Mielőtt a Bethesda Game Studios dolgozott volna a Fallouton, egy másik stúdió és egy másik cég birtokában volt az IP, és az első két rész után érkező Fallout Tactics eleinte megosztó volt.

Ez egy spin-off volt, amit egy kissé tapasztalatlan csapat hozott létre, és nekik vissza kellett fejteniük a forrásanyag kódját, mielőtt 2001-ben megjelent volna. Bár a kritikusok elismerték a Fallout Tactics sikereit, a közönség eleinte vonakodó volt. Erről beszélt a PCGamernek Ed Orman, a Fallout Tactics vezető tervezője. Kitért a kettős fogadtatásra, arra, hogy végül ez mégsem a Fallout 3 volt (pedig a Black Isle-n ez nem múlt volna), és arra is, hogy bár a Tactics esetében voltak folytatásra vonatkozó tervek, a kiadó, az Interplay addigra már nagyon rossz anyagi helyzetben volt. 2004-ben ezért adta el a Fallout IP-t a Bethesdának…

„Két ablakunk volt arra, hogy hogyan fogadták. Volt egy, amin soha nem kellett volna átnéznünk, és volt egy, amin mindig átnézünk. Kereskedelmi szempontból és a [Fallout: Tactics] értékelését és kritikáit tekintve nagyon jól fogadták. Ahhoz képest, hogy milyen volt, az újságírók, akik játszottak vele, úgy tűnt, hogy általában megértették, hogy mit akartunk csinálni, hogy mik voltak a korlátaink, és úgy gondolták, hogy erőn felül teljesítettünk. Szerintem mi is így gondoltuk. Szerintem egy igazán jó játékot csináltunk, amit egy csomó ember élvezett.

A másik ablak a meglévő Fallout-rajongói bázis volt, és a hihetetlenül lelkes, szenvedélyes és gyakran borzasztóan mérgező emberek a rajongói bázison belül. Emlékszem, hogy volt egy kisebbség, akik azt mondták: „Hé, ez egy nagyon jó játék. Tetszik, amit tettek, hogy ezeket a dolgokat javítsák a Fallouttal kapcsolatban.” De a nagy többség ezt mondta: „Ez nem egy Fallout játék. Ez nem a Fallout 3. Elcsesztétek a történetet itt, itt és itt. Szőrös deathclawok, nem használjátok megfelelően a karizmát, satöbbi.” Így aztán a rajongói bázison belül hatalmas volt a negatív hangulat.

Ez elkeserítő volt. Istenem, ez kiborító volt. Különösen a művészeti csapat volt nagyon lehangolt, mert a robotok és hasonló dolgok vizuális megjelenése, amelyeken ők gürcöltek, azok voltak azok a dolgok, amelyek nem illeszkedtek az esztétikához. Vizuálisan nagyon könnyű volt rámutatni a dolgokra, és azt mondani, hogy „ez nem illik az univerzumba”. Szóval alaposan megviselte ez őket. Kemény időszak volt. És azt hiszem, nagyobb súlyt helyeztünk a rajongói bázisra, mert megpróbáltuk boldoggá tenni az embereket. Boldoggá akarod tenni a rajongóidat. Egy újabbat is akarsz csinálni. Azt akarod, hogy az emberek szeressék. Szóval, igen, ez egy gyomorcsapás volt. Az sem segített, hogy a Fallout 1 és 2 között már akkor is szakadás volt a rajongói bázisban, mert teljesen különböző játékok voltak. Szóval ez már akkor is megvolt. És akkor hozzátettünk egy harmadik játékot.

Idővel ez a [negatív hozzáállás] úgy tűnt, hogy megváltozott. A Fallout 1 és 2 a Tactics-szal együtt jelent meg, és az emberek elkezdték értékelni a Tacticsot azért, ami volt. Azon is elgondolkodtam, hogy miután megjelent a Fallout 3, ez mennyire erősítette meg a csoportot, hogy azt mondják: „Hát, ez nem az én Falloutom”. Szóval talán ez is legitimált minket egy kicsit. A Tactics kis darabkái és darabjai, amiket láthatsz, most már történetileg hitelesnek számítanak, csak a hátsó ajtón keresztül az idő múlásával, és ez nekem elég jó,” mondta Orman.

Tényleg eléggé szomorú a történet…

Forrás: PCGamer