TOP 10 – Alain Delon azon kevés nemzetközi sztár egyike, aki világszerte ismertté vált. Bár minden ország filmiparának megvannak a maga ikonikus sztárjai, csak kevesen érik el, hogy nevüket a világ másik felén is ismerjék. A francia színész, Alain Delon talán az egyik ilyen kivétel, különösen, amikor színészi karrierje csúcsán volt az 1960-as és 1970-es években. Ez az összeállítás a ma elhunyt Alain Delon emlékére készült, tisztelegve kivételes életműve előtt.

Delon intenzív, jóképű megjelenése, a szerepek és műfajok széles skáláján való jártassága, valamint az a tény, hogy több mint 60 éven át aktív maradt, számos klasszikus filmhez vezetett. Nehéz lenne mindegyiket egyetlen listába foglalni, így most a legjobb 10 filmjét mutatjuk be (természetesen ez egy szubjektív válogatás hatalmas karrierjéből), amelyek az 1960-as és 1970-es években készültek, fő- és mellékszerepei között egyaránt.

10. Napfogyatkozás (1962)

Michelangelo Antonioni rendező híres volt a lassú, pszichológiailag sűrű drámáiról. A Napfogyatkozás is ilyen film, amely egy laza tematikus trilógia harmadik része, az 1960-as A kaland és az 1961-es Az éjszaka után. A történet két emberről szól, akik hirtelen egymásba szeretnek, de kapcsolatukat gyorsan próbára teszi az élet számos kihívása. Alain Delon az egyik főszereplőt alakítja, aki inkább a tőzsdére figyel, mint partnerére, akit Monica Vitti játszik. Kapcsolatuk egy napfogyatkozással éri el a csúcspontját… Innen ered a film címe is. A film különös, kísérteties, és gyakran zavarba ejtő, de az előadások és a merész, fekete-fehér képek tagadhatatlan erőt hordoznak.

9. Rocco és fivérei (1960)

Ez a közel háromórás családi krimi eposz sokak szerint nagy hatással volt egy másik, 12 évvel később készült, hasonló hosszúságú családi krimi eposzra. A Rocco és fivérei jelentette Alain Delon egyik első nagy áttörését színészként. Delon Roccót alakítja, és a történet róla és négy testvéréről szól, akik az élet nehézségeivel küzdenek – néha bűnözésre kényszerülve. A film hosszú, érzelmileg intenzív – sőt, tragikus –, de még mindig lenyűgöző, és már karrierje kezdetén megmutatta, hogy Delon egy figyelemre méltó színész.

8. A szicíliaiak klánja (1969)

A szicíliaiak klánja egy újabb krimi Delon főszereplésével, amelyet érdemes megnézni, bár itt inkább az együttes szereplőgárda része, mintsem a film sztárja. A film egy sikeres rablásra és annak következményeire fókuszál, amelyeket a résztvevők a végén kénytelenek elszenvedni. A filmet Ennio Morricone zenéje emeli ki, aki minden idők egyik legnagyobb filmzeneszerzője. A zene segít összefogni a filmet, amely egyébként néha széthullana a részletekben.

7. A párduc (1963)

Ez a nagyszabású, több mint háromórás eposz egy olasz film, amelyben az amerikai színész, Burt Lancaster játssza a gazdag család fejét. Az 1860-as évek nagy politikai felfordulásai és változásai közepette próbálja megőrizni családját és saját pozícióját. Delon mellékszereplőként tűnik fel, Lancaster karakterének unokaöccseként, hatékonyan bemutatva a következő generációt. Nehéz lehet az arisztokraták drámáival együtt érezni, de Lancaster és Delon egyaránt erős alakítást nyújtanak, és A párduc látványos megvalósítása megkönnyíti a háromórás játékidő elviselését.

6. Klein úr (1976)

A Klein úr egy komor thriller a második világháború közepén, és egyben Alain Delon egyik legsötétebb és legbűnösebb alakítása. A színész egy erkölcstelen műkereskedőt játszik, aki a menekülni vágyók kétségbeeséséből húz hasznot. A film alapvetően arról szól, hogy ez az ember hogyan használja ki a tragédiát, ám bonyodalmak adódnak, amikor összetévesztik egy másik, ugyanazon nevű emberrel: egy zsidóval, akit a holokauszt célpontjának szánnak. A történet Klein kétségbeesett küzdelmeit követi, ahogyan próbálja bizonyítani valódi identitását, ami egy sötét végkifejlethez vezet. Ez messze nem egy szórakoztató film, de intenzív és jól kidolgozott, és a nehéz témákat is elegánsan kezeli.

