FILMELŐZETES – Egy amerikai család meghívást kap egy, a nyaralás alatt megismert kedves angol családtól, hogy töltsék a hétvégét idilli vidéki birtokukon. A vágyott álomvakáció hamarosan rémálomba torkollik.

A Blumhouse stúdió csaknem két évtizede szórakoztatja, de legfőképpen riogatja a nagyérdeműt különféle paranormális jelenségekkel és a rejtett szegletekből váratlanul előkúszó alattomos gonosszal. A stúdió merészen egyre kijjebb tolja a horror műfajának határait, rémesen csábító filmjei a mindennapi élet megszokott feszültségeiben és rituáléiban tárják fel a kimondhatatlan borzalom forrását, komoly mondanivalót hordozva. Jordan Peele Tűnj el! című Oscar®-díjas remeke például Amerika hétköznapi rasszizmusát szedi ízekre, A bűn éjszakája-franchise pedig húsbavágó szatíra egy képmutató, erőszaktól túlfűtött társadalomról.

Tipikusan brit, fanyar horrorvígjáték

A James Watkins forgatókönyvíró-rendező által jegyzett Szádra ne vedd a restaurációs vígjáték műfaját állítja a feje tetejére. (A tipikusan brit műfajnak tekinthető restaurációs vígjáték a Stuart-korszakban /1660-1710/ alakult ki az antik görög és római társadalmi szatírák kései leszármazottjaként. A felsőbb osztályok betegesen kifinomult, kellemkedő modorát és szokásait figurázza ki fordulatos cselekménnyel és sziporkázóan szellemes párbeszédekkel, mindezt maró társadalomkritikával fűszerezve. A restaurációs vígjáték hagyománya olyan modern drámai remekművekben él tovább, mint a Napok romjai vagy a Szoba kilátással. – a ford.)

A Szádra ne vedd egy 2022-es dán thriller, A látogatás forgatókönyve alapján készült. „Két éve felhívott a Universal stúdió egyik fontos embere, hogy most látott egy filmet a Sundance fesztiválon, és teljesen kikészült tőle – meséli Jason Blum producer, a Blumhouse stúdió alapító tulajdonosa. – Mindig örülök, ha engem hív valaki, aki éppen kiborult egy film hatására – csörögj rám, ha tönkrevágták a napodat! –, úgyhogy én is megnéztem ezt a filmet, és szintén padlót fogtam.

A cselekmény minden váratlan fordulata felért egy gyomrossal, és mire vége lett, nem tudtam szabadulni a nyomasztástól. Éreztem, hogy megfelelő kezekben emlékezetesen felkavaró angol nyelvű változat készülhet ebből az alapanyagból.”

Tényleg megfelelő kezekre volt szükség. Blum nagy tisztelője James Watkins munkásságának (Gyilkos kilátások, A fekete ruhás nő), ezért rá esett a választása. Watkins is teljesen rákattant a dán filmre, miután megnézte. „Ravasz és jól átgondolt volt az alapötlet: a nyaraló házaspár kiutat keres a lelki válságából, és azt hiszik, a házigazdáiknál van a válasz. Magát a kibontott témát pedig egyenesen káprázatosnak találtam. A történet arról szól, hogyan béklyóz meg minket a modern társadalom a szigorú szabályrendszerével, és mit kell tennünk azért, hogy kiszabadulhassunk belőle.”

A Szádra ne vedd pont olyanfajta intellektuális kaland volt Watkins számára, amilyen leginkább meg tudja ragadni a fantáziáját. „A Gyilkos kilátások című horror-thrillerrel kezdtem a pályafutásomat. Társadalmi horrornak is nevezhetjük, mert olyan témákat taglal, mint a nemzedéki konfliktusok, a hétköznapi osztályharc és a társadalom működésébe kódolt erőszak. Most visszatérhettem kedvencemhez, a kevert műfajú, fontos kérdéseket felvető történethez, ami a legszórakoztatóbb intellektuális kalandot jelenti számomra.”

