TESZT – A Mario & Luigi címek nem annyira mainstreamek mint mondjuk amennyire a Super Mario RPG vagy a Paper Mariók voltak. Ennek ellenére nem lehet elmondnai róluk, hogy rosszak, és a legújabb epizód is hozza a formát, bár ezúttal az eddigieknél több, nagyobb és tartalmasabb lett, azért nem lehet annyira emlékezetesnek nevezni a két Mario testvér történetét… de legalább annyit el lehet mondani róla, hogy korrekt lett. 

Marioék ezúttal egy Concordia nevű világban találják magukat, ahol a Uni-Tree nevű fa kötött össze mindent, de most szigetekre lettek szakadva, így a Shipshape nevű bázisunkról szépen mindent helyére kell raknunk. 

„Hova visz a hajó, viharos vezeken…” (de nem olyan szabadon mint a Wind Wakerben…) 

Szóval a hajónkon mozoghatunk a tengeren, de a The Legend of Zelda: Wind Wakerrel ellentétben nincs szabad mozgás. A Snoutlet nevű úti kalauzunk egy térképrendszert ad, így vannak az áramlások, amelyek alapján tudjunk, hogy hova mehetünk. A fő sztorit érintő szigetek mellett zátonyok és kisebb szigetek is lesznek. Előbbi jutalmakat ad a bázisunkon, utóbbi feladványokat kínál. A nagyobb szigetek mind-mind eltérő világot kínálnak, mintha valamelyik régebbi Mario játékból az egyik lokációt látnánk. A cél az, hogy eljussunk a végén a világítótoronyhoz, majd kössük a szigetet vissza a fő szigethez. Addig viszont lesz pár ellenfél, akit le kell küzdeni, meg pár feladvány, amit meg kell oldani. Ehhez közben egyszerre kell egyenként és közösen is használni Mariót és Luigit. Többnyire Mariót irányítjuk, de a gombok testvérenként változóak. Mario az A-t és az X-et használja (ugrás/kalapács), míg Luigi a B-t és az Y-t (dettó). Luigi egy, az L gombhoz kapcsolódó menüvel is rendelkezik, amivel például automatikusan dobozt is tör, vagy segíthet Mariónak egy feladvány megoldásában (Luigi Logic).

A Bros. Moves segítségével a két testvér átváltozik, hogy a platformeres szegmensekben többet mutassanak fel. Az animációk nagyon jók és kidolgozottak, és a harcok során is ki lehet ezt mondani. A küzdelmek általában két részre bonthatóak (támadás, elentámadás). A két alaptámadás (ugrás/kalapács) időzített gombnyomásokat igényel, hogy az együttműködéssel a sebzést maximalizálhassuk. Ebben nem fog rontani a frame rate és nincs input lag sem. Szigetenként változó ellenfelekre számíthatunk, és ahogy variálja őket a játék, úgy kell más időzítést megtanulni (vagy más támadások elől elugrani). Talán elrontották a balanszot, mert néhol mintha a variációk kissé hiányoznak és lassabb lenne a vártnál a tempó, ami a játékélményt és a hangulatot is rontja. Eközben a Battle Plugokat is meg kell említeni: minden szigeten a Lumenade gyűjtése kell ehhez, és ezek passzív buffokat adnak néhány kör erejéig, mielőtt újra kell töltődniük. Bizonyos kombinációk további hatásokat nyitnak meg. Ezekkel nem hogy érdemes, hanem kötelező kísérletezni, mert így eléggé a játékstílusunknak megfelelően állíthatjuk be, hogy miképp küzdünk meg az ellenfeleinkkel. 

Egyedi harcok, de mennyire egyediek? 

A Bros. Attackokkal Mario-tematikájú egyedi támadásokat lehet végrehajtani, módosíthatunk a felszereléseken, de a szintlépés már kissé egyedibb. Egyes mérföldköveknél a rangunk feljebb megy, és egy velünk maradó bónuszt választhatunk (több felszerelésnek hely, több sebzés egy bizonyos támadás használata során, több statpont szintlépéskor, ilyesmi) a la Mario RPG. Végül eljutunk a világítótornyok dungeonjébe, amelyek túlzottan hosszúak. Itt veszít a játék a lendületéből, és nem javasolt kihagyni a csatákat, mert akkor túl gyengék leszünk, viszont ha kisilabizáljuk, hogy az adott formációkat hogyan kell könnyedén legyőzni, cserébe túl unalmas lesz az egész.

A bossok viszont nagyon jók, és nem csak vizuálisan, hanem a játékmenet szemszögéből is. A környezetben van mindig egy trükk, amit Luigi bevethet, hogy lépéselőny születhessen a javunkra, de cserébe sokkal szigorúbb időzítés vár ránk. Ha nem vagyunk felkészülve, elnáspángolnak bennünket. A szigetek változatosak, és tényleg kalandjátékos hatást keltenek a helyszínenként eltérő fordulatoknak köszönhetően, és ha ismét a fő sziget részei, lesznek mellékküldetések és új területek, ezért pedig érdemes visszamenni az előző területekre. A baj csak az, hogy a mellékküldetések kissé unalmasak, de amelyek időzítettek, egy próbát megérnek a jó jutalmakért. Épp ezért érződött úgy, hogy a játék tempója túl sokszor törik meg. Jó, ha sok tartalom van egy RPG-ben, de néha a kevesebb több, és ebben az esetben ez hatványozottan érvényesül. 

Újra úton a két testvér 

A Mario & Luigi: Brothership nem lett rossz, de az említett hibái miatt csak egy 7/10-et érdemel, mert jó ez, de nem lehet többet adni rá. Ez is korrekt eredmény, és jó, ahogy a körökre osztott mechanikákat egy platformer stílussal önti nyakon. Az új karakterek nem lógnak ki, viszont mindenesetre ne játsszunk túl sokáig vele. Adagolva jó, de úgy tényleg kifejezetten jó. Stílusos és tetszetős, ezt mindenféleképpen ki lehet jelenteni róla. 

-V-

Kiadó: Nintendo
Fejlesztő: Acquire
Stílus: RPG/platformer
Megjelenés: dátum: 2024. november 7.