FILMKRITIKA – Minden idők legjobb sci-fi horrorjának, a Magyarországon az emlékezetünkbe ivódott, A nyolcadik utas: a Halál címmel ellátott Aliennek immár hetedik folytatását láthatjuk, ezúttal Fede Álvarez rendezésében, egy vadonatúj szereplőgárdával, de legelső filmét idéző, nagyszerűen eltalált hangulattal és magyarok által is kidolgozott vizuális világgal. Ridley Scott saját, csalódást okozó Alien Coventantja után vajon van-e még szuffla a H.R. Giger által megalkotott borzalmas űrlény horrormeséiben? Kedden, egy sajtóvetítés alkalmával megtudtuk…

Kevés olyan sci-fi horrorfilm létezik, amelynek akkora hatása lett volna nem csak a zsánerre, hanem az egész popkultúrára, az 1979-es Aliennek. Ridley Scott filmje berúgta az ajtót Hollywoodban és folytatások és utánérzések tömegét indította el, közben az akkor még fiatal rendező és a főszereplőnő, Sigourney Weaver karrierjét is beindítva, de a “hét utas” közül a többiek szakmai karrierjét is megalapozva és persze, egy egész franchise-t beindítva, további filmekkel, regényekkel, képregényekkel, videójátékokkal.

Sajnos, a legutóbbi Alien film, amelyet maga Ridley Scott rendezett és egyszerre volt a Prometheus erőltetett folytatása, és egyben az Alien újabb prequelje is, hatalmas csalódás volt Scott első filmje tükrében, így mindenki kétkedve várta az újabb folytatást, amelyet ezúttal a relatíve fiatalnak számító rendező, a 46 éves Fede Alvarez vett kezelésbe, aki pár korábbi horrorfilmmel és az Alkotnyattól pirkatadig sorozattal párszor már bizonyított.

Az Alien-franchise legújabb része hét év szünet után tehát végre itt van, és elmondhatjuk, hogy az Alien: Romulus újra fellobbantja a franchise lángját, egy olyan filmmel, amely az Alien-mozi három különböző műfaja előtt tiszteleg.

A bányászbolygóról menekülve, csöbörből vödörbe

A Gonosz halott reboot és a Vaksötét rendezőjétől, Fede Alvareztől származó Alien: Romulus egy fiatalokból álló csapatot követ, akik a sötét jövő bányászbolygójáról menekülve egy elhagyatott űrállomásra bukkannak. Odabent az ikonikus, de gonosz facehuggerekkel találkoznak, és mindent meg kell tenniük, hogy elkerüljék a közelgő halált.

A középpontban Cailee Spaeny (Polgárháború) Rainje áll, egy fiatal nő, aki elveszítette a szüleit, mert megnyomorította és elpusztította őket az bányában való munka és akinek leghőbb vágya, hogy végre megszabaduljon innen. Az ő karaktere a legjobban kidolgozott a sok közül, de forgatókönyv még az ő jellemfejlődésén sem kerekítette ki kellőképpen. Mint az Alien-filmekben általában, a felskiccelt karakterekről nagyon sokat nem tudunk meg, így a színészek feladata, hogy életet leheljenek ezekbe a figurákba, de mivel a legtöbbjük úgyis a xenomorphok áldozatai lesznek, így a karakterépítés sok esetben felesleges. A film készítői tudják ezt, és csak annyit adnak, hogy a közönség drukkoljon főhőseinknek az aljas Xenomorfok ellen.

Rain dinamikája a szintetikus androidjával, Andyvel (David Jonsson) igazán különleges, és időnként vicces, a maga bájos módján. A film az ő dinamikájukra és kapcsolatukra épül, és ez sokkal személyesebbé teszi számunkra, nézők számára.  Andy ügyes továbbgondolása az android karakterének, amelyik filmről-filmre változott, főleg azon a téren, hogy mennyire kell félnie emberi hőseinknek tőle, vagy mennyire bízhatnak meg benne. Andy feladata elsődlegesen, hogy Raint megóvja mindentől és ennek is köszönhetően tekint rá úgy a fiatal nő, mintha a testvére lenne. Persze, ez a kapcsolat bőven alakul még a film során és egyben a történet legérdekesebb aspektusa.

