TESZT – Ülsz a volán mögött, kezed a kormányon, miközben halkan duruzsol a kocsi motorja. A melletted lévő ülésen egy Tommy géppuska és egy baseballütő, amelyen rászáradt vérnyomokat látni, a pisztolytáskádban egy 1911-es Colt figyel, a zsebedben pedig egy rugós bicska. Te vagy Tommy Angelo, rettegett 20-as évekbeli maffiózó és kitűnő sofőr, a Don kedvence és jobbkeze, a város első számú közellensége. Pitiáner kis taxisofőrként kezdted, de mostanra szinte mindent elértél, amire vágytál: pénzt, elismertséget és egy szép feleséget. És mégsem lehetsz boldog, mert jól tudod: egyszer majd saját barátod fog hátba lőni… A Mafia – The City of Lost Heaven 18 évvel ezelőtt hatalmasat ütött, kérdés, hogy a remake, az új konzolgeneráció hajnalán képes-e ugyanazt a hatást adni? Mivel Game Pass-ra is megérkezett eme klasszikus cím pár évvel ezelőtti remake-je, ezért felújítottuk ezt a tesztet.

A Mafia ezzel igazi vérprofi, filmszerű sztorival bír, amely klasszikus mozifilmekéhez (Keresztapa I-III, Nagymenők, Volt egyszer egy Amerika, Borsalino) mérhető.

A játék elején egyszerű taxisofőrként indulunk, de miután felvesszük egy balul sikerült akció gengsztereit, főnökük, Don Salieri, főállású maffiózó és mellékállású bártulajdonos munkát ajánl, amit hősünk talán túlságosan is gyorsan elfogad… Innentől Tommyt teljesen elkapja az örvény, és az első gyilkosság után egyre rizikósabb és véresebb megbízatásokban vesz részt. Míg eleinte csak önvédelemből öl, később már bérgyilkosságot is elvállal, és küldetései során gyakran (relatíve…) ártatlanok vérét is ontania kell. Tommyt állandó lelkiismeret-furdalás gyötri, és leginkább attól szenved, amikor egyik barátját vagy egy nőt kell elintéznie.

A Mafia főszereplője tehát sokkal emberibb, mint amit más akciójátékokban is megszokhattunk, így sokkal jobban tudunk azonosulni is vele. Végül meg kell említenem azt a zseniális ötletet, amelyet eddig csak klasszikus filmekben láthattunk, nevezetesen, hogy az egész történetet maga Tommy meséli el egy zsarunak, mert megbánva eddigi életét, védelemért cserébe feladta saját magát és a „családot”, amely őt is elárulta…

Taxisofőrből nagymenő

Mint minden olyan játék, amelynek gondosan kidolgozott története van, a Mafia is törvényszerűen lineárisabb társainál. Például a játék elején, taxis küldetéseket kapunk, de ezúttal nem vehetünk fel akárkit akárhol, hanem előre megszabott helyekről kell úti céljukhoz elszállítanunk a klienseket. Így a játék elején egyfajta kötelező városnéző és felfedező „oktatást” kapunk, hogy a küldetések során már ne kelljen annyit szenvednünk a térképnézéssel.

Ez a linearitás később is jellemző lesz a játékra, hiszen a missziókat hagyományos módon, egymás után kapjuk, és addig nem tudunk továbbjutni a játékban, vagy mást csinálni, amíg nem nyomtuk le a feladatunkat. Ez elvileg visszalépés lenne a GTA játékok képest, viszont a moziszerű, gyakran fantasztikus hangulatú átvezető animációk annyira feldobják a játékot, hogy szinte észre sem vesszük ezt a „hiányosságot”.

Az első békés taxis misszió után azonnal beindulnak az események: Don Morelli, a rivális banda vezére megtalálja a taxidat és néhány emberét hozzád küldi, hogy a járgányodat darabokra szedjék, belőled pedig hamburgert gyártsanak, sok ketchuppal. Most még futnod kell az életedért: szerencsére Don Salieri, az általad megmentett két gengszter „keresztapja” tárt karokkal vár bárjában, hogy te is belépj a családjába. A következő küldetésben bosszút állhatsz sérelmeidért azzal, hogy a Don parancsára felrobbantod Morelli embereinek autóit. Persze aki a maffia kötelékébe lép, annak vért is kell ontania, és a következő küldetésben egy klasszikus filmszerű jelenet során átesel az első tűzkeresztségen.

Az új átvezető jelenetek – amelyek bőségesek – és párbeszédek kissé durvábbak, és komolyabbak helyenként a Definitive Edition-ben, ha összehasonlítjuk az eredetivel és a klasszikus maffiafilmek hangulatát így még jobban sikerült visszaadni.

Akció, vér, romantika

A Mafiában a hangsúly egyébként inkább a lövöldözésen van: itt is sokszor kell vezetnünk, de azért jóval többször fogjuk Max Payne módra pisztollyal vagy puskával irtani a ránk támadó maffiózók tömegét.

