A Still Wakes the Deep egy 6,5/10-nél többet nem érdemel, mert azért ez mégis csak egy sétaszimulátor. Egy olyan sétaszimulátor, amit tényleg végig lehet játszani három óra alatt. És utána kétséges, hogy még egyszer valaha ismét elővennénk. A játék jó, de nem emlékezetes. És emiatt kérdéses, hogy jó ötlet volt-e az amúgy is küszködő Paradoxnak rájuk bízni a Vampire: The Masquerade – Bloodlines 2-t. A válasz minden bizonnyal az lesz, hogy nem, a játék kudarc lesz, a kiadó pedig csődbe megy… a játékot meg érdemes kipróbálni Game Pass-előfizetőként.

-V-

Kiadó: Secret Mode

Fejlesztő: The Chinese Room

Stílus: sétaszimulátor

Megjelenés: 2024. június 18.