RETRO FILMKRITIKA – Oliver Stone 1991-ben bátran szembeszállt Washingtonnal, Hollywooddal és a történelemmel, hogy elkészítse ellentmondásos drámáját, a JFK-t. A film hatása ma is érezhető. E retro filmkritika aktualitását a Donald Trump elleni friss merénylet adja, amelyről nem világos, hogy nem volt-e megrendezett, ahogyan a JFK film szerint Lee Harvey Oswaldra is rákenték a gyilkosságot.

Harminchárom évvel az 1991-es decemberi bemutató után a JFK hatása még mindig érezhető, Washington politikájától egészen Hollywood világépítéséig. A baby boom generáció számára a film egy fájó generációs veszteséget dolgozott fel, míg a Gen-X számára meghatározta mindazt, amit Kennedyről és haláláról tudtak. A film vizuális megjelenítése új szintre emelte a filmművészetet, az érzékeket betöltő hatásával korábban nem tapasztalt élményt nyújtva. Tartalmával pedig egy új generációt ismertetett meg Amerika hosszú összeesküvés-elméletek hagyományával. A JFK még mindig velünk van, stílusában és tartalmában egyaránt.

Ellentmondások és következmények

A JFK – A nyitott dosszié lenyűgöző alkotás, amely a 90-es évek egyik legprovokatívabb filmje volt. Egy generáció nézte meg ezt a filmet, és meggyőződött arról, hogy az amerikai kormány eltussolta – és talán részt is vett – John F. Kennedy meggyilkolásában. Oliver Stone a filmet ellen-mítoszként írta le a Warren Bizottság által létrehozott mítosszal szemben. A film szándékosan kérdéseket tett fel ahelyett, hogy válaszokat adott volna, ami sokakban félreértést keltett, mivel sokan azt hitték, hogy Stone egyértelmű bizonyítékot próbált nyújtani arra, hogy egy New Orleans-i üzletember, Clay Shaw szorosan részt vett Kennedy meggyilkolásában. Ehelyett egy elméletet mutat be Jim Garrison New Orleans-i kerületi ügyész Shaw elleni peres kísérletéről, amely – mind a mai napig – az egyetlen eljárás, amelyet a JFK-gyilkosság kapcsán indítottak.

Ez a forgatókönyv radikálisan megkérdőjelezte a Warren Bizottság megállapításait, amely szerint Kennedyt egy magányos merénylő, Lee Harvey Oswald ölte meg. Garrison elmélete szerint a CIA – akikkel Shaw egyszer dolgozott – ölte meg Kennedyt, mert el akarta kerülni a vietnami konfliktust és drámai módon át akarta alakítani az amerikai külpolitikát. Az esküdtszék kevesebb mint egy óra alatt felmentette Shaw-t.

Kennedy meggyilkolása szinte azonnal spekuláció tárgyává vált, amikor 1963. november 22-én lövések dördültek el a Dealey Plazán. Két nappal később Oswaldot is lelőtték, ami egy fekete lyukat hozott létre a gyanú terén, amely azóta is tágul.

Oliver Stone és a popkultúra

Ahhoz, hogy megértsük a JFK hatását a popkultúrára 1991-ben, ismernünk kell Stone karrierjét. Egyszerűen fogalmazva, ő volt kora legellentmondásosabb és legelismertebb rendezője. Filmjei nemcsak sikeresek voltak, hanem jelentős bevételt is hoztak, ami hatalmas szabadságot biztosított számára. Stone-t Amerika lelkiismeretének tekintették, hiszen olyan filmeket készített, mint az *A szakasz*, amely segített az országnak feldolgozni a vietnami háborút. Ezzel szemben a szinte folytatásának tekinthető *Született július 4-én* az anti-háborús mozgalmat dolgozta fel. E két film között készítette el a *Salvador*-t, amely feltárta az USA szerepét az El Salvador-i háborúban. Ugyanakkor a *Tőzsdecápák* kritikusan vizsgálta az „Én generációt” és a pénzkeresés hatását a hippi generáció hírhedt folytatására – a yuppie-kra.

Hihetetlen, hogy a JFK nem Stone egyetlen filmje volt 1991-ben, ugyanis ugyanabban az évben ő rendezte *A Doors*-t is. A JFK-gyilkosságot széles körben Amerika ártatlanságának elvesztéseként emlegetik, még ha ez naiv kijelentés is az ország történetét tekintve. Egy idézet a filmből rezonál egy egész generációval: amikor Kevin Costner Jim Garrisonja minket egy Hamlet generációnak nevez, és arra buzdít, hogy ne feledjük elesett királyunkat.

