TESZT – Amióta a Supermassive Games 2015-ben megjelentette az Until Dawn-t, könnyen elfelejtjük, mennyi mindent talált el tökéletesen a Guildford-i fejlesztőcsapat az első PlayStation 4-es túlélőhorrorjátékával. Egy feszes, atmoszférikus és látványos műfaji darab, amely megalapozta a Supermassive Games működésének irányát az elkövetkező években. Most, közelítve a játék tízéves évfordulójához, Until Dawn újra reflektorfénybe kerül egyfajta remake formájában.

Fontos megjegyezni, hogy ez az Until Dawn remake alig változtat a 2015-ös eredeti játékmenetén. Ez azt jelenti, hogy a harmadik személyű felfedezés, a nem-lineáris történetvezetés, az egyszerű puzzle-feladványok és a QTE-elemek (gyors gombnyomásos események) változatlanok maradnak. Tehát ne számíts komoly eltérésekre a PS4-es verzióhoz képest. Valójában a PS5-ös Until Dawn-ra leginkább úgy tekinthetsz, mint egy 4K rendezői változatra, nem pedig egy teljesen újragondolt verzióra, egy olyan cím esetében, amit már sokan ismernek. Így az eredeti kritikánk az Until Dawn PS4-es kiadásáról továbbra is érvényes a történet, a tempó és a játékmenet rendszereinek szempontjából.

A tini horror újraéledése

Azok számára, akik még nem találkoztak vele, az Until Dawn világosan tükrözi a 90-es és 2000-es évek tini slasher filmjeinek hatását. A történet nyolc fiatal barátot követ, akik egy évvel azután térnek vissza a havas Blackwood Mountain-i nyaralóba, hogy két társuk nyomtalanul eltűnt. Ahogy halad előre a cselekmény, mindegyikük egy névtelen terror áldozatává válik, miközben saját egóik, hibáik és egyedi személyiségük folyamatosan feszültséget kelt a csoporton belül.

Ez a környezet szolgál alapul a nem-lineáris történetvezetéshez, ahol döntéseid nemcsak új történetútvonalakat, jeleneteket és helyszíneket nyitnak meg, de azt is meghatározzák, hogy a karakterek életben maradnak-e, vagy szörnyű halált halnak. Ezen a ponton húzhatunk egyenes párhuzamot olyan kortárs címekkel, mint a The Dark Pictures Anthology, The Quarry és legutóbb a The Casting of Frank Stone.

Azonban az Until Dawn sok szempontból kiemelkedik ezek közül. Először is, a szinkronhangok minősége messze meghaladja a Supermassive Games legújabb alkotásainak színvonalát, hiszen olyan ismert színészek adják hangjukat, mint Rami Malek (Bohém rapszódia, Nincs idő meghalni), Hayden Panettiere (Heroes, Nashville), Peter Stormare (Constantine) és Brett Dalton (Marvel’s Agents of S.H.I.E.L.D.). Ez különösen szembetűnő, ha összehasonlítjuk például a The Casting of Frank Stone fájdalmasan gyenge színészi játékaival.

Az Until Dawn másik erőssége, hogy tökéletesen ismeri és kihasználja a tini slasher műfaj minden kliséjét: civakodó legjobb barátok, arrogáns sportolók, magányos kívülállók és brutális halálok – minden, amit csak elvárhatunk ebben a zsánerben. Egyszerűen fogalmazva, az Until Dawn a tini slasher toposzok digitális megtestesülése, és minden kínos, véres pillanatát élvezettel fogadom.

Látványos vérfrissítés

A remake vizuális oldalát tekintve, kezdjük azzal, hogy az Until Dawn Unreal Engine 5-ös frissítése látványos javulást eredményezett. A PS5-ös verzió sokkal részletesebb textúrákat, fejlettebb arcanimációkat, valamint fény- és árnyékhatásokat kínál, amelyek tovább fokozzák a játék feszült atmoszféráját. Az Unreal Engine 5 nyújtotta vizuális fejlődés finoman, de mégis lenyűgöző módon jelenik meg, például a karakterek arcanimációiban: amikor valami ijesztőt találnak, az arcrezdüléseik, a bőrük pórusai, a verejtékcseppek és más apró részletek is elképesztően valósághűek.

