TESZT – A 2012 júniusában megjelent játék modernizált verziója nem nyúl bele tartalmilag abba, amit anno a Grasshopper Manufacture teremtett, hanem hozzá tudott adni egy keveset, így a Dragami Games megfelelően kezelte a láncfűrészes hack’n’slash-t, viszont egy ilyen remaster esetében fel kell tenni a kérdést, hogy a játékot vagy a remastert kell-e a végén pontszámmal illetni…

És épp emiatt lehet, hogy a végén talán két eltérő pontszám is megemlíthető lenne Juliet Starling története kapcsán.

Juliet felnőtté válása

18 évessé vált főhősnőnk, és igyekszik aznap reggel pasijával, Nickkel találkozni (aki zombivadász), csak azon a reggel elszabadulnak a zombik. Nick megfertőződött, és egy rituálé segítségével Juliet megmenti… a fejét, és barátnője derekához ragadt. A sztori azért jó, mert kettejük kapcsolatára koncentrál. Hiába komolytalan a hangulat, azért vannak mélyebb, elgondolkodtató pillanatok. A főbb karakterek emlékezetesek, és a sztori bár nem indok a végigjátszásra, kellemes lett a vége is, de azért a párbeszédben vannak ma már kissé elavult utalások, de ez velejárója annak, hogy a játékot érintetlenül hagyták. A játék hét, felettébb hosszú pályából áll, és mindegyik eltérő látvánnyal és csavarral rendelkezik. A harc azért többnyire Juliet pompom-mozdulataira hasonlít, ha nem a láncfűrészt veszi igénybe. Előbbivel lehet többnyire elkábítani ellenfeleinket, ami a nagyobb kombóhoz fog kelleni, és értelemszerűen a láncfűrész lesz a hasznos a henteléshez. A mozdulatokat váltogatni kell, és néha kicsit trükközni is szükséges lesz (az ellenfelünk mögé ugrás).

Lesznek azért a játékhoz méltóan bizarr dolgok is (mondjuk az, hogy a lőfegyver kissé túlzóan erős, nem az… inkább az, ahol Nick fejét használjuk lőszerként). Nem lesz egyszerű, pláne nem, ha nehezebb szinten játszunk, de épp ezért érdemes azon játszani, mert jutalmazónak hat, ha összejön valami. Nem szégyen átböngészni a mozdulatlistákat és a tutorialt. Természetesen fejlődési rendszer is van a két medáltípuson keresztül. A játékon belüli boltban lehet a fixált statjavítást, az új mozdulatokat, illetve a kosztümöket és háttérzenéket megvásárolni, és ha kellően gyűjtésre kihegyezetten játszunk, egy végigjátszás alatt a legtöbb fontosabb elemet meg is szerezzük. A játék azért mégis korlátozott, ugyanis a hét pálya a perfekcionizmusra törekvő játékosoknak nagyon nagy kihívást fog támasztani, hiszen a hosszú pályákkal több idő lesz, mire elérjük a végét az achievementek és nagyobb értékelések céljából. Ez pedig az újrajátszhatóságra rá fogja nyomni a bélyegét, és ezen túl a minijátékok is inkább bosszantóak mintsem kellemesek, ugyanis kényszerből muszáj lesz megtanulni a kosárlabdát és a baseball-t. A traktoros szekció (mert még ilyen is lesz) nem olyan biztos, hogy idegesítő lesz, de ez sem lesz egyszerű. Mindenesetre a minijátékok is ugyanattól a bajtól küszködnek (talán túlzottan hosszúak lettek mind…).

Láncfűrészen innen, problémákon túl

A minijátékok megtörik a hentelést, ami jónak nevezhető, de már szó volt arról, hogy a kivitelezés nem lett tökéletes. Nem nagyon tudják elterelni a figyelmet az egésztől. A játék bár többnyire lineárisnak nevezhető, vannak azért kisebb kitérők is, de ezek nem olyan nagy területek. Ilyesmi akkortájt nagyon gyakori volt, ugyanis a 2013-ban megjelent Deadpool is kb. pontosan ugyanezt kínálta. A célnak megfelel, de semmi több. Ugyanezt sajnos a bossfightokról is ugyanúgy el lehet mondani, ugyanis gyorsan legyőzhetőek és nem nagyon változatosak mozgáskészületük tekintetében. A random csapatban támadó ellenfelek emiatt veszélyesebbnek nevezhetőek (van viszont egy boss, ami kivétel, de legyen ez titok, hogy melyik…).

Újítások is vannak azért. A QTE-k akár automatikusan is teljesíthetőek, a galéria (ennek tekinthetjük főhősnőnk szobáját) bővült, és a RePop mód a legnagyobb bővítés, ami kevésbé erőszakos művészeti stílust használ a sebzés során, viszont felettébb szubjektívnak tekinthető, hogy kinek fog ez tetszeni és kinek nem, de ne felejtsük, hogy az eredeti játékmód érintetlenül hagyja ezeket! PlayStation 5-ön stabil a frame rate, és technikailag sem volt komolyabb probléma. De ez persze nem jelenti azt, hogy az előző konzolgeneráción vagy a Nintendo Switch-en is hasonlóan tökéletes teljesítményre számíthatunk.

Mindenkinek megvan a maga keresztje láncfűrésze

A Lollipop Chainsaw RePop két értékelést kap. Ha magát a játékot nézzük, az egy korrekt 7,5-es pontszámot érdemel, mert ma is egészen korrekt és hangulatos címnek nevezhetjük. A remaster viszont egy 8,5-es minőségileg, ugyanis maximum annyi benne a problémás, hogy a RePop talán szemrákot okozni hajlamos vizualitásba hajol. A pályák és a bossok nem kaptak annyira nagy figyelmet, de ezt leszámítva nem rossz termékről van szó. Ami a PlayStation 3 és az Xbox 360 időszakában még nem volt lehetséges, ma már könnyedén futtathatjuk azt, így a jó teljesítmény nagyon is sokat nyom a latba a végén. Csak ne akarjon túl sokat a szarka a kombókkal, és akkor nem lesz nagy baj…

-V-

Kiadó: Dragami Games

Fejlesztő: Dragami Games

Stílus: hack’n’slash

Megjelenés: 2024. szeptember 12.