A Quiet Place: The Road Ahead – Tökéletes Hang nélkül élmény, de a csend egyszerre áldás és átok

TESZT – A The Road Ahead egy olyan horrorjáték, ahol a csend tényleg életet ment – de a legkisebb zaj is halálos lehet. Itt nem csak arról van szó, hogy maradj csöndben; itt a csönd az egyetlen esélyed a túlélésre egy szörnyektől hemzsegő világban. Az atmoszféra tökéletesen visszaadja a filmek feszültségét, de a folytonos feszengés, amit a csendes játékstílus okoz, idővel kicsit lefáraszt. Mindezektől eltekintve a játékmenet tartogat pár eredeti ötletet, ami igazán különlegessé teszi a horror műfajában.

 

 

Csönd. Egy nesz, és véged. Ezzel az ötlettel lett az A Quiet Place az elmúlt évek egyik legnagyobb horror franchise-a. Az alapgondolat, hogy gyakorlatilag elpusztíthatatlan, brutális hallású szörnyek elől kell menekülni, igazán ütős. A The Road Ahead pedig ezt tökéletesen hozza – néha te magad is visszatartod a lélegzeted, nehogy felkeltsd a lények figyelmét. Ironikus módon ez a kidolgozottság egyben a játék gyengesége is: a folyamatos csendvadászat és zajkerülés annyira lelassítja az akciót, hogy ami először izgalmasnak tűnik, később már kicsit frusztrálóvá válik. Ennek ellenére vannak itt olyan ötletek, amiket mindenképp érdemes kipróbálni.

A játékmenetben sok közös van az Alien: Isolation-nel, de egy nagy különbség mégis akad: itt tényleg csak a csendre hagyatkozhatsz, nincs semmi, ami megvédjen a szörnyektől. És hidd el, lesz olyan pillanat, amikor egyetlen lépés is szívdobogásig visz. Nem állítom, hogy a The Road Ahead rémálmokat okozna, de abban biztos lehetsz, hogy a feszültséget mesterszinten adagolja. Egyetlen nyugodt másodperced sincs. Ezért aztán amikor egy apró zajt csapsz, úgy állsz meg, mint a cövek, és reménykedsz, hogy a szörny nem hallotta meg. És akkor mégis mi a gond? Bár a játék próbál újabb és újabb elemeket csempészni a sztoriba, a mechanikán nem sokat változtat. Így, miután pár találkozást túléltél a lényekkel, minden kicsit ugyanolyannak tűnik… méghozzá pokolian lassú tempóban.

 

 

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne haljon…

 

Teljesen elrugaszkodva a trilógia filmjeitől, a The Road Ahead egy új főhőssel indít: Alex, egy fiatal nő, aki pár hónappal az invázió után próbál megszökni a szörnyek elől. De hogy a menekülés ne legyen túl egyszerű, Alexnek még asztmája is van – így egy kis stressz vagy fáradtság, és máris köhögőrohamra készülhetsz, ami nagyjából az egész környéket értesíti a helyzetedről. Érzed, hogy fokozódik a feszültség? Ha Alexet túlterheled, egy gyorsgombos mini-játékban kell lenyomnod a megfelelő gombokat, hogy elkerüld az azonnali halált. És ha ez nem lenne elég, bár szórványosan találhatsz gyógyszereket, és ott az inhalátor is, minden eszköz, amit használsz, zajjal jár! Minden zajt okoz! Szóval… mit teszel ilyen helyzetben?

A játék egyik nagy dobása egy zajmérő kütyü, amely mutatja, mennyire csendes vagy zajos a környezeted és te magad. Így gyorsíthatsz vagy lelassíthatsz, attól függően, mit mutat a mérő. De ne reménykedj – még így is lesznek olyan pillanatok, amikor egy ajtónyitás maga a rémálom, és akkor ki hagyta ott azt a rohadt sörösdobozt? A helyzet fokozására a játék úgy döntött, hogy nem engedi egyszerre használni a zajmérőt és a zseblámpát, mintha csak a régi DOOM 3 előtt tisztelegne, ahol választanod kellett a világítás vagy a fegyver között. És bizony, a The Road Ahead világában akadnak olyan helyszínek, ahol szó szerint minden lépésed egy szonikus aknamező – törött üveg, ládák, hordók mindenütt.

