FILMKRITIKA – Egy techmogul meghív egy pincérnőt és annak barátnőjét, hogy töltsenek el egy kis időt a privát szigetén ebben a rendezői debütálásban, amelyben Adria Arjona, Alia Shawkat, Simon Rex és Haley Joel Osment is szerepel.

Zoë Kravitz (The Batman, ő volt Catwoman) hatásos, de kissé kaotikus rendezői bemutatkozása, a Vészjelzés egy némileg Elon Muskra emlékeztető, botrányba keveredett techmilliárdos történetével indul, aki bocsánatot kér egy nyilvános videóban. „A történtek után” – mondja Slater King (Channing Tatum) a felvételen –, a milliárdos visszavonul a cégétől, sajnálja tetteit, és hogy változtasson, elvonul a privát szigetére elmélkedni. Nem tudjuk meg pontosan, mit követett el Slater, de a digitális világban, ahol a #MeToo botrányok rendszeresen előkerülnek, nem nehéz elképzelni.

Mélységes áhítat

Fridát (a kiváló Naomi Ackie) azonban nem igazán érdeklik a Slaterrel kapcsolatos vádak, sem a látszólagos bűnbánat. Amikor először találkozunk ezzel a naiv, amatőr műkörmössel, éppen a lepusztult lakása vécéjén ül, áhítattal nézi a botrányhős videóját, és arról álmodozik, hogy egyszer találkozik vele.

Már másnap este, amikor pincérnőként dolgozik egy jótékonysági rendezvényen, Frida szemtől szembe kerül Slaterrel. Első találkozásuk ügyetlen, de feszültséggel teli – szinte mintha egy romantikus vígjátékban lennénk. Frida megbotlik a ruhája szegélyében, Slater felsegíti, és hosszan a szemébe néz. Később, amikor a buli elcsendesedik, Slater megkéri Fridát, hogy repüljön vele és a társaságával a privát szigetére. Frida örömmel elfogadja a meghívást, és magával viszi legjobb barátnőjét és lakótársát, Jesst (Alia Shawkat).

Ha A szomorúság háromszöge, a Tűnj el!, a Tőrbe ejtve: Az üveghagyma és A menü megtanított minket valamire, akkor az az, hogy egy csapat idegen egy elzárt helyen sosem jelent jót. Kravitz, aki E.T. Feigenbaummal együtt írta a forgatókönyvet, gyorsan megteremti a Vészjelzés társadalmi szatíráját és horrorját, de a kettő egyensúlyának fenntartása már nagyobb kihívást jelent, ahogy a történet kibontakozik.

Luxussziget vagy rémálom?

Slater szigetén nincsenek mobiltelefonok. A személyzet tagjai, akárcsak Jordan Peele Tűnj el! című filmjében, kényszeredett mosollyal próbálnak kedvesnek tűnni, de csak az üres tekintetüket hangsúlyozzák vele. Poggyászra sincs szükség, mivel minden vendégnek egyforma, fehér lenvászon ruhákat biztosítanak. Az italok folyamatosan áramlanak, a drogok bőségesen állnak rendelkezésre, és minden este Slater barátja, Cody (Simon Rex) szolgálja fel a vacsorát, amelyet helyben termesztett alapanyagokból készítenek, gyertyafénynél. Ezek a jelenetek napfényben fürdenek, álomszerűen idillikusak, tovább fokozva a trópusi sziget másvilági atmoszféráját.

A legújabb „gazdagokat megeszik” típusú filmekkel ellentétben a Vészjelzés csak részben foglalkozik az ultraluxus életstílussal. Nem sokkal megérkezésük után Frida különös dolgokra lesz figyelmes a szigeten. Egy szobalány (María Elena Olivares) furcsa mondatokat ismételget neki; Jess eltűnik, és Frida rájön, hogy emlékei egyre inkább töredezettek. Miért nem emlékszik arra, honnan származnak a zúzódásai vagy a körmei alatti piszok? Hasonló dolgok történnek a sziget többi női lakójával is, köztük Sarah-val (Adria Arjona kiváló alakításában), egy túlélőshow egykori versenyzőjével, akivel Frida Slater figyelméért verseng.

Kravitz elsősorban a nők elleni szexuális erőszak és a trauma lelki terhei iránt érdeklődik. Filmje visszhangozza Emerald Fennell Ígéretes fiatal nő című alkotását, de Kravitz nem spórol a vérengzéssel sem. Itt a bosszú több mint absztrakció. Emellett egy háttérben meghúzódó kísérlet is van arra, hogy megvizsgálja a fekete nők egyidejű láthatatlanságát és túlzott láthatóságát, különösen a film elején, amikor Frida dolgozik, de ez sajnos később elhalványul az események sodrásában.

Személyes pokol, vagy a valóság?

Ahogy Frida próbálja értelmezni ezeket a bizarr eseményeket, rájön Slater szigetének rémálomszerű valóságára; a Vészjelzés végül leveti a társadalmi szatíra köntösét, hogy teljesen elmerüljön a horror világában. Kravitz, Adam Newport-Berra operatőrrel (A San Franciscó-i utolsó fekete ember) együtt dolgozva, sötét árnyalatokkal ruházza fel a sziget korábban idilli képeit, és a zöldellő rengeteget egy halálos csapdákkal teli, kísérteties arénává alakítja.

Vannak pillanatok, amikor a Vészjelzés zsúfolt narratívája — tele fordulatokkal, miközben Frida feszültséggel teli túlélési harcát követjük — és dinamikus vizuális nyelve összeáll, hogy megvalósítsa Kravitz ambícióit. Ám a Vészjelzés végül túl széttartó marad, mivel a súlyos témák, a feltűnő képi világ, a félig kiforrott cselekménypontok és a részben kidolgozott karakterek együttesen túlterhelik a filmet.

Ha a Vészjelzés sikeres, az nagyrészt néhány kiemelkedő alakításnak köszönhető. Tatum megbízhatóan teljesít egy olyan szerepben, amelyben finoman kell érvényesítenie sármját. Ám igazán Ackie és Arjona azok, akik fókuszba helyezik és energiával töltik meg a filmet. Ackie, aki Whitney Houstont alakította Kasi Lemmons 2022-es életrajzi filmjében, erőteljesen hozza a nőt, aki összeomlik a trauma súlya alatt. Alakítása nyers és sebezhető, lehetőséget adva a nézőnek, hogy mélyebben megértse Frida karakterét, annak ellenére, hogy a figura vázlata kissé hiányos.

Erő és összetartás női szemmel

Arjonával közösen Ackie egy erős nőt formál meg. Frida és Sarah kapcsolata jól ismert női dinamikákat modellez és tesztel, a kicsinyes féltékenységtől az erőt adó szövetségekig. Ackie és Arjona érdeme, hogy Frida és Sarah reakciói megpróbáltatásaik valóságára hitelesnek hatnak. Sikolyaik megfagyasztják a vért, könnyeik pedig megindítják a nézőt. Ez a két színésznő nemcsak feltárja a Vészjelzés dühét; teljesen át is élik azt.

-Herpai Gergely „BadSector”-