FILMKRITIKA – George Clooney és Brad Pitt kettőse ismét bizonyítja, hogy kémiájuk elbűvölő, még akkor is, ha a film időnként meg-megbicsaklik. A Két magányos farkas című akció-vígjátékban a két színész pontosan azt hozza, amit tőlük várhatunk: feszültséget és humort. Jon Watts rendező jól használja ki a két szupersztár közötti összhangot, de a vékony cselekmény és a néha lelassuló történetvezetés miatt a film nem éri el a benne rejlő maximális potenciált. Mindezek ellenére a nézők élvezhetik a szellemes párbeszédeket és a nosztalgikus hangulatot, amit Clooney és Pitt veterán párosa hoz a képernyőre.

A legjobb buddy-komédiák mindig a feszültség és a kényszerű barátság finom egyensúlyára építenek. Bár az ilyen párosítások dinamikája gyakran a főszereplők közötti összhangon múlik, néhány film kínszenvedéssé válhat, ha ez hiányzik. Ám ha a kapcsolat működik, a könnyed szópárbajok és a látványos akciók kombinációja ellenállhatatlan. Ilyen a varázslat George Clooney és Brad Pitt között is, akik bevált kémiájukkal emelik Jon Watts új akció-vígjátékát, a Két magányos farkast. Watts, első nagy projektjében a Marvel Pókember-trilógiája után, a két hollywoodi szupersztárt hozza össze rivális „fixerként”, akiket egy nagy horderejű melóra kényszerítenek. Bár a két karizmatikus főszereplő sokat hozzátesz a feszültséghez és az izgalmakhoz, a Két magányos farkas néha megbotlik a vékony történetvezetés és az ingadozó tempó miatt.

Watts és kreatív csapata azonban egy vizuálisan lenyűgöző filmet hoznak létre, amely az éjszakai téli környezetet használja arra, hogy tükrözze a „magányos farkasok” érzelmi távolságát. A helyszín szinte önálló karakterként működik, amely fokozza a film hangulatát, és hozzájárul a két főszereplő közötti feszültséghez. A hideg, kíméletlen környezet megadja a film alaphangját, és bebizonyítja, hogy Watts képes emberibb, szuperhősmentes karaktereket is jól megjeleníteni. Bár a karakterek elég jól kidolgozottak ahhoz, hogy érdeklődést keltsenek, és kíváncsivá tegyenek minket (különösen a már bejelentett folytatásra), a Két magányos farkas ingadozó tempója és gyenge cselekménye miatt nem használja ki teljesen a sztárok jelenlétében rejlő lehetőségeket.

Miről szól a Két magányos farkas?

A Két magányos farkas című film George Clooney és Brad Pitt karaktereire épít, akik egyedi stílusukkal és karizmájukkal viszik a történetet. A film Jack (Clooney) és Nick (Pitt) történetét meséli el, két „magányos farkasét,” akik arról híresek, hogy bármilyen nagyszabású problémát megoldanak, mint például Amy Ryan karakterének, Margaretnek a helyzetét, aki egy elegáns manhattani hotelben kerül nagy bajba. Amikor az ügyész helyettese félresikerült viszonyba keveredik „A kölyökkel” (Austin Abrams), aki a hotelszoba padlóján „holtan” fekszik, a „farkasokat” hívják, hogy eltüntessék a nyomokat, ám egyikük sem örül annak, hogy együtt kell dolgozniuk.