Három az egyben: vajon bejött ez a koncepció?

Álvarez tényleg tudja, hogy mit akar a közönség, és bár ez nem biztos, hogy egy már elhunyt, veterán színész bevonásával készült tényezőre igaz, ő tényleg különleges módon szolgálja ki a rajongókat. Az uruguayi rendező legügyesebb húzása, hogy miután rájött, hogy nem elég az első Alien hangulatát idézni és történeti aspektusait felhasználni, inkább három, klasszikus filmet vont össze úgy ebből a szempontból, hogy közben saját, egyedi stílusát is finoman beleszőtte Alien Romulusba.

Az legelső Alien (rendező: Ridley Scott), a franchise kezdeti és legikonikusabb filmje, híres az intenzív és ijesztő hangulatáról. Ezzel szemben a második legelismertebb film, az Aliens (rendező: James Cameron) egy akciódús 80-as évekbeli thrillerré alakul. Álvarez mindkettőt fogta és bravúrosan összegyúrta, így egy ördögien ijesztő és intenzív thrillert alkotott, súlyos akciójelenetekkel, amelyek garantáltan a moziszékbe fognak szögezni.

Ugyanakkor a film erősen rájátszik a Ridley Scott 2012-es Prometheus című filmje által létrehozott történetre is, és a film harmadik felvonására az összefüggések intenzívek és rendkívül ijesztőek, több szempontból is. A film technikailag minden téren telitalálat. Benjamin Wallfisch kíváncsi, de sejtelmes zenéjétől kezdve a lenyűgöző látványtervezésig, amelyen többek között magyar alkotók is dolgoztak. Az Alien Romulus mindezeknek köszönhetően egyszerűen nem tudott hibázni egyik elemében sem.

Kicsit kiszámítható történetbeli aspektusok és egy váratlan húzás, ami viszont megosztó lehet

A filmnek talán két olyan aspektusa van, amelyek kevésbé sikerültek jól, vagy legalább is megosztóak lehetnek. Az egyik a történetet, illetve a szereplők sorsát illeti, amely azért nem nagy meglepetés, ha a korábbi filmeket láttuk. Konkrétan volt egy olyan jelenet, amikor pontosan tudtam, hogy az egyik karakterrel mi fog történni, amikor egy bizonyos döntést meghozott.

A másik olyan megoldás, amely erősen megosztó lehet (bár nekem tetszett), amely a franchise egy korábbi részének elhunyt színészét érinti. A mai technológiát kihasználva Álvarez visszahozza ezt a személyt az életbe, ráadásul úgy, hogy nem csak a történet expozíciójában, hanem a tényleges eseményekben is fontos szerepe lesz. Ezt sokkal ügyesebben tette, mint Star Wars: Zsivány Egyes esetében két karakternél is láthattuk, és sokkal tapintatosabban, mint például a The Flash-ben, továbbá valóban releváns a történet szempontjából, de ez egy olyan döntés, ami valószínűleg sok rajongót feldühít majd. Nekem tehát bejött ez a húzás, de akinek nem, az egy csillagot mentálisan levehet a végső értékelésből…

Éljen az Alien Romulus!

Ezek azonban csak nűasznyi apróságok, amelyek egyáltalán nem rontják le jelentősen a végeredményt. Az Alien Romulus egy nagyszerű visszatérés az Alien-franchise számára, mind a sci-fi horror aspektusában, mind történti síkon, vagy a nagyszerű vizuális megoldások terén, amelyre ezúttal mi magyarok is méltán büszkék lehetünk. Az Alien franchise klasszikus három filmjét boszorkányos ügyességgel keverte Fede Alvarez, úgy, hogy a saját stílusát is finoman és ügyesen keverte a végeredménybe. Egyértelmű, hogy a filmet minden sci-fi és horror rajongónak kötelező megnézni, és apró hiányosságai ellenére is az Alien Romulus igazi ünnep minden Alien-fan számára.

-Herpai Gergely „BadSector”-