TESZT – Az Unknown 9: Awakening húzóneve Anya Chalotra, aki a The Witcherben Yennefert alakította. Ez egy transzmédia amúgy, így nem csak videojátékban bukkan fel ez a név, hanem máshol is, legyen szó sorozatról, képregényről, podcastről, ilyesmiről. Az elképzelés és az ötlet jó, de a kivitelezésre csak annyit lehet mondani, hogy átlagos, és emiatt ez tipikusan olyan játék lesz, ami ingyenes lesz egy éven belül…

A történet érdekes is lehetett volna, de nem lett nagyon az, a játékmenet pedig abszolút semmilyennek nevezhető. Ebből adódóan ez a játék nem nagyon nevezhető emlékezetesnek.

Fejjel a fejjel lefelébe

Ez nem valami szófordulat: főszereplőnk Haroona, egy Quaestor, aki képes egy másvilágba (ennek a neve van a leadben) átlépni. Ez egy rejtélyes dimenzió, ami a mi világunkkal párhuzamosan létezik. Több olyan titkot rejt, amit egy szervezet, az Ascendants meg akar szerezni. Haroonát épp oktatná mentora, Reika, és eközben tudomást szerez arról, hogy vannak halhatatlan lények (ez lenne az Unknown 9), aztán minden kiborul a helyéről, mert az Ascendants vezetője, Vincent Lichter is felbukkan. Ekkor Haroona kalandra indul, hogy többet is megtudjon erről a másvilágról, és meg kell eközben állítania Lichter terveit is. Ez a kiindulópont nem is lenne annyira rossz, de innentől kb. minden az, ugyanis ahogy a játék kinéz, ahogy bemutatják nekünk a karaktereket, egyszerűen nem érződik természetesnek, és hiába Chalotra teljesítménye, még ő sem tudja megmenteni az U9:A-t attól, hogy rövid időn belül mindenki elfelejtse. A játékmenetet pláne: ez külső nézetes, amiben a közelharc mellett (a képességeinket bevetve) platformos és lopakodós elemeket is találhatunk.

Vannak gyűjthető tárgyak és néhol több módon is eljuthatunk a végére, miközben azért lineáris az egész. A pontból B-be megyünk, vannak nyitottabb területek, itt maradjunk észrevétlenek, majd menjünk tovább a következő helyszínre, miközben az alternatív útvonalakon rejtett tárgyak találhatóak, vagy a lopakodás valósullhat meg. A játék mintha egyetlen alkalommal sem bátorítana arra, hogy esetleg érdemes lenne felfedezni a körülöttünk levő területet. Vannak puzzle-k is, de ezek is kb. egy óvodás színvonalán vannak. Viszont ez a játék kb. a square hole mém ekvivalense: kb. mindent nyers erővel, gondolkodás nélkül lehet teljesíteni. A mászás, ugrás, fal melletti kúszás mind olyasmi, amit már évtizedek óta láthattunk, és mindehhez hozzájárul az, hogy mennyire lineáris az egész. Haroona képességei között iott van a Peek, amivel át lehet látni a falakon, a Projectionnel át lehet venni egy ellenfél felett az irányítást (támadni/ajtót nyitni), és a csapdákba is lökhetjük őket, továbbá van egy pajzs is, amivel adott ideig meg lehet akadályozni a felénk háruló támadások sikeres végrehajtását. Ezek között kb. semmi sem újdonság, hanem mindegyikük átlagos.

Kettő generációval később jött ki a kelleténél…

Haroona persze a lopakodás során is használhat csendes kivégzést, és ha ez nem lenne elegendő, a képességeivel el tudja rejteni magát valameddig. Ez akkor lesz hasznosabb, amikor az egyik képességét fejleszteni tudjuk, mert így egyszerre legalább két ellenfelünk felett is át tudjuk venni a hatalmat. Viszont ez nem mindig lesz hasznos, mert vagy a pályatervezés nevezhető átlag alattinak, vagy a mesterséges intelligencia tekinthető pocséknak. Ez a bajtársainkra is vonatkozik: nem egy alkalommal hajlamosak lopakodásra váltani úgy, hogy az ellenfelek nyíltan látják ezt az egészet. A lopakodás a legjobb megoldás, mert ezzel többnyire (!) megszabadulunk az MI okozta borzalmaktól.

Ha bár borzalom, ez a látványra is vonatkozik, ugyanis tényleg olyan érzésünk támadhat, hogy ez egy 2007-es játék. Akkoriban ez talán még jó is lett volna, de manapság már röhejes a kevés arckifejezés, a túlzottan gépszerű animáció és a sötét színek túlzott használata. Mindeközben a teljesítmény is mintha 30 FPS lenne, ami az U9:A esetében teljesen érthetetlen, mert ez inkább fest egy korai PS3-as címnek mint egy, a PS5 generációjának derekán megjelent terméknek. A zenék amúgy jók, de a szinkron már megint többnyire átlagosnak vagy átlag alattinak mondható, és itt lép be megint az, hogy Chalotra egyedül nem tudja ezt a játékot elcipelni a hátán.

Ezek után az előző nyolc Unknown sem érdekelne

Az Unknown 9: Awakening csak azért kap egy 5-öst, mert Chalotra és a soundtrack teljesítménye elfogadható. Ha valaki nagyon kínozni szeretné magát, akkor készüljön kb. kilenc órányi, inkább fájdalmas mintsem jó élményre. Néhol talán vicces, de inkább bosszantó lesz, ugyanis szinte semmilyen aspektusban sem képes minőségi szintet felmutatni. Többnyire vállrendítéssel elintézhető történet, semmilyennek nevezhető harc, többnyire vacak szinkron, tré grafika (komollyan, talán még a PS2-re megjelent Black is szebb ennél), ebből adódóan a hangulat sincs a helyén. Ennek úgy en bloc semmi értelme nincs. Játszani sem. Inkább ki kell várni, mire feljut a PlayStation Plusra. A Sony-ból ezt is kinézhetjük.

-V-

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Reflector Entertainment Ltd.

Stílus: PS3 játék-szimulátor (amúgy meg akció-kaland, platformer)

Megjelenés: 2024. október 18.