FILMKRITIKA – A Gyilkos hőség egy fülledt, görög szigeten játszódó noir, amelyben Joseph Gordon-Levitt és Shailene Woodley egy halálos szerelmi háromszög történetébe bonyolódik. A film Jo Nesbø egyik novelláján alapul, de maga az alkotás inkább a klasszikus noir-filmek kliséiből építkezik. Ez az idei film nemrég került fel Amazon Prime-ra, ezért is írunk most róla.

Egy jó noir, mint például a Kivérző szerelem, mindig kortárs hangulatot áraszt, még akkor is, ha múltbéli környezetbe helyezik; hiszen a benne lévő élet-halál játszmák mindig égetően fontosak. A Gyilkos hőség azonban, bár nem annyira régimódi, hogy porosnak tűnjön, inkább egy ismerős visszhangja a korábban látott noir-detektívtörténeteknek. Először is: lehetett volna rosszabb címet kitalálni? A film címe egyenesen egy ’80-as évekbeli, közvetlenül VHS-re készült thrillerre emlékeztet, Jim Belushi és Daphne Zuniga főszereplésével. A Gyilkos hőség Joseph Gordon-Levitt elnyújtott, filozofikus narrációjával indul (aki valahogy mindig Keanu Reeves okosabbik fivérének hangzik), ahogy egy klasszikus keménykalapos bölcselkedést oszt meg: „Az Ikarosz-mítosz Krétán játszódik. Úgy tűnik, ott senki sem tanult belőle…”

Trükkös ikrek

Már éppen kezdenél elbóbiskolni, amikor Joseph Gordon-Levitt, aki a hipszter kalapos Nick Bali magánnyomozót alakítja, találkozik Shailene Woodleyval, aki a krétai székhelyű hajózási vállalat kissé kétségbe esett, de annál gazdagabb feleségét: Penelope Vardakist játssza. Férje testvére egy sziklamászás közben zuhant le, de számára világos, hogy gyilkosságról van szó. Penelope Nickhez fordul, hogy titokban nyomozzon a testvér halála ügyében, mert a Vardakis család nemcsak a rendőrséget, hanem az egész szigetet a kezében tartja.

Az első, amit megtudunk, hogy Penelope férje, Elias, és annak néhai testvére, Leo, egypetéjű ikrek voltak. Mindkét szerepet Richard Madden alakítja, aki elsőre talán túlságosan is „klasszikusan jóképűnek” tűnik ahhoz, hogy észrevegyük: valójában kiváló színész. Elsősorban Eliast játssza, aki erőszakkal és zsarolással uralja a szigetet, és ennek megfelelően könnyen kihozható a sodrából. Később azonban visszaemlékezésekben Leo szerepében látjuk, aki kedvesebb és barátságosabb volt, és ő volt az első, aki beleszeretett Penelopeba. Oxfordban találkoztak, és a kapcsolatuk egyre bonyolultabbá vált. Ekkor Elias ravasz trükkhöz folyamodik: egy titkos üzenettel megszervezi, hogy Leo találkozzon Penelopeval, majd ő maga jelenik meg a lánynál, mintha Leo lenne. A jelenet David Cronenberg 1988-as Két test, egy lélek című filmjére emlékeztet, amelyben Jeremy Irons alakította a különc ikerpár nőgyógyászait.

A szenvedély ára

A hálószobai jelenet Penelope és Elias (aki éppen Leót játssza) között igazán hatásos (mondhatni forró a hangulat), olyannyira, hogy az ember szívesen látta volna, ha a film továbbviszi ezt a vonalat: több titkos szerepcsere, több ellentét a testvérek között. Azonban hamarosan visszatérünk a jelenbe, ahol a Gyilkos hőség már csak egy gyilkos szerelmi háromszög történetét kínálja, bár a háromszög szögei időnként megváltoznak. Vajon Penelope és Leo tényleg viszonyt folytattak? És pontosan hogyan történt Leo meggyilkolása? Ezekre a kérdésekre próbál Nick válaszokat találni, miközben együtt dolgozik egy helyi rendőrrel, akit Babou Ceesay alakít.

A Gyilkos hőség Jo Nesbø „A féltékenység embere” című novelláján alapul, és bár az eredeti történet bizonyára tele volt intrikával, ezt a film sajnos nagyrészt elsimítja. A csavarok kibontása inkább olyan, mint amikor valaki pontokat köt össze egy rejtvényben. Philippe Lacôte rendező ügyesen kibontja ugyan a történetet, de valahogy hiányzik belőle a valódi hő. Talán azért, mert túl sok érzelmi töltetet akar adni az egyes fordulatoknak. Nick sorra üríti a whiskyspalackokat, mivel így próbálja enyhíteni a családja elvesztése miatt érzett fájdalmát. Felesége, Monique (Abbey Lee), viszonyt folytatott, így a filmben kibontakozó féltékenységi témák visszacsengenek az ő történetében is. De ahogy ezt a végén megoldják, az túl egyszerűre sikeredik: egy noir, ami végül egy túlságosan is sablonos és semmitmondó lezárással ér véget.

-Herpai Gergely „BadSector”-