A buddy-komédia tele van szarkasztikus beszólásokkal és gúnyos humorral, miközben Jack és Nick folyamatosan civakodnak, noha szakmailag mindketten profik. Az Oscar és Felix dinamikájú páros sok nevetést kelt, és nosztalgikus hangulatot teremt a két színész között, ami a film színvonalát is emeli. A történet során kiderül, hogy a kölyök valójában nem halott – sőt, nagyon is életben van, és egy gyors beszédű üzlethallgató, aki véletlenül túladagolta magát a heroinnal, amit egy barátja nevében szállított. Jacknek és Nicknek össze kell fogniuk vele – annak ellenére, hogy azonnal kivívják ügyetlenségével a két férfi nem is titkolt megvetését – hogy segítsenek visszajuttatni a drogot az albán maffiának, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Ahogy az éjszaka halad, a környezet is átalakul, finoman tükrözve a hármas növekvő összetartozását egyre intimebbé váló háttér előtt. A film nemcsak néhány rendkívül szórakoztató pillanatot kínál Clooney és Pitt között, hanem egy újfajta káoszt is, amit a kölyök jelenléte még jobban bonyolít. Watts rendező kreatívan alkalmazza a kamerabeállításokat, hogy egy lendületes, dinamikus ritmust teremtsen, amely tökéletesen passzol a film könnyed humorához. Ilyen például a szórakoztatóan abszurd testeltüntetési jelenet, vagy a rendkívül nevetséges üldözési jelenet, ahol Nick, életkorát meghazudtolva, próbál elkapni egy drogos fickót, aki boxeralsóban rohangál Manhattan belvárosában. A Két magányos farkas ebből a szempontból borzasztóan szórakoztató, visszaidézi a régi hollywoodi filmek báját a látványtervvel és a noir-inspirálta operatőri munkával, amelyet a komikus jelenetek nyugodtabb ritmusa egészít ki.

George Clooney és Brad Pitt pont azt hozzák, amit várunk

Nem meglepő, hogy Clooney és Pitt közötti kémia az, ami ennyire szerethetővé teszi a Két magányos farkas című filmet. Könnyed karizmájuk és remek humoruk újra bebizonyítja, hogy ők Hollywood legmegbízhatóbb főszereplői, hiszen egyszerre tudnak feszültséget teremteni és szolíd humorral is megnevettetni a nézőket. A folyamatos szópárbajok tényleg kacagtató pillanatokat hoznak, emlékeztetve az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi korszakához, ahol már bizonyították, hogy remekül tudnak egymás erősségeire építeni. Rendezőként Watts mesterien ötvözi az akciót a vígjátékkal és a feszültséggel, de Clooney és Pitt egyértelműen a hajtóerejei ennek a vad, kiszámíthatatlan buddy-komédiának. Finom gesztusaikkal és visszafogott arckifejezéseikkel rengeteg érzelmet és életet visznek a filmbe, amit a frappáns szópárbajok és a komikus feszültség tökéletesen megtart. Kapcsolatuk rengeteget mesél anélkül, hogy sok szó esne, például amikor mindketten fájdalomcsillapítót vagy olvasószemüveget keresnek, finoman, de annál hatásosabban közvetítve az önironikus humort.

Clooney jellegzetes eleganciája és dinamikus, de mégis finom humora minden jelenetben magához vonzza a figyelmet. Ahogy egy tapasztalt „fixert” alakít, akinek nyugodt külsője mögött világfáradt profizmus rejlik, nemcsak a film feszültségét növeli, de karakterét is mélyen átélhetővé teszi. Pitt ezzel szemben hozza a rá jellemző öntelt, de mégis szimpatikus energiát, ami kiszámíthatatlanabbá és árnyaltabbá teszi az alakítását. Nick karaktere nehezebben átlátható, mint Jacké, aki sokkal inkább két lábbal áll a földön. Ez a kettősség teszi igazán izgalmassá és lebilincselővé a karakterek viszonyát, és még a lassabb jeleneteket is emlékezetessé varázsolja.

Bár Pitt és Clooney párosa ritka keveréke a filmsztárok vonzerejének és komikus könnyedségének, Austin Abrams is kiemelkedőt nyújt a két hollywoodi veterán mellett. Friss energiát hoz a két fáradt „öreg róka” világába, akik a kiváltságos hibákat igyekeznek elsimítani. Abrams (akit leginkább az Eufória és a Dash & Lily sorozatokból ismerhetünk) meghatározó szereplővé válik a történetben, éles kontrasztot alkotva a két „fixerrel”. Szellemes beszólásaival és kínos, ám szórakoztató viselkedésével a káosz közepette is helytáll, ezzel feldobva a film abszurdabb pillanatait, és hozzáadva az érzelmi mélységet, miközben soha nem árnyékolja be a főszereplők vibráló jelenlétét.

