RETRO FILMKRITIKA – A legtöbb ’80-as évekbeli rendőrfilm egyszerű kergetőzések, erőszak, pszeudo-pszichológia és sablonos karakterek egyvelege. A Kötéltánc mindezeket az elemeket természetesen magában hordozza, de emellett annyi mást is nyújt, hogy valóságos visszatekintés a ’40-es évek nagyszerű zsaru-filmjeihez – amikor a hős nemcsak a gyilkossal, hanem saját lelkiismeretével is harcolt. Richard Tuggle írta és rendezte, a produkciós munkákat Clint Eastwood végezte, aki egyben a főszereplő is. A filmet a Malpaso Company készítette, és 1984-ben a Warner Brothers mutatta be. Ma 40 éves a Kötéltánc.

A filmben Clint Eastwood egy New Orleans-i gyilkossági nyomozót alakít, aki szöges ellentéte Piszkos Harry Callahannak. A neve Wes Block. Felesége nemrég hagyta el, és két fiatal lányával, valamint néhány kutyával él együtt. Ő egy jó, de hibákkal teli zsaru, akinek van egy furcsa hajlama: szeret nőkkel szexelni, miközben azok megbilincselve vannak. A film azt sugallja, hogy ez azért van, mert mélyen fenyegetve érzi magát a nőktől (nem is rossz tipp). Block detektívet a francia negyed legtöbb különc prostituáltja jól ismeri, de felettesei nem tudnak erről, amikor egy nagy ügyet rábíznak: egy őrült fojtogató, aki valószínűleg egy volt rendőr, prostituáltakat gyilkol a negyedben. Block problémája az, hogy nem tud könnyen bejutni ebbe a világba, mint rendőr, miután kliensként gyakran belépett már oda. Másik problémája, hogy amikor belép ebbe a világba, minden régi késztetése visszatér.

Bilincs és bűntudat

A Kötéltánc rendőri munkája többé-kevésbé szokásos: gyanúsítottak kihallgatása, papírmunka, jelenetek, ahol a felettesei kiakadnak rá, amiért nem halad elég gyorsan az ügyben. Ami a Kötéltáncot jobbá teszi egy egyszerű rendőrfilmnél, azok az Eastwood és a női szereplők közötti jelenetek. Néhányan közülük prostituáltak. Néhányan áldozatok. Az egyikük, akit Geneviève Bujold alakít, feminista, aki női önvédelmi órákat tart. Block mindig is vonzódott a feltűnő, rikító nőkhöz, mint amilyenek a negyed bizarrabb prostituáltjai. Nem tudjuk, miért hagyta el a felesége, és nem kapunk semmilyen ötletet arról, hogy milyen volt ő, de azonnal rájövünk, hogy Bujold nem az ő típusa. A nő a harmincas évei közepén jár, nem használ sminket, gyakran hord melegítőfelsőt, és nem könnyen hatódik meg a zsaruktól. De valahogy mégis barátság kezdődik kettejük között.

Ez válik az ellentételezésévé a zsaru nyomozásának, ahogy egyre mélyebbre merül a bűnügyek koszos alvilágában – és ahogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy ő maga lehet a gyanúsítottak egyike. Érdekes, hogy a film két kihívást állít Eastwood elé: meg kell oldania a gyilkosságokat, és meg kell találnia az utat saját kényszeres hajlamai közül, hogy visszanyerje azt az érzelmi állapotot, amelyben megbízhat egy erős nőben.

A Kötéltánc talán tetszeni fog a Piszkos Harry rajongóknak a szex és az erőszak miatt. De sokkal ambiciózusabb, mint a Harry-filmek, és az Eastwood és Bujold közötti kapcsolat érdekesebb, mint a legtöbb friss férfi-nő kapcsolat a filmekben, három okból: (1) Van valami kockázat benne mindkét oldalról; (2) egy tanulási folyamat, amelyben Eastwoodnak kell változnia; (3) drámaian kifizetődik a végén, amikor fejlődő kapcsolatuk beilleszkedik a nyomozás csúcspontjába. Gondoljunk csak arra, milyen szokatlan egy nagy férfi sztár esetében, hogy egy kereskedelmi rendőrfilm cselekménye azon fordul meg, hogy képes-e elfogadni és tisztelni egy nőt. A Kötéltánc egyéb jó dolgai mellett ezért is csodálom: Clint Eastwood pénzt kereshetne Piszkos Harry-filmekkel, de továbbra is változtat és kísérletezik, ami őt a legérdekesebbé teszi a kasszasikerek sztárjai között.

Nyomozás és romantika a francia negyed árnyékában

A film egyik legélvezetesebb aspektusa, hogy New Orleansban játszódik. Ez különleges hangulatot kölcsönöz neki, és jól megjeleníti a cajun kultúrát, valamint a város sötétebb részeit. A forgatókönyv ügyesen mutatja be, milyen zajos és zsúfolt ez a környezet, ami egyedivé teszi. Dicséret illeti a film operatőrét, Bruce Surtees-t, aki ezt kiválóan átültette a vászonra.

A film ingadozik a slasher gore film és a bűnügyi thriller között. Úgy érzem, hogy nem teljesen sikerült eldöntenie, melyik akar lenni, de ez nem vont le semmit a történet érdekességéből. Clint Eastwood és Geneviève Bujold között nagyon jó a kémia. Bujold egy olyan nőt játszik, aki segíteni akar az áldozatokon, és érezhető az erős karakterében rejlő őszinte vágy, hogy megvédje a hozzá hasonló nőket. Ami Eastwoodot illeti, érezhető Block frusztrációja, hogy nem képes elkapni a gyilkost, miközben némileg élvezi a francia negyed sötét életstílusát. A játéka tökéletesen illeszkedik a film hangulatához.

Jó apa, rossz zsaru?

Ez is egy olyan dolog, amit szerettem a filmben. Általában az ilyen thrillerekben a detektíveket távolságtartó apaként mutatják be, akik a munkát helyezik a család elé. Ebben a filmben Blockot viszont jó apaként mutatják be, aki nagyon törődik lányaival, és ők is szeretik őt. Ez a változás különösen a feszült pillanatokban tette a filmet maradandóbbá.

Ez Richard Tuggle egyik két rendezése közül az egyik. Kár, hogy nem csinált többet. Persze, a filmnek van néhány tempóbeli problémája és kisebb hibái, de szerintem jó munkát végzett rendezőként. Ő és Eastwood jól együtt dolgoztak a végső produktum elkészítésekor. Érdemes lett volna felfedezni, hogy hová fejlődhetett volna a karrierje.

Feszül a hurok a zsarun és a gyilkoson is

Összességében a Kötéltánc egy izgalmas thriller, amely folyamatosan ébren tartja a figyelmedet. Elkap, ahogy Eastwood egy gyilkost üldöz, aki sokkal közelebb van, mint azt hősünk el tudná képzelni. Nem tökéletes, és a nyolcvanas évek kissé archaikus stílusa erősen rányomja bélyegét, de a jó öreg Clint (aki már itt is 54 volt) rajongóinak kihagyhatatlan – és napjainkban kevésbé ismert – izgalmas thrillere.

-Herpai Gergely „BadSector”-