Az akciórészek egyébként elég nehezek és kiszámíthatatlanok. Mivel nem tudunk állást menteni, ezért minden idegszálunkkal oda kell figyelnünk, hogy a rejtőzködő spagetti-zabáló maffiózók ne lőjenek szitává. Ha Bruce Willist akarunk játszani – azzal, hogy villámsebesen szitává lövünk mindenkit, aki él és mozog – akkor hamar el fogunk patkolni, ugyanis a gengszterek előszeretettel bujkálnak, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban rontsanak ránk. Ha netán elszúrnánk, és visszatöltjük a pálya elejéről (néhány küldetésnél ez gyakran meg fog történni…), akkor hiába kutatjuk át ugyanazokat a helyeket, ugyanis néhány gengszter egészen máshol fog megjelenni. Az ellenség MI-je néha egész korrekt: ha túlerőben vannak, akkor körbevesznek, hogy leszedjenek, ha viszont visszalősz, akkor ők is fedezékbe vonulnak. Máskor viszont elképesztően ostoba módon viselkedik: jön felénk, folyamatosan ránk lőve, mint egy wannabe terminátor, a testi épségére egyáltalán nem figyelve.

Szerencsére a játék fair abból a szempontból, hogy az ellenséges gangszták is kifogynak a lőszerből, és ilyenkor már nem nehéz bevinni egy szerencsés fejlövést. Érdemes egyébként ezekkel operálni a legtöbbet, mert sajnos a játék elég nagy hibája, hogy erőltette a „bullet sponge” sebzésmodellt, magyarán jó testlövés kell leadnunk, mire elpatkol.

Jó pont viszont a fejlesztőknek, hogy figyeltek a küldetések változatosságára, és bele-beleszúrtak néhány egészen eredeti feladatot is. Az egyik ilyen során például Sarah-t kell hazakísérnünk, mert néhány rosszfiú durva megjegyzéseket tett rá. Mielőtt összecsapnánk velük, hogy megmentsük a nemi erőszaktól a lányt, a lakás felé haladva el kell beszélgetnünk vele. (Sajnos a szexjelenet viszont kimaradt, úgy látszik, 18 év alatt prűdebbé vált a játékipar.)

Az újdonság ereje?

Harmadik személyű cover-shooterként tekintve a játék összességében elavultabb, kicsit bénábban irányítható, mint a legtöbb modern társa, de nem bosszantóan, és az autókat ezúttal valóban szórakoztató vezetni. A korabeli kocsikat elképesztő részletességgel dolgozták ki, a gyorsulásukat, a végsebességüket vagy a „lóerejüket” nézve egyaránt. A játék elején az első néhány járgány például alig fog vánszorogni az utakon, a legdurvább pedig az, hogy az emelkedőkön (még a Golden Gate-re hasonlító híd innenső oldalán is!) kegyetlenül belassul.

A város már az eredeti játékban is fantasztikusan hangulatos volt, hála a rengeteg húszas évekbeli bárnak, üzletnek, fodrászszalonnak, mozinak és egyéb létesítményeknek, az utcákon csilingelő villamosnak, no és persze a korabeli divatot követő járókelők látványának köszönhetően. Az vadonatúj motornak köszönhetően a teljesen átdolgozott grafika – különösen PS4 Pro konzolon, 4K-ban – elképesztően látványos és hangulatos és abszolút a harmincas éveket idézi. A Mafia Definitive Edition mind az épületek külső, mind a belső részeiben igazán pompázik, gazdag, részletesen kidolgozott textúrákkal, gyönyörű szobákkal és bútorokkal.

Nagyon tetszett viszont a különféle karakterek öltözködése is, látszik, hogy a készítők sok időt töltöttek el a korszakra jellemző apró részletek tanulmányozásával. A grafika mellett meg kell említeni a város mindenfelől hallatszó hangjait és a kitűnő zenei részt: a pattogósabb akciószámokon túl a hozzáértő ínyencek biztosan fel fogják ismerni a híres dzsessz melódiákat.

„Ezt az ajánlatot nem fogja visszautasítani” (Don Corleone)

A Mafia Remake a teljesen kicserélt, modern grafikának, az eredeti, kicsit már megkopott, de még így is ütős történetnek, és a nagyszerű korhangulatnak köszönhetően tényleg egy olyan ajánlat, amelyet nem utasíthatsz vissza. Az új színészek játéka friss lehelet az átvezetőkben is: Tommy Angelo szerepében Andrew Bongoirno, Glenn Taranto, mint Don Salieri (bár az új karakter kinézete egy az egyben Paul Sorvinót idézi, aki például a Nagymenőkben is játszott), vagy Don DiPetta, mint Sam, mind hatalmas pluszt adnak a játék Martin Scorsese filmjeit idéző átvezetőihez. Végül is, a Mafia lényege ez, tehát Grand Theft Auto-féle sokszínűséget nem szabad várni tőle, ez egy lineáris játék, egy igazi gengszterfilm interaktív mozis megvalósítása egy több-kevésbé reálisan bemutatott, élő, lélegző városban.

-BadSector-

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

Kiadó: Take 2

Fejlesztő: Hangar 13

Stílus: TPS/autós akció-kaland

Megjelenés: 2020. szeptember 25.