TESZT – Alig néhány olyan esetet ismerünk a videójátékok történetében, amikor egy zsáner klasszikus játékát sikerült eredményesen átültetni egy másik műfajba. Az SNK klasszikus arcade run-and-gun Metal Slug-sorozata látszólag nem tűnik a legjobb választásnak egy körökre osztott taktikai akciójátékhoz – nézzük, vajon a Metal Slug Tactics fejlesztőinek sikerült-e a csízió?

Ha van igazán emblematikus arcade lövöldözős játék a ’90-es évekből, amit nehéz elfelejteni, akkor az a Metal Slug-sorozat. A japán Nazca Corporation, majd az SNK fejlesztésében készülő programok a frenetikus run-and-gun akciót vegyítették egy dieselpunk manga/anime világ bájával, vicces hősökkel és rengeteg különféle ellenséggel, a dél-amerikai bennszülött harcosoktól kezdve a zombikon és múmiákon át egészen az idegenekig. Nem sokaknak jutna eszébe, hogy éppen ez a bájosan kaotikus világ és játékmenet passzolna egy körökre osztott taktikai akciójátékhoz, ám a Leikir Studio fejlesztői és a Dotemu kiadó éppen ilyesmit próbáltak meg tető alá hozni a Metal Slug Tactics képében.

Gördülő mennydörgés

Tény, hogy nem a Metal Slug Tactics az első hasonló kísérlet: elég például a Gears Tactics-ra, vagy éppen az Into The Breach-re gondolni. Távolról szemlélve leginkább talán ez utóbbihoz hasonlítható a Leikir Studio játéka. Három karaktert választva kell megvívnunk villámgyors körökre osztott csatákat apró, nem random-generált térképeken. Ami a fő különbség, az a harc természete: itt ugyanis nyoma sincs az ITB-re, vagy akár az X-COM-játékokra jellemző taktikai tervezésnek és precizitásnak!

A Metal Slug Tacticsban minden a futásról, a lövöldözésről és általában a rendkívül rendetlen összecsapásokról szól – mondhatjuk, hogy ezen a téren hűséges az eredeti játékokhoz. A gyors, gördülékeny akciót szolgálják az egyszerű feladatok, a kis csataterek és a sebesség-bónuszok. Minél több tile-t ugrassz át, annál több „Dodge”-ot és „Adrenaline”-t nyersz. Az adrenalint speciális képességek kiváltására lehet fordítani, míg a Dodge pontosan az, aminek hangzik. Minél több kitérési pontod van, annál kevesebbet sebzést szenvedsz el a támadásokból. Mindez roppant szórakoztató, intenzív játékmenetet produkál, ahol a rapid helyzetfelismerés és cselekvés fontosabb, mint az átfogó taktika.

Paradox módon minél kockázatosabb játékot játszol, annál nagyobb biztonságban leszel. Sprintelj, amennyire csak tudsz, mielőtt támadásba lendülsz (bónuszokkal a réseken való átugrásért és a magas párkányokról való leugrásért), és gyakorlatilag sebezhetetlenek lesznek a hőseid!

Hárman a világ ellen

Mint nagyjából minden fővonalbeli Metal Slug játék, a Tactics is a Peregrine Falcons, a The Normal Army elit harci csapatának irányítását helyezi a keznkbe. A spin-off teljes mértékben kihasználja a Metal Slug különféle ellenségtípusokból álló légióit, a különböző helyszíneket, a kiterjedt arzenált és a fantasztikus járműflottát.

A küldetések előtt három főt kell kiválasztanunk a meglepően sokszínű, kilenc karakterből álló szereplőgárdából. Minden karakternek négy különböző feloldható loadoutja van, és mindegyik egy kicsit más megközelítést szolgál. Marco, a parancsnok sokoldalú játékos, akinek vezetői státusza azt jelenti, hogy képességei nagy részét a csapatmunkára összpontosítja támadó és védekező szerepkörben egyaránt. Képes például maximalizálni a csapattársaival végrehajtható szinkronizált támadások számát egy körben. Alternatív megoldásként ott van a közelharc-specialista Trevor, aki mozgással és támadásközpontú taktikával felvértezve vág neki az akciónak. Eközben Fio egy támogató karakter, rengeteg hasznos eszközzel, akiből öngyógyító tank is lehet, ha ügyesen játsszuk.

