TESZT – Titus kapitány, miután megmentette Graia bolygóját az orkok inváziójától és a Káosz erőinek fenyegetésétől, nem éppen rózsás jövő elé nézett: eretnekséggel vádolták, így a bátor űrgárdista a Halálőrség kötelékében kellett vezekeljen, ahol az emberiség legádázabb ellenségeivel vette fel a harcot. A hosszú vezeklési időszak után azonban az Imperium végre új esélyt ad hősünknek: Titus visszatér az Ultramarine-ok soraiba – igaz, ezúttal lefokozva hadnagyi rangra –, épp időben, hogy szembenézzen egy újabb, még rettenetesebb xenos fenyegetéssel.

A Tyranidák támadást indítanak Kadaku bolygója ellen, teljesen váratlanul érve a helyi birodalmi erőket. Mivel senki sem tudja időben feltartóztatni őket, a közeli emberi világok is komoly veszélybe kerülnek. A kilátástalannak tűnő háború megfordításának egyetlen reménye az űrgárdistákban rejlik, akik erejükkel, gyorsaságukkal és emberfeletti elszántságukkal szinte bármilyen csatából győztesen kerülhetnek ki… és természetesen ismét ránk hárul a feladat, hogy Titus volt kapitány bőrébe bújva megvédjük az emberiséget.

Harc a Birodalom ellenségeivel szemben

Akárcsak elődje, a Warhammer 40,000: Space Marine 2 is szinte végtelen ellenséges hordákkal állít szembe minket egy intenzív és brutális akciójátékban: ellenfeleink ugyan megváltoztak a múltbeli fenyegetésekhez képest, de a Tyranidák, akikkel szembeszállunk, még az előző részben látott fenyegetéseknél is nagyobb számban jelennek meg. Többször is előfordul, hogy több száz lény ront ránk egyszerre, és ilyen helyzetekben minden erőforrást ki kell használnunk, hogy elkerüljük a vereséget.

Gyakran szembesülünk egy valódi, mozgásban lévő hadsereggel, és még a legfelkészültebb űrgárdista is nehézségekkel találhatja magát szembe, amikor egyszerre több száz ellenséggel kell felvennie a harcot. Ez a látványvilág jelentős javulásával is jár: időnként, amikor egy elpusztított csatatéren járunk, ahol a fegyverek lézerfényei minden irányból villódznak körülöttünk, szinte lehetetlen nem lenyűgözőnek találni a fejlesztők munkáját, és az epikus, grandiózus jeleneteket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy nagyszabású csatáknak lehessünk tanúi, rendkívül gondosan és részletgazdagon újraalkotott arénákban.

Bár a látvány és a grafikai fejlődés látványos, a Space Marine 2 alapvetően nem tér el túlságosan az előző rész formulájától. A játékmenet továbbra is a közelharcok és a lőfegyveres összecsapások keverékére épül, miközben lineáris pályákon haladunk végig. Ezeket a pályákat nem annyira az izgalmas felfedezési lehetőségek, mint inkább a számtalan emlékezetes csata és epikus pillanatok megteremtésére tervezték. A harcok egyértelműen a játékélmény középpontjában állnak: minden szint tele van különféle méretű ellenfelekkel, és a kaland végére több ezer birodalmi ellenséggel számolhatunk le.

A kihívások legyőzéséhez hatalmas fegyverarzenál áll rendelkezésünkre: a legegyszerűbb szolgálati pisztolyokkal kezdünk, amelyeket a kevésbé összetett helyzetekben használunk, majd automata és félautomata fegyverekkel folytatjuk, amelyekkel gyors sorozatokban tüzelhetünk az ellenségre, mesterlövészpuskák, amelyekkel még a legkeményebb Tyranidák páncélját is átüthetjük, lángszórók, egyfajta gatling ágyúk, amelyek hatalmas tűzsebességgel rendelkeznek, és különféle sörétes puskák, amelyek közelről rendkívül pusztítóak. Ami a közelharcot illeti, számos fegyver közül választhatunk: egy villámgyors mozdulatokkal használó, elegáns kés, amely mondjuk nem túl erős; a láncfűrész kard, amely az űrgárdisták szimbóluma, és kiegyensúlyozott választás a sebesség és a támadóerő között; egy kesztyű, amellyel az ellenségeket pofon vághatjuk azoknak, akik egy brutálisabb stílust kedvelnek; egy energiapenge, amely lassabban lendül, de nagyobb hatást fejt ki, és egy nagy, kétkezes kalapács, amely lassúsága ellenére pusztító erőt képvisel.

