TESZT – Ezúttal kissé érdekes a helyzet, ugyanis egy remasterről van szó, de nem abból a verzióból, ami kibővítette az eredetit, hanem az originál, 1996-os megjelenéshez nyúlt hozzá a Revolution Software, és bár többnyire kiválónak nevezhetjük az eredményt, egyetlen aspektusban meglepően gyenge lett a point-and-click kalandjáték, így ebben a szemszögben valószínűleg a nyers anyag minősége nem volt kellően jó…

Szóval az 1996-os eredeti (PC, Mac, PS1) verziót remasterelték, nem pedig a Director’s Cut alcímen futó rendezői kiadást (ami Wii-re, DS-re, PC-re, iOS-re, Androidra és Linuxra jött ki), kicsit kibővített sztorival…

George Stobbart párizsi kalandjai

Stobbart egy amerikai turista, aki belekeveredik egy hatalmas kalandba, amely során őt irányíthatjuk. A sztoriba belekeveredik Nicole Collard, aki épp azzal az öregúrral akart találkozni (Plantard, tőle lopja el a bőröndöt egy bohócnak öltözött gyilkos, aki fel is robbantja őt…), aki egy sorozatgyilkos után nyomozott. Épp az iránt, aki eltérő kosztümökben végzett sokakkal. Ebből aztán nagy kaland kerekedik ki, és bizony a történet érintetlen maradt. Jó is így, mert kiváló volt. A remaster a grafikába azért belenyúlt, így nem az 1996-os látványt kapjuk, hanem ennél szebbet kapunk. A Revolution Software műve új platformokra is elérhető, és végül ezen van talán a hangsúly. Persze, örülhetünk azért annak is, hogy a karaktermodelleket nagyon szépen felújították (ezen tényleg érződik, hogy ez nem egy gyors pénzkereső projekt volt…), és a környezetek is részletesnek tűnnek. A műfajt figyelembe véve bizony ez is fontos, és ebben sem láthatunk gyengélkedő elemeket. Aki eseteg a régi látványvilágot szeretné, a beállításokban szerencsére erre is válthat, és így tényleg kimutatkozódik, hogy a közel három évtized alatt mekkorát lépett előre a Shadow of the Templars. A kezelés esetében megmaradt a point-and-click alap.

A bal analóg karral mozgatjuk ide-oda a kurzort (természetesen ez akkor van, ha kontrollerrel játszunk), és egy gombnyomással oda küldjük George-ot, ahová mutatunk. Ha kijelölünk egy objektumot vagy személyt, akkor több opciót is kapunk: vagy George alkot véleményt a tárgyról vagy karakterről, vagy egy dialógus veszi kezdetét, esetleg főhősünk felveszi azt, amire mutatunk. A műfaj egyik rákfenéje lehetne az irányítás, de ez nem mondható itt el, ugyanis az inventory elérése és a tárgyak használata onnan pofonegyszerű. Sokan itt elvéreztek az idő során, de ez itt nem mondható el. Viszont nem lehet elfelejteni azt sem, hogy ez egy remaster, amitől el lehetne várni, hogy esetleg valami pluszt érdemes lenne kínálni az alapjátékon túl. Itt üti fel a fejét a másik hiányosság, mégpedig az, hogy ezt nem nagyon lehet elmondani a Broken Sword: Shadow of the Templars – Reforgedról. Ez lenne talán a másik gyengesége, mert bár vannak olyan funkciók, amelyek segítenek a kezdő játékosoknak, tartalmilag hiányosságokról lehet beszámolni. Nézzük is, hogy mire is kell itt gondolni…

George és Nicole hiányosságai

Szóval vannak játékstílusok a remasterben. Azok, akik az eredeti, érintetlen élményt szeretnék (játékmenetileg), a Classic módot válasszák. Azok, akik pedig a történetet szeretnék átélni nagyobb kihívás nélkül, a Story-t válasszák. Ez ugyanis folyamatosan tippeket ad, illetve egyszerűsít is, ugyanis a történethez nem kötődő interakciókat kiveszi. Ennek szükségessége megkérdőjelelzhető, ugyanis ez a Broken Sword nem volt annyira követhetetlen, így nem kell emiatt órákon át töprengeni, hogy mi a megoldás. A hiányosság arra vonatkozik, hogy nem nagyon ünnepli meg a remaster a fejlesztést. Nincsen betekintés a kulisszák mögé, pedig ez a játék megérdemelte volna.

Nincsen galéria, ahol az artworköket megvizsgálhatjuk közelebbről. Nincs mód a soundtrack meghallgatására. Pedig ha valahol, hát itt bőven belefért volna ez a kis plusz. Ami szintén zavaró volt, az a szinkron minősége. Nem a kivitelezésére gondolunk (az anno is remek volt), hanem arra, hogy milyen gyengén hangzik. Lehet, hogy maga a nyers felvétel sem volt kimagasló minőségű, de azért ezt egy laikus is hallja, hogy milyen gyengén szól. Furcsa, hogy pont a hangon csúszik el az egész, de ezúttal tényleg ez a helyzet. Mindegy, hogy min játszunk, fel fog tűnni, hogy a szinkron hangzása kissé szokatlan. Megértjük viszont, hogy a Revolution Software nem akarta újrarögzíteni az egészet, mert így a leghitelesebb az élmény…

George története ma is megállja a helyét

Ilyenkor nehéz értékelni. A Broken Sword: Shadow of the Templars eredetileg kiváló volt, és egy 9/10-et megérdemelne. A remaster minősége viszont hiányosságai és a hanggal kapcsolatos gyengesége miatt maximum 7/10-et érdemel. A kettőt átlagolva kap egy 8/10-et, mert nem rossz ez, de a kivitelezéssel kapcsolatban vannak kifogásolható dolgok. Akinek a point-and-click műfaj tetszik, mindenféleképpen szerezze be. Akinek tetszett az eredeti, a modern grafika miatt játsszon vele. A kezdőknek pedig nincs mitől tartani. Úgyhogy ez remek.

-V-

Kiadó: Revolution Software
Fejlesztő: Revolution Software
Stílus: point-and-click
Megjelenés: 2024. szeptember 19.