TESZT – Ebben a játékban az a természetes, hogy a halál csak opcionális, ugyanis megvalósítható, hogy a tudatot át lehet vinni egy másik testbe, de természetesen ez is az anyagiak kérdése, és nem sokan élhetnek örökké. Ebből adódóan a játék címe (senki sem akar meghalni) találó, hiszen így bár elsőre horrorjátékként hangzik, moralitás tekintetében sokkal mélyebb a Critical Hit Games alkotása.

Háromszáz év múlva talán már lehetséges lesz tudatunk megőrzése, és ebből egy eléggé érdekes történetet lehetett kikerekíteni.

James Karra második teste

New York, 2329. James Karra meghalt, ami egy baseball-sztárnak sem könnyen elviselhető tényező. Egy másik testben találta magát, de ennek izmai és reakcióideje az eddigieknél rosszabbak. Úgyhogy a baseball ütőt innentől maximum közelharci fegyverként alkalmazhatja, mert átnyergel nyomozóvá. A halál óta elfogyasztott már pár testet és kb. egy évszázadot lehúzott az alkoholt vízként fogyasztó, a szabályokat be nem tartó karakter, aki körül rohad a város, és ezt az új ügye is bizonyítja. Egy öngyilkossági ügyet James felettesei mintha a szőnyeg alá szeretnék seperni, holott bizonyíték van arra, hogy ennél több történhetett, így James mindent egy lapra feltéve szembe szegül a munkáltatóival, hogy megoldja az ügyet. Eközben több dolgot is felfedez, lesznek összeesküvések, és hogy mennyire romlott elméjűek a gazdagok, miután halhatatlanságuk garantált vagyonuk jóvoltából. Aki szegény, az dögöljön meg. James nem lesz egyedül, mert segíteni fog neki a fülesen keresztül Sara nevű kollégája, aki eleinte hezitálni fog, de idővel belenő a feladatába. A párbeszédekben rejlő lehetőségek főleg az ő karakterét fogják kibontani, és végül a befejezés is attól függ, hogy miket választunk a kb. négy órányi történet során.

Kényelmes tempóval sem tart tovább kb. öt és fél óránál végigjátszani a Nobody Wants to Die-t. Ennyi idő alatt el lehet gondolkodni például a traumán, a moralitáson, és azon, hogy kire hogyan emlékszünk vissza. A játékmenetben a bűnügyek helyszínét belső nézetben látjuk, és bevethetjük az ultraviola fényt, a röntgent, és végül a Reconstructorral építjük fel az eseményeket, gyakran tekergetve az időt. Kicsit kísérletezni kell, hogy ki lőtt, milyen irányból, meg kell keresni a rejtett tárgyakat, a helyszíneket. Ez kissé pepecselésnek hangozhat, de annyira nem lehet annak nevezni, ugyanis a megoldandó feladványok nem túlzottan nehezek (de a négyzet gombbal a tippeket elő lehet hozni, mert az kijelöli, hogy mivel lépjünk interakcióba legközelebb). Nem túlzottan könnyű, és nem is nehéz, úgyhogy jól megtalálták az egyensúlyt, és emiatt a Nobody Wants to Die ritmusa nem törik meg, ugyanis nem fogunk túlzottan sokáig elakadni. A Poirot-játékokhoz hasonlóan néha össze kell egy rácson rakni a bizonyítékokat, hogy feltételezzük, mi történt (tényleg, szinte ugyanaz a koncepció), és nem probléma, ha esetleg nem megy, mert büntetlenül próbálkozhatunk a rendelkezésünkre álló kombinációkkal.

Jövőbe nyúló múlt vesz körül minket

A bizarr szócsokor nem véletlen, ugyanis egyszerre érzékelhető minden futurisztikusnak és technológiával nyakon öntöttnek és retrónak, ugyanis a járművek bár repülnek, kb. egy az egyben átemelték azokat a második világháború éveiből. Ezt az anakronizmust már nagyobb játékokban is lehetett tapasztalni (elég annyit mondani, hogy Fallout). New York tetszetős, de mintha mindvégig éjszaka lenne. Ha már szó esett a városról, a világ felépítése nem rossz. Sosincsen az az érzés, hogy fogalmunk sincs, hogy mi történik, hanem mindig képben vagyunk, és nincs az, hogy hirtelen jön egy karakter, és tíz percen kerül magyarázza, hogy mi történt, nincsen visszaemlékezést kérő kérdés, hanem a párbeszédek során mindent megismerünk, amire szükségünk van, és eközben megismerhetjük a felfedezendő tárgyak helyszínét is.

A Nobody Wants to Die amúgy látványra pofás, bár nem tökéletes, ugyanis a karaktermodellek nem mindig tűntek annyira jónak a helyszínekhez képest, de ennek ellenére élettel telinek hatott a város még úgy is, hogy nem óriási lokációkat jár be nyomozónk. Ha belegondolunk, hogy ez egy olcsóbb játék, csak akkor juthat eszünkbe, hogy vannak azért furcsaságok. Például nagyon ritkán kommunikálunk valakivel személyesen. Alig látni a háttérben a forgalmat. Alig van szélesebb mozgástér. De ezek nem nagyon vonnak le a játék értékéből. A párbeszédek viszont igen: néhol kissé gyengének hatottak, és mivel ez a játék jelentős részét kiteszi, az értékelésen ott hagyta viszont a nyomát. De ezeket leszámítva komolyabb negatívumot tényleg nehéz lenne felhozni, mert az élmény alapjában véve jó volt.

Senki sem akar meghalni, de mindenki meg fog

A Nobody Wants to Die csak azért nem kapott nyolcast, mert egy kicsivel több időt még jó lett volna benne eltölteni. Az újrajátszhatóság miatt talán el is lehet. A remek környezetek, a jó témák, a megfelelő tempó mind érdekessé teszi, és a sztori miatt érdemes kipróbálni, mert lehet, hogy könnyen magával képes ragadni. Dávid ebben az esetben is le tudta győzni Góliátot, ugyanis nem nagy a játék, de mégis nagynak hatott.

-V-

Kiadó: Plaion

Fejlesztő: Critical Hit Games

Stílus: kaland

Megjelenés: 2024. július 17.