Egyes fegyverek kicsit hatékonyabbak, mint mások, de minden ízlésre akad lehetőség, így a játékosok biztosan megtalálják azt az eszközt, amivel a legjobban érzik magukat, és használhatják, amikor csak lehet, vagy ha jobban szeretik, kísérletezhetnek az egész arzenállal. Mindenesetre a lövöldözések megfelelő elégedettséget nyújtanak, és a lövések visszajelzése meglehetősen jó, míg a közelharci küzdelmek egyszerűbbek és kevésbé hatásosak: vannak bizonyos kombók, amiket végrehajthatunk, és el is lehet kerülni vagy blokkolni a támadásokat a megfelelő gomb megnyomásával a megfelelő időzítéssel; mindenesetre az időzítési ablak elég nagyvonalú, és vizuális jelek sem hiányoznak, amelyek jelzik, mikor támad az ellenség, mikor lehet blokkolni a lövést, vagy mikor jobb elkerülni azt.

„Ütöm, vágom, amputálom”

A missziók során ránk váró ellenségek hatalmas száma miatt a közelharci akciók gyakran inkább csak gombnyomkodássá fajulnak, mint ésszerű támadások és ellentámadások sorozatává. Bár a közelharci rendszer nem a legösszetettebb, mégis jól működik egy olyan játékban, amely a látványosságra és nagyszabású csaták újraalkotására fókuszál, ahol egyszerre akár tucatnyi, sőt, több száz ellenféllel is megküzdhetünk. Ráadásul gyakran fogjuk használni a puskákat és más lőfegyvereket is, amelyek, mint már említettem, jobb élményt kínálnak.

Ami az ellenségeket illeti, a Space Marine 2 megmutatja nekünk, milyen szembenézni a Tyranidák támadó hordáival. Ha a leggyakoribb ellenfelek egyfajta apró, alapvetően ártalmatlan szörnyek (legalábbis egy űrgárdista szemszögéből), amelyek csak akkor jelentenek igazi kihívást, ha tömegesen vannak jelen, találkozunk félelmetesebb ellenfelekkel is. Ott vannak például a repülő spórák, amelyek érintésre felrobbannak, és jelentős károkat okoznak, bár elég egyetlen találat, hogy megsemmisítsük őket. Aztán ott vannak a Tyranida harcosok, amelyek hatalmasak és kifejezetten kemények: közelharcban két vagy több karddal támadhatnak, vagy savat lőhetnek messziről. A zoantropok repülő lények, amelyek nagy pszionikus erőkkel bírnak: védőpajzsokat hozhatnak létre, erősíthetik társaikat, és hatalmas energiahullámokkal támadhatnak, ami miatt kiemelt célpontokká válnak. Végül ott vannak a lictorok, a rejtőzködő ragadozók, amelyek hirtelen, halálos támadásokkal lecsapnak – ellenük is érdemes különösen óvatosnak lenni, nem beszélve a nagyobb főellenségekről.

A Tyranidák azonban nem az egyetlenek, akikkel Titusnak és társainak szembe kell nézniük. Ahogy halad előre a játék, találkozunk a Káosz erőivel is, akik között puskával felfegyverzett eretnekek, gyorsan eleső kis démonok és különféle méretű káosz űrgárdisták, valamint az arénában repkedő, erős pszionikus támadásokkal csapó varázslók is akadnak. Összességében mintegy tucatnyi különböző típusú ellenség van, tehát elméletben nem rossz a változatosság, de ezt nem használják ki teljesen, mivel többnyire alacsonyabb rangú ellenfelek tömegeit kell legyőznünk.

Hát egyik sem egy Hugo Boss, az biztos…

Vannak olyan főellenségek, amelyek időnként képesek feldobni a játékmenetet új kihívásokkal, ám összességében nem ezek a Space Marine 2 legsikeresebb elemei. Bár képesek látványosabb momentumokat nyújtani, gyakran hiányzik belőlük a kifinomult dinamika, és néha deja vu érzést keltenek. Az egyik főellenség például folyamatosan újabb és újabb ellenségeket idézett meg, hogy megzavarja a játékost, ami egy kevéssé érdekes és élvezetes csatává fajult – ez a megoldás inkább a fejlesztők lustaságára utal.