Sajnos ez a vizuális hűség némi áldozattal is jár. Akik 60 képkocka/másodperc sebességet vártak, csalódni fognak, mivel az Until Dawn remake 30 fps-re van korlátozva. Bár én is szívesen láttam volna a játékot simább futással, a moziszerű élményt megidéző stílus, valamint a magas szintű grafikai részletek miatt a 30 fps kevésbé zavaró, mint elsőre gondolnánk – különösen a megfelelő mozgáselmosás alkalmazásával.

Technikai téren van még egy hasznos funkció: az éjszakai mód, amely az audió kimenetet normalizálja. Ez különösen jól jön, ha valaki a közeledben alszik, ugyanis lehetővé teszi, hogy a hirtelen ijesztő hanghatások ugyanolyan hangerőn szóljanak, mint a környezeti zajok. Ez egy igazán átgondolt funkció, amely növeli a játék élvezeti értékét.

Bár a játék motorjának frissítése üdvözlendő, az Until Dawn remake-je egy jelentős változást is hozott: a kameranézetet immár teljesen szabadon irányíthatjuk, hasonlóan a Resident Evil 2, 3 és 4 remake-jéhez. Ez a módosítás nemcsak gyorsabbá és intenzívebbé teszi a játékmenetet, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy olyan területeket fedezzünk fel, amelyeket az eredeti játékban nem láthattunk teljes egészében.

Azonban ez a szabad kamerakezelés kissé csökkenti a feszültséget, amit az eredeti, rögzített kameranézetek nyújtottak. A félelem mindig a legintenzívebb, amikor a gyomrodban keveredik a kellemetlen várakozás érzése, és az eredeti Until Dawn mesterien építette fel ezt a fokozatosan növekvő rettegést, amely a játék legfélelmetesebb pillanataihoz vezetett. Ennek ellenére az Until Dawn feszült atmoszférájára és a félelmetes ijesztésekre épülő fókusza még mindig képes igazán nyugtalanító élményt nyújtani.

Újrajátszhatóság mindenek felett

Az Until Dawn rendkívüli újrajátszhatósággal bír. Nemcsak a túlélők számát variálhatjuk, hanem a különféle döntési helyzetek és dialógusok sokasága is arra ösztönöz, hogy újra és újra nekivágjunk a történetnek. Ráadásul ott vannak a gyűjtögethető tárgyak is, amelyek közül több új trófea került be a PS5-ös verzióba.

Az Until Dawn PS5-ös debütálása elsősorban az esztétikai frissítésekre fókuszál, de néhány tartalmi változtatás is történt. Az első felvonást megelőző prológus hosszabb lett, több információval szolgálva az előzményekről, míg a stáblista utáni jelenetek új perspektívából mutatják be az eredeti játék eseményeit – de erről nem árulok el többet.

Bár közel egy évtized telt el azóta, hogy az Until Dawn először borzolta a kedélyeket a PlayStation konzolokon, a tini slasher kliséken alapuló történetvezetése, meggyőző szinkronmunkája és nem-lineáris narratívája továbbra is vonzó marad. Valószínűleg ez az egyik legjobb alkotás, amit a Supermassive Games valaha készített. Természetesen, ha annak idején nem nyerte el a tetszésedet az Until Dawn, ez a csillogó új 2024-es verzió sem fogja megváltoztatni a véleményedet. De mindenki más számára a PS5-ös Until Dawn az egyik legjobb horrorjáték marad, amely az elmúlt konzolgenerációban megjelent.

-Herpai Gergely „BadSector-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment
Fejlesztő: Supermassive Games
Stílus: Túlélő horror
Megjelenés: 2024. október 4.