FILMKRITIKA – Pedro Almodóvar első angol nyelvű nagyjátékfilmje, A szomszéd szoba, olyan tabutémákba ás bele, mint az eutanázia és a halál elfogadása. A történet két nő különleges kapcsolatát meséli el, akik az életük legnehezebb döntése előtt állnak. A film letisztult, mégis érzelmekkel teli narratívát kínál a nézőknek. Julianne Moore visszafogott, ám kevésbé árnyalt az alakítása, míg Tilda Swinton kettős szereplése erőteljesen kiemelkedik. A rendező híres vizuális stílusa és New York hiteles ábrázolása viszont kiemeli az alkotását, még ha olykor túlírt és teátrális is.

Pedro Almodóvar már kísérletezett rövid formátumú filmekkel, mint a 2020-as Az emberi hang és a 2023-as Az élet szokatlan ösvényei, de A szomszéd szoba az első angol nyelvű nagyjátékfilmje. A film olyan kérdéseket vet fel, amelyeket régóta feltettek az amerikai rajongók: működik Almodóvar angolul is? Ezek teljesen jogos kérdések, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyes művészfilmes rendezők – például Wong Kar-wai, az A távolság íze alkotója – kevésbé bizonyultak sikeresnek angol forgatókönyvek rendezésében. A Tilda Swinton és Julianne Moore főszereplésével készült film valószínűleg jól szerepel majd a fesztiválokon és az artmozik közönsége előtt. Bár a rendező híres a melodrámáiról, és a témája az eutanázia, a film meglepően távolságtartó marad. Nem csúszik át a szentimentális, „tévéfilm” kategóriába, és nem nézi le a nézőket, de időnként hideg közömbösséget hagy maga után.

A szomszéd szoba ajtaja kinyílik

Martha (Swinton) harmadik stádiumú méhnyakrákkal küzd. Egy könyvdedikáláson Ingrid (Moore) egy közös barátjuk révén értesül Martha betegségéről. A két nő már hosszú ideje ismeri egymást, korábban együtt dolgoztak egy magazinnál, ám a kapcsolatuk megszakadt, amikor Martha külföldön vállalt munkát háborús tudósítóként. Ingrid hamarosan meglátogatja Marthát a kórházban, ahol kísérleti kezelés alatt áll. Almodóvar forgatókönyve mélységeiben nem tárja fel a rák tüneteit és a kezelések részleteit – de így is különösen szíven ütheti azokat, akik maguk is szembesültek már hasonló küzdelmekkel. Swinton alakítása gyakran felülmúlja a sminkesek és a forgatókönyvírók által teremtett hitelesség szintjét.

Ingrid megfogadja, hogy rendszeresen látogatja Marthát. Ám idővel a kezelés eredménytelennek bizonyul, a fájdalom pedig kezd elviselhetetlenné válni, ezért még méltóságban szeretne búcsút venni a földi élettől. Martha végül úgy dönt, abbahagyja a kezelést, és egy északon található mesés termeszéti környezetben fekvő erdei luxusházban tervezi saját életének befejezését egy Dark Weben vásárolt pirula segítségével. Ehhez Ingrid támogatását kéri. Miután más barátai visszautasították a kérését, Ingrid hosszas vívódás után beleegyezik. Amikor azonban visszatérnek a városba az otthon maradt pirula miatt, felforgatják ezért a lakást, hogy megtalálják a halálos pirulát, Ingrid tétovázás nélkül adja át azt, miután rábukkant. A film nem ad egyértelmű választ arra, hogy Ingrid tette vajon Martha szenvedéseinek enyhítésére irányult, vagy csupán belenyugodott a megváltoztathatatlanba.

Almodóvar mindig ilyen volt, mint A szomszéd szobában?

Sigrid Nunez 2020-as regénye, Egy életen át alapján készült A szomszéd szoba szokatlanul bőbeszédű Almodóvartól. A jelenetek után olyan érzésünk van, mintha egy színdarab adaptációját látnánk. Egy másik szembetűnő elem az átlagosnak mondható kameraállások használata, különösen a párbeszédeknél alkalmazott beállítások. Ez talán arra készteti a elmélyülni vágyó nézőket, hogy újra megnézzék spanyol nyelvű munkáit is, és eldöntsék, vajon mindig is ilyen volt-e, vagy csak most tűnik fel mindez. Az egyetlen igazán érdekes rendezési megoldás Ingrid személyi edzőjével való jelenetében látható, ahol az edzőmozdulatokat szokatlan vágásokkal mutatja be.

Ezúttal Almodóvar New Yorkot választotta helyszínéül. Szerencsére a város ábrázolása autentikusnak és élettelinek érződik. A helyiek felismerhetik már az első képkockákból a kulturális jelképeket, mint például a Flatironban található Rizzolit és természetesen a Film at Lincoln Centert, ahol szinte minden filmjét vetítették már. A New York-i cinefilek már ezért a gesztusért is hálásak lesznek.

Almodóvar jellegzetes látványvilága és a karakterek

A produkciós dizájn, amelyet Inbal Weinberg tervezett, lenyűgöző. Nem csoda, hogy hamarosan belsőépítészeti blogok tucatjai cikkeznek majd arról, hogyan lehetne Martha türkizkék kanapéját vagy smaragdzöld konyhaszekrényeit beszerezni. Ezek az elemek valóban inspirálóak, még akkor is, ha még a méregdrága Design Within Reach vagy az ABC Carpet & Home sem kínálja őket. Ahogy sok más New York-i popkulturális ikon esetében – például Jóbarátok vagy Szex és New York –, A szomszéd szoba is hajlamos alábecsülni a város ingatlanpiaci realitásait. Ez különösen szembetűnő, hiszen a New York-i nézők, akik valószínűleg Almodóvar amerikai rajongótáborának zömét alkotják, könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy ezek a karakterek kivétel nélkül milliomosok – hiszen ki más engedhetné meg magának ezeket az apartmanokat?

Almodóvar mindig is az emlékezetes karaktereiről és az ikonikus női főszereplőiről volt ismert. Ezúttal azonban ez kevésbé érvényesül, még annak ellenére is, hogy olyan elismert színésznőket vonultat fel, mint Tilda Swinton és Julianne Moore. Egy spoiler – bár nem különösebben jelentős – az, hogy Swinton Martha elhidegült lányaként, Michelle-ként is feltűnik a film későbbi részében. Bár radikálisan más frizurát visel, fizikai alakítása nem mutat jelentős eltérést a két karakter között, ami az anya és lánya mély, de mégis viszontagságos kapcsolatát jellemzi. Ez, talán akaratlanul, csak még inkább kiemeli Moore visszafogott alakítását.

-Angyal Anikó-