TESZT – A Dead by Daylight rajongóinak ez egy plusz, mindenki másnak pedig egy olyan élmény, ami egy próbát mindenesetre megérdemelne. Akinek a Telltale játékai bejöttek, minden bizonnyal örömmel fog nekiesni a The Casting of Frank Stone-nak is, és a Supermassive Games eléggé izgalmas kalandot kanyarított ki belőle, bár… nem biztos, hogy egy újrajátszásra kapható lesz sokaknál.

A The Casting of Frank Stone elvileg azzal a céllal is szolgál, hogy bevezesse a játékosokat a Dead By Daylight világába. Ezt a feladatot valamelyest talán teljesíteni is tudja, így emiatt is jogos párezer karakterrel lejjebb az értékelése is.

Augustine Liber végzetes hibája

Augustine Liber volt az a szerencsétlen nőszemély, aki szabadon engedte Frank Stone szellemét. Frank egy gyilkos volt, és talán nem nagy spoiler elárulni azt, hogy a játék elején őt puffantják le. Aztán egy csoport tinédzser egy fura kamerával képes volt a szellemet elfogni (gósztbásztörsz!). Előre ugrunk négy évtizedet napjainkba, és nocsak, nocsak, egy csapat idegent épp Augustine hív a kastélyába. Mindenkinél ott van egy furcsa filmből egy kis részlet. Kissé B-kategóriájú filmnek hangzik, de épp ez a sármja a The Casting of Frank Stone-nek, ugyanis pontosan ezt a stílust alkalmazza. Direkt olyan karakterek vannak, akiket legszívesebben halottan látnánk. Direkt olyan humora van, ami kissé ijesztőnek hathat. A sztori azért jó, mert felvázolja a Dead by Daylightét, de kissé összeszedetlen lett. Gyakran ugrál az idővonalon a múlt és a jelen között, és az a baj, hogy néhány gondolat és döntés nem nagyon jut el végül sehová sem. Bár a franchise, amelyből táplálkozik, kissé kaotikusnak nevezhető, ez bár átcsúszott ide is, de nem jó értelemben. Amúgy a Supermassive stílusa elég erősen érzékelhető. Ijesztő környezetek, könnyed feladványok, és többnyire a karakterek közötti kommunikáción van a hangsúly.

A döntésektől függ a viszony köztük, de sokszor mintha a logikusnak tűnő választás rontott a kapcsolatokon. Például Augustine szándékának megkérdőjelezése. Senkinek sem gyanús? A másik érdekesség a játék dizájnjában van. Nem nagyon hatott úgy, hogy a felfedezés lépéselőnyt adhat a párbeszédek során, ezzel felesleges hatást keltve azzal kapcsolatban, vagy legalábbis emiatt is érezhetjük, hogy valahogy el lett sietve az egész. Az pedig kissé furcsa volt, amikor a párbeszédek közben a területen meg lehetett találni a Dead by Daylightra való utalásokat vagy tárgyakat, és utána a karakter, akivel beszélgettünk, kb. ott folytatta, ahol abbahagyta. Legutóbb ilyesmi mintha a Poker Night 2-ben lett volna, és az is egy Telltale-játék volt (mondjuk szkriptelt póker, nem pedig epizodikus kaland, de ott meg a karakterek beszélgettek az asztalnál ülve). Tehát nem volt hasznos érzést keltő a felfedezés, és ráadásul kissé még szokatlannak (vagy természetellenesnek?) hatott. De mindezek ellenére tényleg vannak meglepően erős pillanatai is a játéknak.

Franket túlzottan könnyedén meg lehet állítani

Több olyan pillanat is lesz a The Casting of Frank Stone-ban, amikor a karakterek egy szobában ragadnak. Ekkor egy kamerával Frankre kell koncentrálni, így őt ideiglenesen elhárítjuk, hogy folytathassuk felfedezésünket, vagy a generátor alkatrészeit megtalálhassuk. Ha ez legalább egy kicsit is nagyobb feszültséget okozott volna, akkor ez hatásos lett volna, de az kissé illúzió- és hangulatromboló, hogy mennyire könnyen megállítható, mert nem kell még sem a kúszás-mászást sem igénybe venni. Vannak természetesen QTE-k is, amik a vége felé még a jelenetekkel kombinálva is fel fognak bukkanni (meg időre kell generátort javítani, akármilyen bizarrul is hangzik ez), és ekkor Frank már felettébb eltorzítva fog üldözőbe venni a kastélyon keresztül. Na ez fasza a játékban, és még jobb lett volna az élmény, ha a kúszás-mászás is be lett volna komolyabban vetve.

A játékot alig öt óra végigjátszani, és tényleg a vége lett a legjobb. Ott bizony pillanatok alatt döntéseket kell hozni, és ha rosszul választunk, valószínűleg Frank frankón fr… frenetikusan végez velünk. Erre az élményre és hangulatra kellett volna koncentrálni, és akkor valóban egy nagyon ütős játék születhetett volna. És a főmenüben ott volt a Die Alone és a Die Together. Az utóbbi az, amikor 2-5 játékos egymásnak adogathatja a kontrollert, így a Supermassive többi játékára jellemző co-op is jelen van a játékban. Viszont itt kihagyhatták volna, mert sokszor ugrál a karakter… de mivel a Dead By Daylightban is öten játszhatunk együtt, talán ezért döntöttek a használata mellett.

Frank Stone életben maradt

Technikailag kissé hibázott a játék, néhol ugyanis az animációk és a modellek szaggatottak és elakadtak, és a befejezésben is volt egy hiba (egy oda nem illő karakter), továbbá pár elírás is feltűnt. Ezek miatt egy jóindulatú hetesnél többet nem érdemel. Korrekt ez, de ez lehetett volna jobb is. A Dead by Daylight rajongóinak a The Casting of Frank Stone egy 8/10-et ér, hiszen nekik ez remekül kiegészíti azt, amit a fő franchise-ban kínál számukra a Behaviour Interactive…

-V-

Kiadó: Behaviour Interactive

Fejlesztő: Supermassive Games

Stílus: interaktív dráma

Megjelenés: 2024. szeptember 3.