(A Gyilkos kilátásokban egy nagyvárosi értelmiségi pár – Kelly Reilly és Michael Fassbender – egy isten háta mögötti erdei tónál szeretne pihenni, ám a környékbeli alacsony társadalmi státuszú, antiszociális suhancok ezt lehetetlenné teszik. A kezdeti bosszantás után elszabadulnak az indulatok, és a városiak már élethalálharcot folytatnak a feldühödött fiatal suttyók ellen. A film 9 díjat nyert, a RottenTomatoes 81 százalékra értékelte. – a ford.)

„James azért volt tökéletes választás arra, hogy megírja és megrendezze a Szádra ne veddet, mert teljesen otthon érzi magát, ha a hétköznapok horrorját kell megjeleníteni, azt a horrort, ami bármikor, bármelyikünkkel megtörténhet – magyarázza Beatriz Sequeira executive producer. – Itt a Blumhouse-nál mind odavagyunk a Gyilkos kilátásokért, mert lenyűgöz minket James abbeli tehetsége, ahogyan kidolgozza a karakterek bonyolult kapcsolatrendszerét, és úgy ábrázolja a hétköznapi történéseket, hogy azt érezzük, azok voltaképpen életünk legpokolibb pillanatai. Amikor elolvastam James forgatókönyvét, eszembe jutott az az új-zélandi házaspár, akikkel a Fidzsi-szigeteken találkoztam. Marhatenyésztők, és miután összebarátkoztunk, eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne meglátogani őket kies farmjukon. De aztán elolvastam James sokkoló forgatókönyvét, és elment a kedvem az egésztől… Ennyire ijesztő ez a történet.”

Egy válságban lévő pár

A film hősei Ben és Louise Dalton. Angliában élő amerikaiak, életük válságban van, keresik önmagukat, miközben eltávolodtak egymástól. Anyagilag rendben vannak, de lelkileg nyomorultul érzik magukat, csak a kislányuk, Agnes miatt nem lépnek ki a házasságukból. A gyermek szorongó kiskamasz, aki egy tapodtat sem tesz a család nem hivatalos negyedik tagja, Hoppy, a vigasztaló nyuginyúl nélkül.

Daltonék senyvedése hirtelen véget érni látszik, amikor toszkánai nyaralásuk során találkoznak a karizmatikus, túláradó kedélyű Paddyvel és roppant kedves feleségével, Ciarával, valamint fiukkal, Anttel. Bent és Louise-t elbűvöli Paddy lehengerlő személyisége és felesége közvetlensége. Ahogy egyre inkább összebarátkoznak, Daltonék – különösen Ben – számára Paddyék kezdenek példaképpé válni, akiktől tanulva rendbehozhatják házasságukat. Ez oda vezet, hogy amikor Paddyék meghívják őket angliai vidéki birtokukra egy hosszú hétvégére, Ben rábeszéli Louise-t, hogy menjenek. Ez jót tehet nekik Ben elképzelése szerint: szó szerint friss levegőt szívhatnak, élvezhetik a rusztikus vidéki élet megannyi előnyét – vadászat, kirándulás, munka a földeken –, esélyt kapnak a feltöltődésre. Ben pedig arra kap esélyt, hogy más emberként próbálja ki magát, átadva magát a hiperférfias, szuperszabad fantazmagóriáknak. Ám ahogy megérkeznek a világtól elzárt farmra, kiderül Daltonék számára, hogy Paddy, Ciara és Ant nem azok, akiket a nyaraláson megismertek, és Paddy korántsem baráti indíttatásból érdeklődik irántuk.

„Daltonék, kivált Ben, az élet nagy veszteseinek érzik magukat, legalábbis olyan értelemben, hogy amit elértek, csak távoli köszönő viszonyban van azzal az ideálképpel, amit az általuk használt kütyük közvetítenek számukra – magyarázza Watkins. – Affluenza – ezt a kifejezést használják arra a helyzetre, amikor valaki rengeteg materiális dolgot birtokol, de érzelmileg nyomorúságosan érzi magát. Ez főleg Benre jellemző. Úgy érzi, neki már csak lefelé vezethet az út. Nem tud eligazodni a modern világban, képtelen dekódolni az új jeleket, amik rázúdulnak. Paddy új lehetőségeket mutat számára, és Ben elcsodálkozik: létezhet másfajta, jobb élet is? Ám amikor megérkeznek a farmra, hogy Ben kiélhesse a falusi idillel kapcsolatos fantáziáit, a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan a vendégek elképzelték. A film ezen a ponton sajátos erkölcsi tanmesévé válik: vigyázz, hogy mit kívánsz, amikor önelégülten lubickolsz abban a biztonságban és kényelemben, amit tálcán kínált neked a sors, amikor a ‘társadalmi elvárások’ csapdájában sínylődsz, amikor szabadjára akarod engedni a benned szunnyadó állatot. Talán azt gondolod, egy kis veszélyre van szükséged, hogy sikerüljön felrázni magad. De amikor szembetalálod magad a valódi veszéllyel, képes vagy-e megbirkózni vele?”