Ha megcélzol egy olyan ellenséget, aki szintén az egyik szövetségesed harci hatótávolságán belül van, akkor jön a „sync attack” – lényegében egy ingyenes extra lövéssel. Érdemes a lehető legnagyobb mértékben szinkronizálni mindhárom karakter, tesztelve a különböző figura-kombinációk szinergiáit. A játék egy mókás zsonglőrködéssé válik, amikor megpróbálsz minél nagyobb területet lefedni az egységeiddel, hogy Dodge-ot/Adrenalint szerezz, miközben próbálod fedezékben tartani őket, és persze olyan helyzetben, ahol minden támadásuk szinkronban van…

Pusztítás változatos környezetben

A világtérkép régiókra van felosztva, amelyek mindegyike, jó Metal Slug-szokás szerint, egy boss-harcba torkollik. Minden régió több küldetésre van osztva, amelyeket a játékosok tetszőleges sorrendben teljesíthetnek. Minden küldetésnek megvannak a saját céljai és jutalmai, és a játékosoknak kell eldönteniük, milyen erőforrásokat priorizálnak, miközben kiválasztják, melyik küldetést teljesítsék. Fontos azonban tudni, hogy amikor egy boss „felüti a fejét”, onnantól fogva nem válogathatunk a még nem teljesített küldetések között, hanem meg kell küzdenünk vele, ami egyben a régi „legyőzését” is jelenti, nem lesz lehetőségünk visszamenni teljesíteni a kimaradt missziókat.

Esztétikai téren a játék hamisítatlan Metal Slug, és ez nagy dicséret. Az SNK eredeti sprite-gazdag látványvilágát megőrizve a Tactics komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy izometrikus perspektívájából visszaadja az arcade-élményt. Minden részletgazdag, színes és tiszta, élénk pixelkatonákkal, akik klasszikus játéktermi stílusban ugrálnak és hadonásznak, így egyértelműen kiemelkednek (lenyűgözően részletes) hátterükből. Az itt is erősen komikus-parodisztikus dieselpunk világot ugyanolyan szórakoztató elnézegetni, mint anno a játékgépeken volt.

Tee Lopes zenéje telitalálat – a Sonic Mania és a Streets of Rage 4 után ezzel a címmel végképp bebetonozta pozícióját a retró játékzenék királyaként. Itt a Metal Slug katonai felvonulási motívumait keveri néhány kellően lelkes dallambontással. Ezt a játékot nézni és hallgatni egyaránt jó – és akkor még nem is beszéltünk a klasszikus bemondóhangról, amely szintén visszatért!

Bogaras csapat

Nincsen játék hiba nélkül, a Metal Slug Tactics pedig időnként olyan bug-parádét produkál, hogy az állam is leesett tőle. Az apró játékmenetbéli hibáktól kezdve a grafikai glitcheken át a fagyásokig minden létező jelenséggel volt szerencsém találkozni. A megközelíthetetlen tile-ok és a prespektíva-problémák miatt elérhetetlen mezők rendkívül frusztrálóak tudnak lenni. Oké, semmi olyan probléma nem akadt, amit az „Undo Turn” időnkénti nyomkodásával ne lehetne megoldani, de ezt is csak missziónként kétszer van lehetőségünk használni és őszintén, jó lenne nem a bugokra pazarolni ezt az opciót.

A UI is hagy maga után kívánnivalókat. A walkie-talkie-n, amely lehetővé teszi hőseink újraélesztését, ennek két különböző ikonja van, egyértelmű ok nélkül. Az összegyűjtött érméink szürkék az inventoryban, de aranynak látszanak a küldetés-választásnál – eleinte azt hittem, kétféle pénzfajta van a játékban.

Metal Slug Tactics nem vétette el az ugrást

Ahogy a bevezetőben írtuk, ritkán sikerül egy játékszériának ilyen léptékű műfaj-ugrás, de az biztos, hogy a Metal Slug Tactics megugrotta a lécet. Nem tökéletes: néha kicsit egyszerű, máskor picit nehézkes és elég bugos is; ám a lehengerlő akció, a ’80-as évek GI Joe-sorozatát idéző humor és a hangulatos látványvilág miatt még azoknak is megéri kipróbálni, akik nem ismerik az eredeti arcade játékokat. A Metal Slug-széria kedvelőinek pedig szinte kötelező!

-ROD-

Kiadó: Dotemu

Fejlesztő: Leikir Studio

Stílus: Turn-based tactics

Megjelenés: 2024. november 5.