Mindazonáltal a küldetések folyamatosan új helyszínekre és változatos környezetekbe visznek minket – még különböző bolygókra is, ahogy a történet halad előre –, ami frissességet hoz a játékba. Az események dzsungelekből és mocsaras területekről a monumentális birodalmi építészet uralta városokba, az Imperium halálos fegyvereit gyártó hatalmas gyárakba, ősi kriptákba, és térbeli anomáliák által elpusztított helyszínekre visznek minket. A pályák nem kicsik vagy rövidek, de meglehetősen lineárisak, és alig térhetünk el az előre meghatározott útról. A fejlesztők nem fordítottak túl sok figyelmet a felfedezésre; inkább a magas, akciódús tempót tartották szem előtt. Ennek ellenére találhatunk néhány hasznos tárgyat, mint például sebeket regeneráló stimulánsokat, extra lőszert, védőereklyéket és néhány audionaplót, amelyek további információkat nyújtanak a történet hátteréről és a narratíváról. Ezek mellett azonban továbbra is gyors tempóban haladunk a következő tűzharc felé.

A harcterek nagyok, és néhány akadályt kínálnak ideiglenes fedezékül, de elsősorban a robbanó hordókra számíthatunk, hogy gyorsan kiiktassunk egy-egy ellenséges csoportot. A környezeti interakciók többnyire a háttérelemekre korlátozódnak, amelyeknek nincs igazi hatásuk a játékmenetre: pusztíthatunk el székeket, padokat, ládákat és egyéb tárgyakat, de mindez csak a világ realisztikusabbá tételét szolgálja, nem pedig extra taktikai lehetőségeket. Összességében véve az arénák jól meg vannak tervezve, de néhol lehetett volna több fedezéket biztosítani a játékosnak, aki olykor védtelennek érzi magát az ellenséges tűzzel szemben. Különösen, ha magasabb nehézségi szinten játszunk, az űrgárdista meglepően sebezhetőnek bizonyulhat, ami gyors pajzs- és életerővesztést eredményezhet, anélkül, hogy a játékos sokat tehetne ellene.

Haverokkal jobb űrgárdistának is lenni

A jó hír az, hogy Titus második kalandja során sem kell egyedül helytállnunk. Két megbízható űrgárdista társunk csatlakozik hozzánk, akik minden csatában foggal-körömmel harcolnak mellettünk. Ha az MI-re bízzuk őket, a hozzájárulásuk gyakran nem lesz olyan jelentős, és biztosan nem veszik át a főszerepet a játékostól, akinek továbbra is ő kell, hogy viselje a legnagyobb terhet az aréna megtisztításában az ellenségtől. Ugyanakkor a társaink hasznosak lehetnek abban, hogy felélesztenek minket az ellenséges csapások után, de erre sem támaszkodhatunk korlátlanul, mivel nem fognak végtelenségig visszahozni az életbe — a harmadik KO már végzetes lesz.

A Space Marine 2-ben a kampánymissziókat két baráttal is teljesíthetjük, akik az MI helyett irányítják társainkat, és ebben az esetben a hatékonyságuk a harcban jelentősen megnőhet. Őszintén szólva, bár egyjátékos módban játszottam végig a kampányt, sokszor úgy éreztem, hogy a szinteket úgy tervezték meg, hogy más játékosokkal együtt játszva működjenek a legjobban. „Veterán” nehézségi szinten (amit a játék ajánl) az ellenségek gyorsan lebontják a páncélunkat és sebeznek minket, különösen a nagyobb hullámok során. Ilyen helyzetekben három játékos, akik tudják, hogyan mozogjanak, óriási előnyt jelenthet a botok gyenge hatékonyságával szemben.

A játék azonban nem ér véget a kampánnyal, és két másik mód is rendelkezésre áll, amelyeken még több időt tölthetünk el: először is hat különböző művelet közül választhatunk, amelyek során egy másik űrgárdista irányítását vehetjük át, kiválasztva annak osztályát, fegyvereit és páncélját.