Enyhe harapás, de ez a két magányos farkas még mindig szórakoztat

Bár Clooney és Pitt könnyed játékukkal és közös színpadi varázsukkal gondoskodnak a humoros pillanatokról, a Két magányos farkas sajnos kihagy néhány remek lehetőséget. Ettől függetlenül ez az akció-vígjáték garantáltan újranézős lesz, amikor az Apple TV+-on megjelenik a mozibemutatót követően. Azonban a film kissé híján van a mélyebb fordulatoknak és elgondolkodtató cselekménynek, helyenként kicsit elkalandozik, és nem ad elég teret a meglepő csavaroknak, amelyekkel igazán kiemelkedhetne. Nem az a film, amely forradalmasítja a műfajt, de talán túlságosan is egyszerűre van szabva. Bizonyos jelenetek elnyúlnak, ami a tempó egyenetlenségéhez vezet, például a hotelszoba takarítási jelenet vagy az üldözési szekvencia, ami pusztán komikus hatásra van kihegyezve. Ezek miatt a film néhol félkész érzetet kelt. Rengeteg megválaszolatlan kérdés marad, például, hogy ki is pontosan Margaret, a helyettes ügyész, vagy milyen kapcsolatok vannak a kölyök és a drogdílerek között. Szintén említésre méltó, de sajnos túlságosan rövid jelenlétével tűnik fel Poorna Jagannathan Lily szerepében, aki titokzatos múltat rejteget a két főszereplővel kapcsolatban.

Mindez egy cliffhangerrel megspékelt, összecsapott befejezéshez vezet, ami érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy Watts egy olyan világ alapjait próbálja letenni, amely franchise-potenciált kínálhat az Apple TV+ produkcióiban. Még ha sztárerőben messze felül is múlja a Netflix által ontott blockbustereket, valami mégis hiányzik az élményből. Gyakran úgy tűnik, hogy a történet csak a felszínt karcolja, túl nagy mértékben épít Clooney és Pitt karizmájára és humorára. Ami igazán számítana, az gyakran elvész vagy éppen csak érintőlegesen jelenik meg, így a karakterek fejletlenek maradnak, annak ellenére, hogy a színészi játék erőteljes. Ráadásul a főszereplők kezdeti civakodása és versengése nem igazán fejlődik tovább, különösen, ha a műfaj sikeres darabjaival hasonlítjuk össze.

Miközben a film kétségtelenül szórakoztató, ez az a pont, ami csökkenti az igazán maradandó hatást, még ha élvezetes is a kikapcsolódás. A Két magányos farkas sokkal könnyedebb, mint amire számítottunk, és mint akció-vígjáték, meglepően visszafogott a testáldozatokat tekintve, inkább a humorra helyezi a hangsúlyt. A lassított bohózati autóbaleset helyett inkább egy lassított komikus autókoccanás szolgál a film egyik legviccesebb jeleneteként, és nagyszerűen bizonyítja Watts vizuális komikusi érzékét. Ez a fajta látványos humor ritkaság a mai vígjátékokban, és tökéletesen illeszkedik a film légkörébe, amitől a Két magányos farkas egyedi és intelligens élményt nyújt. A film igazi ereje Clooney és Pitt könnyed összjátékából fakad, még akkor is, ha a történet kissé meg-megbotlik. De azoknak, akik szeretik a könnyed akció-vígjátékokat, a Két magányos farkas igazi szórakoztató darab – még akkor is, ha nem marad örökre emlékezetes.

-Herpai Gergely „BadSector”-