FILMKRITIKA – Deadpool és Rozsomák legújabb kalandja nemcsak a Marvel rajongók számára kínál lenyűgöző élményt, hanem mindenkinek, aki szereti az akciót, a humort és a karakterek közötti dinamikát. Az MCU legújabb darabja bemutatja, hogy a stúdió képes önmagából is viccet csinálni anélkül, hogy veszítene minőségéből.

Be kell vallanom, kevés olyan filmzsáner van, amelyről úgy érzem, teljesen kifulladt, mint a Marvel-szuperhősfilmek. Az epikusnak szánt, bombasztikus szuperhősfilmek kora lejárt. A Végjátéknál már mindenki rongyosra fújta a zsebkendőjét Vasember halálán, a Pókember: Nincs hazaútnál és a Doctor Strange filmeknél pedig már oda-vissza facsarták a multiverzum témáját. Szegény Marvel univerzum már olyan, mint az a csontsovány fejőstehén, aki rettegve nézi, ahogy „Jó reggelt, napsugaram!” felkiáltással jön hozzá a tehenészlegény, hogy az utolsó cseppet is kifacsarja belőle a jól ismert mémen. Az erősen leszerepelt, woke-al nyakon öntött Disney-sorozatokról nem is beszélve.

A Marvelnél már tényleg csak egy dolog működik: a fanyar, kendőzetlen, kegyetlen és véres paródia, amit a Deadpool filmek képviselnek. Szerencsére a legújabb Deadpool-film is ilyen, és a Marvel Ryan Reynolds által alakított Grand Guignoljához zseniálisan passzol hozzá az örökké mogorva, komor, önmarcangoló, vad és kegyetlen Rozsomák, a jó öreg Hugh Jackman képében.

Két szuperhős nem fér meg egy csárdában? Dehogynem!

A történet szerint Deadpool és Rozsomák kénytelenek összefogni, hogy megállítsanak egy közös ellenséget, Cassandra Nova-t (Emma Corrin), Professzor X gonosz ikertestvérét. Nova célja, hogy káoszt és pusztítást hozzon az MCU-ba, és ezt a két hősnek kell megakadályoznia. Az ő – néha eltúlzott, szándékosan ripacskodó – karaktere újabb mélységet ad a filmnek, miközben Deadpool nyers humorával próbálja kezelni a helyzetet.

A Deadpool & Rozsomák legnagyobb erőssége, hogy tökéletesen egyensúlyozza a humort és az akciót, eddig példátlan mértékben a Marvel Univerzumban. Deadpool nyers viccei és Rozsomák morcos hozzáállása különösen szórakoztató. Az előző Deadpool filmeknél hiányzott ez az ellenpólus, amit itt Hugh Jackman karaktere nyújt, és ezáltal válik a film igazán szórakoztatóvá.

Ahogy az előző Deadpool filmek, ez a rész is 18-as karikát kapott és nem véletlenül: tele van kaszabolós, vérengzős akciójelenetekkel, ahol Rozsomák is végre kiélheti magát. A rendező, Shawn Levy, nem kímélte a nézőket. A film kegyetlenül véres és brutális, de mindezt olyan humorral tálalják, hogy képtelenség nem nevetni közben.

A képregényes stílus is nagyon ott van

Ami a Deadpool & Rozsomák látványvilágát illeti, azon a téren sem lehet okunk panaszra. A különféle helyszínek kidolgozása művészileg rendkívül kreatív és vizuálisan is lenyűgöző, és a speciális effektek is a helyükön vannak. A látvány terén is találunk kikacsintásokat más blockbusterekre, még a Marvel-univerzumon túl is, például a nemrég bemutatott „Furiosa”-ra, amelynek annyi a kötődése a Marvelhez, hogy Chris Hemsworth volt benne a rosszfiú.

A harci jelenetek is dinamikusak és kreatívak, a humor pedig minden egyes percben ott van, hogy ellensúlyozza a kőkemény vérengzést vagy a komolyabb pillanatokat. A film különösen figyelemre méltó pillanatai közé tartozik Deadpool és Rozsomák közötti harcok, amelyek nemcsak látványosak, hanem rendkívül humorosak is. Ezenkívül a film tele van szellemes megjegyzésekkel és popkulturális utalásokkal, amelyek biztosan mosolyt csalnak a nézők arcára.

Hugh Jackman és Ryan Reynolds alakítása tökéletesen kiegészíti egymást, a karakterek közötti kémia kézzel fogható. Jackman biztos kézzel, rutinosan és egyfajta önreflexív humorral kelti újra életre Rozsomákot, amit a rajongók igazán értékelni fognak. Reynolds pedig hozza a szokásos formáját Deadpoolként, és a kettőjük közötti dinamika az, ami különlegessé teszi ezt a filmet.

-Herpai Gergely „BadSector”-