Kerülték a horrorkliséket

Bár a Szádra ne vedd számos témát átvesz A látogatásból, jelentős eltérések is vannak, például ami a főhősök kulturális identitását illeti. A mostani vendégek nem dánok, hanem amerikaiak, a gonoszok pedig nem hollandok, hanem angolok. „Nem akartam a szokásos amerikai horrorkliséket elővezetni – mondja Watkins. – Ismerjük: a patyolat lelkű New York-iak meglátogatják újdonsült tapló barátaikat Nyugat-Virginiában… Ehelyett úgy találtam, ha jellegzetes brit fénytörésben ábrázoljuk a karaktereket és szőjük bele a történetbe a humort, jobban el tudjuk helyezni a hangsúlyokat és őszintébbek tudunk lenni, így közelebb jutunk a lényeghez és csípősebb lesz a szatíra.” 

A nagyvárosi, modern értékeket valló amerikaiak és a hagyományosabb gondolkodású vidéki angolok egymásnak eresztése lehetővé tette Watkins számára, hogy fokozza a feszültséget, és arra késztesse Daltonékat – s általuk a közönséget –, hogy kételkedjenek abban, helyesen ítélik-e meg Paddyék viselkedését. „Ben és Louise azon tipródnak, hogy Paddy és Ciara dilisek-e, vagy csak ilyen furák ezek a vidéki angolok – magyarázza a rendező. – Kreatív káosz uralkodik a házukban, vagy azért koszfészek, mert igénytelenek? További humorforrás, hogy átfordulnak a filmben a britekről és az amerikaiakról alkotott sztereotípiák. A briteket gyakran ábrázolják olyannak, mint akik a megkövült szabályok szorításában élnek, az amerikaiak pedig közvetlenek és szókimondók.

Ez durván leegyszerűsítő klisé: mindig is voltak olyan britek, mint Paddy, akik soha nem tettek féket a nyelvükre, és vannak olyan amerikaiak, akik nagyon visszafogottak. És ott van a brit humornak az a vonulata, amelynek jegyében belemondják a szemedbe a kimondhatatlant, amit egy átlagamerikai soha nem tenne. Akárhogy is van, úgy gondoltam, ezek a megkavarodott sztereotípiák mind menjenek csak bele abba a raguba, amit ki akartam főzni.”

A másik nagy változtatás az volt a dán eredetihez képest, hogy Watkins újraírta a harmadik felvonást, hogy másképp oldódjon meg a konfiktus Paddy és Daltonék között. „Nagyon tetszett a nihilista pofon az eredeti film vége felé, de úgy éreztem, tudok mélyebbre is ásni. Mit tesznek, amikor végképp lepattogzik az udvariaság máza? A társadalmi szabályok megbéklyóznak, de erőt is meríthetünk belőlük: az udvariasság csapda, de felhasználható-e oly módon, hogy menekülési útvonallá váljon? Mi lesz, amikor már nyíltan kirobban a konfliktus? Nagyon kevesen tudjuk kezelni a nyílt konfliktusokat, a kendőzetlen erőszakot. Mit tesz egy átlagember ilyen helyzetben? Az életösztönünk mikor szakítja szét a társadalmi normák bilincseit? Hol van az a pont, amikor Ben és Louise már nem tud tartózkodó mintapolgár maradni, és visszavág vagy elmenekül?”

 A Szádra ne vedd szeptember 12-től lesz a mozikban.

-theGeek-