Annak ellenére, hogy a film körül sok vita volt, látszólag minden akkori nagy sztár szerepelni akart benne. Kevin Costner a hírneve csúcsán volt, két Oscar-díjat nyert a *Farkasokkal táncoló*ért, és éppen a *Robin Hood: A tolvajok fejedelme* című filmmel vezette a kasszasiker filmeket, így őt választani Garrison szerepére erős döntés volt. De sok hatalmas sztár is szerepelt a filmben, köztük Jack Lemmon, Walter Matthau, John Candy, Ed Asner, Tommy Lee Jones, Joe Pesci, Sissy Spacek, Kevin Bacon és Donald Sutherland is – mind nagyobb és kisebb szerepekben. A film Oswaldját, aki a végső balekként jelenik meg, Stone Gary Oldman-t választotta.

A film fogadtatása

Oliver Stone a JFK-ben klasszikus paranoid thrillerek és detektívtörténetek ismerős elemeit használja. A film szédítő montázsokkal és a Zapruder-film ismételt felhasználásával próbálja bemutatni Kennedy meggyilkolását. Stone egy átfogó, mégis zavaros elméletet vázol fel Kennedy meggyilkolásáról, amelyben a CIA, az FBI, a maffia, az amerikai hadsereg és hírszerzés, valamint Kennedy alelnöke, Lyndon B. Johnson is részt vesznek.

Amikor most nézzük meg a filmet, könnyen magával ragadhat bennünket a történet intenzitása, és gyakran azon kapom magam, hogy a három és fél órás játékidő öt órára nyúlik, mivel rengeteg időt töltök a különböző elméletek kutatásával, például az „Egyetlen Golyó Elméletének” cáfolásával. A film különlegessége, hogy bár szinte csak beszélgetésekből és információk átadásából áll, mégis hihetetlenül izgalmas. Stone lenyűgöző tempóérzékkel vezeti a történetet, és a szereplőgárda egységesen kiváló. Kevin Costner különösen kiemelkedő, aki mint Shakespeare-idéző Garrison, rendkívül intelligens karaktert hoz.

Tommy Lee Jones Shaw-t alakítja, akinek homoszexualitását sokan túlzónak tartják, különösen abban a hírhedt jelenetben, amikor aranyba mártva, mint egy szamár ordít és poppereket szív. Ő volt az egyetlen a szereplőgárdából, aki Oscar-jelölést kapott. Joe Pesci kiválóan alakítja a lelkiismeret-furdaló David Ferrie-t. Mégis, a filmet szinte uralja a nemrég elhunyt Donald Sutherland, aki Mr. X szerepében egy erőteljes, hosszú cameo-t nyújt, és bravúros jelenetben magyarázza el Garrisonnak a merénylet okait.

A film hatása Stone karrierjére

Annak ellenére, hogy sokan úgy vélik, a JFK film tönkretette Oliver Stone karrierjét, ez nem igaz. Bár a film körül számos ellentmondás és kritika merült fel, ezek nem állították meg Stone-t. Például a *Quantum Leap* egyik epizódjában Scott Bakula karaktere, Sam, Lee Harvey Oswald testébe ugrik, de az elméjét irányítják, így nem tudja megakadályozni a merényletet. Az epizód végén az a következtetés vonható le, hogy Oswald egyedül cselekedett.

Bár a JFK volt Stone utolsó jelentős sikere, ez nem jelentette karrierje végét. A *Született gyilkosok*, a *Mennyei napok* és a *Minden héten háború* mind nagy költségvetésű filmek voltak, akárcsak az epikus *Alexander*. Ezek a filmek sokkal provokatívabbak és ellentmondásosabbak voltak, különösen a *Született gyilkosok*. Stone továbbra is nagy költségvetésű filmeket készített, bár ezek kevésbé lettek sikeresek, és ő maga is megosztó figurává vált. Ennek ellenére a JFK továbbra is az egyik legfontosabb alkotása, és ha ez volt az utolsó alkalom, hogy befolyásolta a közgondolkodást, akkor ez egy hatalmas teljesítmény, amit nem lehet tagadni – még akkor sem, ha esetleg úgy gondolod, hogy Oswald tényleg egyedül cselekedett.

-Herpai Gergely „BadSector”-