Egy német matematikus elképzelése később például abban is szerepet játszott, ahogy a náci Németország lerohanta Franciaországot a II. világháború során.

A sakk egy nem újkeletű játék, ugyanis Indiában a VI. században bukkant fel, amikor a hadsereg négy divízióját képviselték a bábuk. Spanyolországba a X. században jutott el a sakk, és errefelé kicsit módosultak a figurák: az elefántokból lettek a futók, a szultánból pedig a királynő. Ezt az egészet gondolta aztán Johann Christian Ludwing Hellwig 1780-ban: létrehozta a Kriegsspiel („háborús játék” németül) elődjét. Ebben a korszak katonai egységeit formálták meg.

Hellwig a korabeli egységek felhasználásával egy 1617 négyzetből álló táblát készített, amelyen a modern tüzérség az ellenséges hadsereggel szemben állt. De ez túlságosan korlátolt volt, ezért Georg Leopold von Reisswitz katonai stratéga átvette az ötletet, és fiával egy sokkal kifinomultabb változatot készített. A valóságot szimuláló csatatérképeken játszható játékhoz készített piros és kék egységek álltak egymással szemben valós harci adatokat használva, hogy szabályozzák a mozgást, a hatótávolságot és a csapatok által a tüzérségi ágyúknak felajánlható károkat, és a kockák használatával kiegészítve a támadások bizonyos véletlenszerűségét szimulálták.

I. Vilmos német császár 1861-ben lépett a trónra, és gyerekként sok időt töltött el a Kriegspiellel, ami ekkor még komolyabbá vált. Ez lett a legjobb módja a harcok szimulációjának, hogy jobban meg lehessen érteni, miképp léphet fel az ellenség, és a császár végül így egyesítette a német területeket egy birodallmá. Hét évtizeddel később, 1938-ban egy náci tábornok, Ludwig Beck használta ki a lehetőségeket, hogy így figyelmeztesse Adolf Hitlert arról, hogy a terveivel kirobbanna a II. világháború, és ha úgy rohanná le a franciákat, ahogy eredetileg tervezte, az Egyesült Királyság is hadat üzenne nekik. (Ez végül be is következett.)

Hitler persze nem hallgatott a jó szóra, és a náciknak alternatíva kellett, hogy a szövetségesek blokádját megállítsák. Erich von Manstain tábornok ekkor a Kriegsspielhez fordult, és olyan sikerrel járt, hogy végül az Ardenneken át tudtak lendülni, ezzel utat nyitva Franciaország elfoglalásához. Ami később Manstein-tervként vált ismertté, az valójában több szimulált játék eredménye volt, amelyekben a Kriegsspiel függönyöket használt a szövetségesek lehetséges akcióinak elrejtésére, miközben egy további entitás volt felelős a helyzet véletlenszerűségének irányításáért. Ha az ötlet a szerepjátékok dungeon masterére (játékvezetőjére) emlékeztet, az nem véletlen: innen származik az egész!

A Kriegsspiel az Egyesült Államokba való eljutásával a játék a katonai oktatás és a nagyszabású stratégiaépítés nélkülözhetetlen eszközévé vált, ami aztán ahhoz vezetett, hogy különböző országokban hasonló változatokban fejlődött tovább, szabálykönyveket formált, és végül olyan háborús játékok létrehozását motiválta mint a Risk 1957-ben, a kisméretű miniatűr harc és a mester szerepe a Dungeons & Dragonsban 1974-ben, valamint a páncélosok és német csapatok evolúciója a Warhammer orkjai, tündéi és űrgyalogosai lettek 1983-ban…