 

 

Új eszközök és régi trükkök – Amikor a csend tényleg életet ment

 

Ahogy mondtam, a játék próbál új ötletekkel feldobni az amúgy lassú akcióit. Egy ponton például homokzsákokat kell cipelned, hogy zajosabb talajon halkabban léphess – ahogy az első két filmben is láttuk. Emellett akad egy gyűjtögetnivaló is, amit maga a rendező, John Krasinski ihletett az első filmből. A történet nem egy hatalmas újdonság, de bőven akad benne pár izgalmas és feszült pillanat. Ahogy próbálsz túlélni a szörnyek elől menekülve, egyre változatosabb helyszíneken jársz, mindegyik a saját kis hangulatával. Sőt, néha vissza is tekintünk a múltba, így bepillantást nyerhetünk az invázió előtti és utáni időszak pillanataiba. Mindez eléggé hiteles élményt teremt – viszont néha az az érzésed támad, hogy valami mégsem kerek, és nem olyan szórakoztató, mint várnád.

A gond az, hogy bár a játék folyamatosan építkezik, egy idő után mégis ismétlődővé válik. Lehet, hogy egy elhagyatott gyárban elzárószelepeket kell forgatnod, hogy továbbjuss, vagy a környezeti zajjal kell leplezned a törött üvegcsörömpölést. Lehet, hogy egyik helyről a másikra kell haladnod túlélők csapdái között, de az élmény valójában mindig ugyanaz. És mindezt iszonyatosan lassan kell csinálnod, hogy ne okozz zajt, ami logikus ugyan, de nem mindig szórakoztató. Ráadásul viszonylag könnyen átverheted a szörnyeket, ha eldobálsz egy-egy tárgyat, bár néha az MI hibázik, és ok nélkül rád talál, vagy épp beragad valami mögé.

Az A Quiet Place részletei között akad pár olyan elem is, ami mutatja, hogy tényleg odafigyeltek a licencre. Bekapcsolhatod például a mikrofont, hogy a játék reagáljon az otthoni zajokra – így egy hirtelen tüsszentés vagy egy bejövő üzenet a legrosszabb pillanatban simán a vesztedet okozhatja. De még mikrofon nélkül is visszatartod a lélegzeted, amikor ezek a bestiák feléd közelednek – főleg, ha bevetik azt a „különleges képességet”, amivel a legkisebb neszeket is meghallják.

 

 

Egy másfajta félelemfaktor

 

Ez egy közel hétórás (vagy még hosszabb, ha minden gyűjthetőt fel akarsz szedni) kaland, amelynek megvannak a maga csúcspontjai. A játék egész jól visszaadja a filmek feszültségét, és vizuálisan sem lehet rá panasz. De hiába próbál meg újítani, az alapötlet és az akció tempója alig változik, ami egy idő után fárasztóvá válik. Az improvizálás is korlátozott: a futás és a búvóhely keresése csak akkor működik, ha a játék éppen úgy akarja. A szörnyek megsemmisíthetetlensége, ami egyedi ízt ad a szériának (néha még falakon is átgázolnak), simán elbírta volna egy kicsit több kreativitást is. Hibái ellenére, ha te is a filmek rajongói közé tartozol, akkor azért így is át fogod élvezni az élményt.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Pro:

+ Valódi horror hangulat
+ Kiváló feszültségteremtés
+ Egyedi játékelemek

Kontra:

– Lassú, néha unalmas tempó
– Kevés változatosság
– Néha gyengélkedő MI


Kiadó: Saber Interactive

Fejlesztő: Stormind Games

Stílus: Túlélő horror

Megjelenés: 2024. október 17.

A Quiet Place: The Road Ahead

Játékmenet - 7.2
Grafika - 8.2
Történet - 6.8
Zene/hangok - 7.4
Hangulat - 8.3

7.6

Az A Quiet Place: The Road Ahead egy igazi, vérbeli horror, amely visszahozza a filmek világát, de lassú tempója idővel unalmassá válhat. Az MI néhol hibás, de a feszültség és a horroratmoszféra erős. A filmek rajongóinak mindenképp ajánlott, de jó adag türelem kell hozzá.

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
BadSector is a seasoned journalist for more than twenty years. He communicates in English, Hungarian and French. He worked for several gaming magazines – including the Hungarian GameStar, where he worked 8 years as editor. (For our office address, email and phone number check out our impressum)

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu