TESZT – Az Earth Defense Force legújabb része nem fogja megrengetni a világot, hanem csak azt hozza, amit a korábbi epizódoktól elvárhatunk. Azt viszont lényegében jól hozza, így a rajongók nem fognak csalódni benne, de talán azt is hozzá kell tenni, hogy emiatt nem biztos, hogy a közönséget meg tudja szólítani. Azaz: ez egy rétegjáték maradt, ámbátor annak egész jó.

Az Earth Defense Force 6 (EDF6) tehát a járt utakon érte el azt, amit, és ebből adódóan pont olyan szórakoztató, amit el lehet várni tőle.

Bogarakból nem lesz hiány

Ma már ritka, hogy játék lokalizációja két évvel a megjelenés után történik, ugyanis az EDF6 valóban 2022-ben jelent meg Japánban. A több mint 20 éve létező franchise-ra több dolgot lehet mondani, ami általában véve igaznak mondható: sosem a grafikája teszi emlékezetessé, és ha film lenne, akkor nem egy blockbuster kategóriájú alkotás lenne. A játékban az emberiség maradványa próbál a földönkívüli megszállók ellen küzdeni egy, a harcok által rongyosra rombolt földön. A történet nem lesz az EDF6 erőssége, ugyanis ennél klisésebbet nem nagyon lehet írni. A párbeszédek sem sokkal jobbak, de azért ez is valamelyest jellemzi a sorozatot. Azért talán nem kellett volna ennyire túlzásba vinni a redundanciát, mert nem egyszer lesz az, hogy egymás után ugyanazt a kifejezést vagy mondatot mondják két mondatban. A játékmenet során nagy szörnyek bukkannak fel itt-ott a térképen, aztán nekünk kell őket eltakarítani onnan. Felettébb repetitív lehet az, ahogy folyamatosan ebből áll: célpontra megy, irt, ismétel. És több mint 130 küldetés van az alapjátékban, úgyhogy ezt nem javasolt együltében játszani, mert idegőrlővé válik.

Rövidebb részletekben javasolt a fogyasztása, mert így sokkal szórakoztatóbb mindent, de még az épületeket is porrá zúzni a kissé komikusan sci-fi fegyverekkel. Ha már fegyverek, ezeket lassan, idővel nyitjuk meg, úgyhogy ahogy teljesítjük a küldetéseket, úgy bővül a kínálat. Puskák, íjak/nyilak, drónok, gépfegyverek, lézerágyúk, nagyon nagy a felhozatal, és szinte sosem tudni, hogy mikor melyiket lenne érdemes használni. Emiatt pedig bosszantó tud lenni a játékélmény. Angolul erre mondják, hogy trial and error, magyarul kb. próba szerencse. Amúgy négy karaktertípus van, mindegyiknek saját előnyével és hátrányával (Fencer, Air Raider, Ranger, Wing Diver). A Ranger a tipikus kapatona, a Wing Diver elég jól mozog (és rá lehet azt mondani, hogy a leginkább Japánból származó…), az Air Raider drónokkal támad, a Fencer pedig exoruhában, nagyobb fegyverrel küzd a többiekhez képest. Csakhogy az EDF6 hiányossága itt is jelen van: a látvány nem valami jó velük kapcsolatban sem, és maguk a menük is nagyon fárasztó látványúak lettek, és mivel ezt fogjuk bámulni a felszerelésük kiválasztása során, nagyon sokáig nem fog a fejünkből eltávozni ez a felettébb szürkeség. Mindemellé abszolút olyan érzésünk lehet, mintha egyenesen a PlayStation 3-ról származna a játék.

A múltban ragadt, de a jövőbe tekint

Tényleg anakronisztikus látványt kelt az EDF6, azaz nem a megfelelő korszakban jelent meg, de ne felejtsük, hogy a rombolhatóság mértéke hatalmas. Valahol kompromisszumnak kellett születnie, hogy megfelelően fusson a játék… aztán az eszünkbe juthat az is, hogy az épületek szinte mind pontosan ugyanolyan módon omlanak össze. A játék abszolút PlayStation 4-re készült. Hiába van PlayStation 5, egyszerűen semmi értelme nincs azon játszani, de legalább a cross-play megvan köztük. Amúgy meg ez menti meg a játékot az átlagos értékeléstől, mert ha van kivel, kooperatív módon játszani, akkor az élmény sokkal szórakoztatóbb, és a rendszer is eléggé kidolgozott. Sőt, helyileg (!) is játszhatunk ketten osztott képernyőn. Ez becsülendő, és másoknak is követnie kellene, ha a műfaj ezt lehetővé teszi.

A probléma viszont csak az, hogy cserébe nem lehet trófeákat megnyitni, és ezen felül még a kamera is bosszantóan pocsék lett. Online akár négyen is együtt játszhatunk, így mindenki választhat egy eltérő karaktertípust, amivel le lehet fedni minden forgatókönyvet, hiszen kiegyensúlyozott csapattal léphetünk a harcok mezejére. A DualSense-en így be lehet vetni a gyors chates opciókat, mert a tapipaddal néhány előre rögzített mondatot gyorsan be lehet dobni az EDF6-ba, ami az antiszociális, kommunikációra nem vágyó játékosnak lehet nagy segítség. De ezen túl szinte lehetetlen olyasmit találni, amire azt mondhatnánk, hogy igen, ezzel aztán valóban kurrens-gen játék lett.

Barátokkal darálható, egyedül felejthető

Az Earth Defense Force ezért kap 6,5/10-es értékelést, mert annyira nincs meg benne az a plusz, amivel kiérdemelhetne egy hetest. A játék nem rossz, de azért mégsem olyan kirobbanó formájú. Ha van kivel kikapcsolni az agyunkat (mert az EDF6 pontosan erre használható a legjobban), akkor érdemes időt tölteni vele. Ha nincs, akkor egyszerűen semmi értelme bármennyi időt és pénzt szánni rá. Ez két véglet, igen, de a játék maga is ilyen több szemszögből is, szóval nem csoda, hogy valaki vagy imádja a sorozatot, vagy egyszerűen hallani sem akar róla.

-V-

Kiadó: D3Publisher

Fejlesztő: Sandlot

Stílus: sci-fi TPS

Megjelenés: 2024. július 25.