A hat elérhető osztály különböző játékstílusokat kínál. Néhány osztály inkább Titus képességeit és készségeit tükrözi, míg mások teljesen eltérő megközelítéseket kínálnak. A Bulwark például csak közelharci fegyvert és pisztolyt használhat, de rendelkezik egy pajzzsal, amely visszaveri az ellenséges lövedékeket. A Vanguard egy kampószerkezettel rendelkezik, amellyel gyorsan megközelítheti az ellenséget, így kiváló mobilitással bír. A Heavy egy gatling ágyúval szórja a halált, miközben pajzsot generál, amely elnyeli a bejövő lövedékeket. A Sniper képes ideiglenesen álcázni magát, hogy elkerülje az ellenségeket, és távolról hatalmas erővel támadjon. Az Assaulter a közelharc mestere, jetpackjével pedig magasba emelkedhet, hogy erőteljes támadásokat indítson az alatta lévő ellenségek ellen. A Tactician pedig a leginkább sokoldalú űrgárdista, széles fegyverarzenállal rendelkezik.

Ha egy bizonyos osztályt használunk egy küldetés során, tapasztalati pontokat kapunk, amelyek növekednek, ha sikeresen teljesítjük a műveletet. Elegendő pont gyűjtésével szintet léphetünk, új lehetőségeket nyithatunk meg a karakterünk testreszabására, valamint új képességeket és erősebb fegyvereket szerezhetünk. A műveletek négy különböző nehézségi szinttel rendelkeznek; az első a kezdő karaktereknek szól, míg a magasabb szintek a tapasztaltabb és jobban felszerelt hősöknek készültek. A magasabb nehézségi szinten végrehajtott küldetésekért több tapasztalati pont jár.

A csapatmunka ereje

A kooperatív küldetések egyértelműen szórakoztató módot kínálnak arra, hogy még néhány órát eltöltsünk a Space Marine 2-vel, és szorosan kapcsolódnak a történethez is. A nehézség növelésével egyre nagyobb ellenségkoncentrációt figyeltem meg (beleértve néhány erősebb variánst), és szükség volt néhány extra lépésre is, például egy reaktor megvédésére az ellenségek támadásaival szemben, akár többször is, mint az alacsonyabb nehézségi szinteken. Azonban jobb lett volna egy kicsit gyorsabb szintlépési folyamat, mert jelenleg ahhoz, hogy egy karaktert maximális szintre hozzunk, újra és újra le kell játszanunk ugyanazokat a kooperatív küldetéseket, és a folyamat még hosszabbá (és fárasztóbbá) válik, ha több karakterosztályt is ki szeretnénk próbálni és azokat is fel szeretnénk fejleszteni.

A kooperatív küldetések ugyanúgy játszhatók, mint a kampány, tehát egyjátékos módban is, ahol a két társ, aki követ minket, botok kezébe kerülhet, vagy a küldetést valódi játékosokkal közösen teljesíthetjük. Az utóbbi a leghatékonyabb megközelítés (és a játék által „preferált”, amely gyakran automatikusan társított néhány emberi társammal egy kooperatív küldetés elején vagy közepén), mert egy háromfős csapat sokkal jobban felkészült minden kihívás leküzdésére, míg a botok, ahogy korábban említettem, nem sokat tesznek hozzá a sikerhez.

Mindenesetre a kooperatív küldetések örömteli kiegészítést jelentenek: kétségtelen, hogy hosszú távon ugyanazoknak a küldetéseknek az ismétlése monotonná válhat, de a játékmenet továbbra is elég szilárd és szórakoztató ahhoz, hogy még néhány órányi élvezetet nyújtson akkor is, miután befejeztük Titus hadnagy történetét. És ez még nem minden, mert van még egy másik játékmód is, az „Eternal War”, amely lehetőséget ad arra, hogy kipróbáljuk magunkat a multiplayer PvP-ben és kihívjuk más felhasználókat online: ebben az esetben a játékosok két csapatra oszlanak, űrgárdisták és káosz űrgárdisták, és 6vs6 csatában mérik össze erejüket.