5. A vörös kör (1970)

A vörös kör egy profi, stílusos hetvenes évekbeli thriller, amely egy különleges ékszerrablásról szól, amely nagyon sok szempontból szinte tökéletes és Jean-Pierre Melville és Alain Delon együttműködésének második krimije. Delon egy börtönből frissen szabadult férfit alakít, akit gyorsan visszarántanak abba a bűnözői életbe, amelyet megfogadott, hogy maga mögött hagy. Nagyszabású ékszerrablást terveznek, miközben egy rendőrfelügyelő figyeli minden lépésüket. A 140 perces játékidő soha nem válik unalmassá, köszönhetően a stílusos rendezésnek, a feszült jeleneteknek és a remek rablási jeleneteknek. Ez messze nem az egyetlen jó rablásos film, amelyben Delon szerepelt karrierje első két évtizedében, de szinte biztosan ez a legjobb.

4. A medence (1969)

A medence lassú, de gyönyörűen fényképezett film, amelyben a fényűző villa és a folyamatosan napos időjárás részben elrejti a történet sötétebb magvát. A film kezdetben romantikusnak tűnik, de nem lenne pontos az egész filmet így jellemezni. Alain Delon és Romy Schneider szerelmeseket alakítanak nyaralás közben, de a feszültség akkor kezd igazán nőni, amikor megérkezik Schneider karakterének egyik exbarátja és annak tinédzser lánya. Ez egy másik lassan kibontakozó, elegáns francia thriller, amely emlékezetes marad vizuális világa és néhány, korához képest merész jelenete miatt.

3. Ragyogó napfény (1960)

Patricia Highsmith híres regényén, A tehetséges Mr. Ripley-n alapuló Ragyogó napfény című filmben Alain Delon Tom Ripleyt alakítja. Tökéletesen megformálja ezt a híres karaktert, mivel Delon egyszerre bájos, szerethető, de intenzív is, ami hihetővé teszi, amikor kegyetlen, erőszakos tetteket hajt végre az őt ért sérelmek megtorlásaként. Ez egy erkölcsileg szürke film egy lenyűgöző karakterrel a középpontban, amely miatt a Ripley-történeteket többször is filmre vitték. Kevesen múlják felül a Ragyogó napfényt, és Delon talán a legjobb Ripley-ábrázolást nyújtja a filmvásznon, ráadásul ez volt az első alkalom, hogy a történetet filmre vitték.

2. Borsalino (1970)

A Borsalino egy krimi, amelyben Alain Delon egy másik francia filmsztárral, Jean-Paul Belmondóval szerepel együtt. A két színész riválisokat alakít, akik a film elején (szó szerint) egy lányért küzdenek, de hamar rájönnek, hogy ugyanazokat a dolgokat akarják az életben. Úgy döntenek, hogy saját bűnbirodalmat építenek, ahelyett, hogy helyi gengszterfőnököknek dolgoznának, ahogy elvárják tőlük. A film könnyed hangulatú, köszönhetően karizmatikus főszereplőinek és az élénk filmzenének. A végére azonban a film sokkal erőszakosabbá, tragikusabbá válik, így a Borsalino egyben egy igazi, klasszikus gengszterfilm is, amely például a Keresztapához, vagy a Nagymenőkhöz is mérhető – hogy két klasszikust említsünk.

1. A szamuráj (1967)

Alain Delon talán legismertebb szerepében egy hideg, számító bérgyilkost alakít A szamuráj című filmben. A film stílusos és szándékosan lassú tempójú, de magával ragad hipnotikus látványvilágával és ritmusával, valamint Delon nyugodt és összeszedett alakításával. Delon bérgyilkos karaktere számára a dolgok kicsúsznak az irányítás alól, amikor a törvény és más bérgyilkos társai üldözni kezdik, és a film egyre feszültebbé válik, ahogy egyre jobban sarokba szorítják. Néhányan talán hidegnek találják a filmet, de a stílusa tagadhatatlanul elég erős ahhoz, hogy A szamuráj Delon egyik legjobb szerepe maradjon.

-Herpai Gergely „BadSector’”-