RETRO FILMKRITIKA – Sam Peckinpah, a vitatott hírű rendező, aki erőszakos, melankolikus westernjeiről ismert, ritka kirándulást tett a vígjáték és a politika világába a Konvoj című, 1978-as filmjével, amely kiállja az idő próbáját. A kanadai kamionosok Szabadságkonvoja tükrében Peckinpah filmje az egykor virágzó polgári engedetlenség művészetét mutatja be, amit annak idején az amerikai forradalom, a polgárjogi mozgalmak és a vietnami háború elleni tiltakozások testesítettek meg, de ami mostanra feledésbe merült a lezárások és a kötelező előírások idején. Kris Kristofferson vasárnap bekövetkezett halála nyomán emlékezünk erre a klasszikus kamionos akció-vígjáték klasszikusra.

A Konvoj egy modern kori western vígjáték, amelyben a kamionos Rubber Duck (Kris Kristofferson) és az arizonai autópálya-rendőrség seriffje, Lyle (Ernest Borgnine) közötti antagonizmus emlékeztet a mai munkásosztály és a kormányzati elit közötti osztályalapú konfliktusokra. De visszanyúlik a western műfajának alapvető ütközetére: a civilizáció és a vadon, a jó és a gonosz közötti ellentétre. A délnyugati történet alapja a Konvoj című slágerdal, C. W. McCall country balladája, amely népszerűvé tette a kamionosok közötti kommunikációt szolgáló CB-rádió lázat – egyfajta társadalmi média, jóval az Internet előtt. Jonathan Demme Citizen’s Band (más néven Handle with Care, 1977) című filmje megragadta ennek a jelenségnek a társadalmi jelentőségét, de Peckinpah McCall túlzó történetét az amerikai osztályháború mítoszaként adaptálta – kamionosok az autokratikus hatalom ellen.

Az utak hősei egyesülnek

Peckinpah, B. W. L. Norton forgatókönyve alapján, örömét leli az amerikai sokszínűség bemutatásában, és kibővíti a Smokey és a medve blockbuster üldözős filmjének koncepcióját, hogy a kamionosok etnikailag vegyes csoportját bemutatva újragondolja az amerikai nemzeti karaktert – amely a hetvenes évek amerikai filmreneszánszának egyik meghatározó vonása volt. A polgárjogi mozgalmak, a vietnami háború és a Watergate utáni cinizmus mind-mind megjelennek a kamionosok CB-rádiós panaszain keresztül, ahogy csatlakoznak Rubber Duckhoz, aki a korrupt Lyle seriff elől menekül. Egy kilométer hosszú kamionkaravánt alkotnak, amely az autópályákon és sivatagokon át robog, lenyűgöző látképeket tárva elénk az amerikai tájról – éppolyan lélegzetelállítóan, mint amikor John Ford először küldött egy postakocsit keresztül a Monument Valley-en.

Peckinpah gyönyörű szélesvásznú úti látképei ugyanolyan vizuális élményt nyújtanak, mint Spielberg Sugarland Express-ének autós felvonulásai – egy másik renegátok kontra hatalom történet, de abból az időszakból, amikor Hollywood liberalizmusa még emberséges volt. Peckinpah éjszakai kamionos és paparazzi jelenetei versenyre kelnek Fellini Róma című filmjének fantasztikus világaival, de ami igazán felemeli a Konvoj-t, az az emberek közös küzdelme.

Egy amerikai úti odüsszeia, amely a szabadság megtestesítése, rezonál a kanadai Szabadságkonvoj célkitűzéseivel. Bár a vállalati média gyakorlatilag elhallgatta az eseményt, Peckinpah költői akciófilmje mégis segíthet jobban megérteni ezt a jelenséget.

A média játékszerei

A média ma inkább az autoritarizmust támogatja, míg a hatvanas évek tiltakozásait megörökítő képek az ellenállást és az együttérzést erősítették. Peckinpah előre látta ezt az eltorzulást, amikor szatírájában megmutatja, hogyan vonzza a konvoj egy opportunista politikus (Seymour Cassel) és egy keleti parti divatguru (Ali MacGraw) figyelmét, akik saját hasznukra kívánják fordítani a „vörösnyakú” lázadást – ezt jelképezi MacGraw Jaguár XKE-jének és Kristofferson Mack kamionjának kezdeti flörtje.

A Konvoj rávilágít arra, hogy a demokrácia fennmaradása attól függ, hogyan manipulálja a média a társadalmi információkat – nem tudjuk közvetíteni közös jogainkat, az egyéni választás lehetőségét vagy a közös akaratot anélkül, hogy hozzáférnénk az igazsághoz és a szólásszabadsághoz. Peckinpah 1966-os Major Dundee című filmje a polgárháború konfliktusait ábrázolta, míg a Konvoj a modern társadalmi sérelmek politikai természetét vizsgálja – a kamionosok 55 mérföldes („double nickel”) sebességhatára elleni tiltakozás is egy politikai ügy.

Peckinpah ideológiája leginkább MacGraw kijelentésében tetten érhető, amikor azt mondja: „Ők követnek téged.” Rubber Duck erre így válaszol: „Nem, nem követnek. Csak előttük vagyok.” Majd hozzáteszi: „Azért vannak mögöttünk, mert nincs más, akit követhetnének.” Ez az a pont, ahol a Konvoj visszhangozza a szabadságkonvoj üzenetét, és rávilágít a vezetés kudarcaira (a kötelező előírások erőltetésére), amelyekkel az Egyesült Államok és Kanada vezetői szembesültek.

A filmkultúra gyakran romantizálja az 1968. májusi lázadásokat (Európában és Amerikában), de a Konvoj-hoz való visszatérés korrigálja ezt a kulturális és politikai torzulást. A CB-rádiós beszélgetések végig metaforaként szolgálnak Peckinpah egyedi filmes kifejezésmódjára – az amerikai esztétikai megközelítésre, amelyet egy magányos kamionos fogalmaz meg, amikor csatlakozik a karavánhoz: „Hallottam, hogy rádiózol, és gondoltam, megérdemelsz egy elismerést.”

Egy kamionos hős, aki szembeszáll a hatalommal

Peckinpah finomítja westernromantikáját, amikor McCall slágerét Merle Haggard Okie from Muskogee című dala követi. Ebben a jelenetben történik Rubber Duck megmentő akciója, amikor kiszabadítja Spider Mike-ot (Franklyn Ajaye), a fekete kamionost, akit korrupt zsaruk támadtak meg. Rubber Duck beront a börtönbe, hogy szembenézzen az amerikai történelem egyik legfélelmetesebb fejezetével – a rasszista lincselésekkel. Mégis, Peckinpah hetvenes évekbeli hollywoodi liberalizmusa is különbözik a mai fajkérdés körüli politikai és médiairányítási manőverektől.

Peckinpah társadalmi és faji felszabadításának konvoja kamionkürtök tisztelgésével zárul – olyan vészjelzések, amelyeket a kanadai kormány betiltott, és amelyeket a mai Hollywood már nem tisztel. Peckinpah Konvoj-a tiszteletet ad annak a nemes harcnak, amit a polgárjogi aktivisták folytattak. Ez egy igazi „feel-good” film az amerikai összetartásról, amely az igazságtalanság és az elnyomó, túlreagáló zsarnokság ellen küzd. Furcsamód meglehetősen aktuális film 2024 Magyarországán is.

-Herpai Gergely „BadSector”-