A játékosok használhatják ugyanazokat az osztályokat, amelyek a kooperatív küldetésekben is jelen vannak, és három különböző módban küzdhetnek egymással: annihilation, amely egy egyszerű csapat-halálmérkőzés, amelyben a győztes az, aki a legtöbbször megöli az ellenfeleket; terület meghódítása, ahol a csapatnak három stratégiai pontot kell megszereznie és védenie az ellenfelektől a győzelemhez. Végül a meghódítás és az ellenőrzés, ahol a játékosoknak meg kell tartaniuk egy bizonyos területet, amely véletlenszerűen változik a játék során. Sajnos be kell vallanom, hogy erőfeszítéseim ellenére nagyon nehéz volt, ha nem gyakorlatilag lehetetlen elég játékost találni ahhoz, hogy megfelelően teszteljem a versengő multiplayert, és több alkalommal is előfordult, hogy miután találtam egy meccset (amelyben még mindig csak hat játékos volt tizenkettő helyett), összeomlott még az elindulás előtt.

A Warhammer 40,000 gazdag univerzuma életre kel

Miközben a Space Marine 2 kétségtelenül egy harmadik személyű lövöldözős játék, amely tele van akcióval, az is igaz, hogy a narratív komponens sem elhanyagolható, és talán nagyobb hangsúlyt kap, mint amit egy ilyen típusú játéktól várnánk. Több átvezető jelenet és néhány, kiváló minőségű számítógépes grafikai film viszi előre a történetet. Egy-egy küldetés között mindig visszatérünk a zászlóshajóra, ahol a többi űrgárdista és a legénység tagjai között folyó beszélgetésekbe pillanthatunk bele, legyen szó a jelenlegi helyzetről vagy egyéb témákról. A hajó káplánja például mindig készen áll arra, hogy tanácsokkal és figyelmeztetésekkel lásson el minket, ami jól példázza a fejlesztők erőfeszítéseit, hogy hűen visszaadják a Warhammer 40,000 univerzumának hangulatát és egy részletgazdag, jól kidolgozott környezetbe merítsék a játékost.

Ott van továbbá a kissé bonyolult és időnként ellentmondásos kapcsolat Titus hadnagy és társai között. Az órák múlásával folyamatosan fejlődő dinamika sok oda-vissza csatározást hoz magával, és bár néhány fordulat előre látható, a történet egyszerűsége ellenére is működik. Különösen a játék végéhez közeledve bőven akadnak látványos, epikus és emlékezetes pillanatok, amelyek biztosan elnyerik a Games Workshop univerzum rajongóinak tetszését.

Miután érintettük a harcrendszert, a szintek és arénák kialakítását, a különböző játékmódokat és a narratív elemeket, azt mondhatjuk, hogy a főbb témákat kimerítettük. Érdemes azonban ismét kiemelni a Saber Interactive kiváló grafikai munkáját, amely képes megmutatni erejét és életre kelteni a Warhammer 40,000 univerzum egyik legpontosabb és legmeggyőzőbb digitális adaptációját. Az elképesztő látványvilágnak azonban ára is van, hiszen a Space Marine 2 nem tartozik a „legkönnyebb” videojátékok közé. Az optimalizálás ugyanakkor elfogadható: ha csökkentjük a grafikai részletességet, akkor is élvezhető és folytonos élményt kapunk, még gyengébb hardver esetén is, anélkül, hogy túlságosan feláldoznánk a látványt. A legintenzívebb szekvenciákban azonban némi framerate-esés észlelhető.

Azok számára, akik megfelelő processzorral és grafikus kártyával rendelkeznek, még lenyűgözőbb élményben lehet részük, valószínűleg bármiféle framerate-ingadozás nélkül. A konzolos verziók teljesítményéről nincs konkrét információm, de feltételezhető, hogy grafikai kompromisszumokra és esetleges kisebb képkocka-vesztésre lehet számítani, de valószínűleg nem jelentős mértékben, így a játékélmény továbbra is folytonos és kielégítő marad.

Aki mer, az Warhammer?

A Space Marine 2 egy olyan játék, amelynek megvannak a maga tökéletlenségei, de képes szórakoztatni, és egy gyönyörű és lenyűgöző újrakreációját nyújtja a Warhammer 40,000 univerzumnak, miközben átveszi és kibővíti elődje egyszerű, de mégis szórakoztató formuláját. Ez a játék talán nem mindenki számára kötelező vétel, de mindenképpen nagy elégedettséget nyújthat azoknak, akik értékelik a világot, a műfajt, vagy mindkettőt.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Saber Interactive

Fejlesztő: Focus Entertainment

Stílus: Akció-kaland, harmadik személyű lövöldözős

Megjelenés: 2024. szeptember 9.