FILMKRITIKA – Russell Crowe, a lepukkant, egykori szupersztár, aki már játszott ördögűző papot egy horrorfilmben, most egy másik lecsúszott, volt filmcsillagot alakít, aki úgyszintén egy ördögűző pap szerepét ölti magára egy horrorfilmben forgatott másik horrorfilmben. Meta a metában, és nem, ez nem egy paródia. Vajon megéri beülni rá és kiűzi-e a film az unalom démonait?

Mint sok más egykori A-listás színész, Russell Crowe is alacsonyabb költségvetésű filmekben találta meg új helyét. Az elmúlt néhány évben láthattuk őt a gonzo őrült autós thrillerben, az Tébolyban, a Hemsworth tesókat terelgetve a Maga a pokol című háborús akciófilmben és drámában, a kevéssé ismert Szunnyadó vérebek krimiben, valamint A pápa ördögűzője című ördögűzős filmben. Az utóbbi film, ahol az ördögűző pap szerepét játszotta, meglepő módon sikeres lett, ami elég inspirációt adott egy újabb ördögűző filmhez, amelynek – itt jön a hatalmas csavar, most tessék a karfákat megfogni! – úgyszintén Ördögűzés a címe. Az eredetileg 2019-ben forgatott film alapötlete egyébként nem volt ördögtől való (hahaha) és egy érdekes történetet mesél el, amely lazán kapcsolódik Joshua John Miller rendező saját tapasztalataihoz, akinek apja, Jason Miller Az ördögűzőben játszotta Karras atyát.

Eredetileg The Georgetown Project néven ismerték a filmet, amely vegyes fogadtatásban részesült, amikor a Miramax támogatta. Azonban a COVID-19 járvány miatt a tervezett újraforgatások elmaradtak, és a film a polcon maradt, amíg A pápa ördögűzője sikere új lendületet nem adott neki. De a Miramax végül eladta a filmet a Vertical-nak, és a nyári mozibemutató mellett döntöttek, ami okos húzásnak bizonyult a sztrájkokkal terhelt időszakban.

Meta-horror és vallási trauma

A végeredmény egy nyers, nagyon rosszul vágott, és logikai bakikkal, rossz történetvezetéssel és egyéb hibákkal teli film, amely egyben egy másik katasztrofális produkcióról szóló alkotás. Bár a kezdeti koncepció érdekes, a film hamarosan a megszokott horror klisék rabjává válik. A nyitójelenetben egy próba halálos kimenetellel zárul, ami megnyitja az utat Tony (Crowe) visszatéréséhez a reflektorfénybe, miután alkoholizmusa miatt elvesztette karrierjét. Tony egy papot alakít, aki segít egy anyának megmenteni lányát az ördögtől, miközben saját gyermekkori zaklatása is felszínre kerül.

Az Ördögűzés kezdeti szakaszai még érdekesek, ahogy Tony belső démonjaival küzd, de Joshua John Miller és MA Fortin forgatókönyvírók elrontják a helyzetet, ahogy ügyetlenül vezetik át a személyes drámát egy bugyuta horrorfilmbe. Nem kapunk elég időt Tony növekvő belső pánikjának bemutatására, és hamarosan csak egy eszköz lesz az ijesztgetésekhez. Crowe próbálkozik, és van valami tiszteletre méltó az elkötelezettségében, még a silányabb filmekben is, de karaktere hamarosan teljesen nevetségessé válik. Lánya, Lee (Ryan Simpkins) több jelenetet kap, de ezek gyengén vannak összerakva, különösen a Chloe Bailey által játszott leszbikus szerelmi szállal kapcsolatos jelenetek.

Az ördög a forgatókönyv részleteiben van… illetve… nincs…

Ahogy a film elérkezik a záró szakaszába, a produkció valódi káosza tárul elénk. A vágószobában próbálnak értelmet adni az összevisszaságnak, de az események logikája valahol félúton teljesen elveszett. A néző kapkodja a fejét és ilyen kérdéseket tesz fel magában: „Ez a figura most hogyan került ide?!”, „Hogyhogy nem halt meg?!” „Itt most mi a fene történt?!”. Aminek egy feszült, szoros fókuszú filmnek kellett volna lennie egy ember bukásáról, az inkább csak zavaros élmény, amely sokszor leginkább csak unalmas és főleg hidegen hagyja a nézőt. A finálét, tele hangzavarral és káosszal, bármelyik régi ördögűzős filmből kiollózhatták volna. Miller kezdeti kísérlete, hogy a függőség és a zaklatás borzalmáról szóljon, elvész ebben a rosszul kidolgozott horrorban, a helyenként üvöltözős, máshol giccses és szentimentális jelenetek sorában.

Talán valahol ezen a gyötrelmes úton, amikor a vízió még tisztább volt és a cél látható, létezett egy olyan változata az Ördögűzésnek, amely megérte volna az óriási erőfeszítéseket. De ami végül eljutott hozzánk, az csak egy újabb elátkozott alkotás, egy olyan film, amely sokkal kevésbé érdekes és izgalmas, mintha ötször egymás után végigolvasnánk az Ördögűző Wikipédia oldalát.

-Herpai Gergely „BadSector”-