SOROZATKRITIKA – A Disney+ legújabb sorozata szerencsére egy izgalmas kalandtörténetet kínál, miközben bátran lubickol a nyolcvanas évek popkulturális utalásai és a rajongói fantázia tengerében. A Kóbor alakulat remekül lavírozik a nosztalgia és a friss történetmesélés határvonalán, miközben egy új generáció számára tárja fel a galaktikus kalandok varázsát. A sorozat időgépként repít vissza a messzi-messzi galaxisba, minden korosztály számára nosztalgikus és friss élményt kínálva. 

Az új Disney+ sorozat, a Star Wars: Kóbor alakulat már az első perceiben behúz: megismerjük a fiatal főhőst, Wimet (Ravi Cabot-Conyers), aki egy olyan szobában játszik, ami szinte megszólalásig idézi a nyolcvanas évek külvárosi gyerekszobáinak hangulatát. A szoba tele van ismerős apróságokkal, amelyek egyértelműen a korszak rajongói szívét célozzák. Wim és legjobb barátja, Neel (Robert Timothy Smith) játék fénykardokkal vívják meg epikus csatáikat, miközben az iskolabuszra várnak. Amikor Wim Neelhez fordul a kérdéssel: „Nem akarsz valami igazán izgalmasat csinálni?”, az ember szinte hallja Luke Skywalker panaszát a Tatuin unalmas mindennapjairól. 

Egy generáció álma életre kel 

Jon Watts és Christopher Ford, a Kóbor alakulat alkotói nem hagynak kétséget afelől, hogy pontosan tudják, mit akarnak elmesélni: milyen lenne, ha az eredeti Star Wars-trilógia fiatal rajongói maguk is egy intergalaktikus kaland kellős közepén találnák magukat? Nem egy szokványos rajongói történettel van dolgunk, hiszen a Kóbor alakulat távol marad a Skywalker-saga főszereplőitől, és nem is az első Star Wars-projekt, amely a nosztalgia hullámait lovagolja meg. De a sorozat tele van olyan apró gesztusokkal és kikacsintásokkal, amelyek a nyolcvanas évek popkulturális kincseit idézik: legyen szó Wim hitéből az „ősi legendákban”, vagy a E.T. és a Goonies díszleteire emlékeztető részletekből. 

Ez azonban nem gyengíti a sorozat értékeit. A Kóbor alakulat egy gondosan felépített kaland, amely általában véve a legtöbb korosztály számára élvezhető, de azért leginkább a tinédzserek számára. A sorozatot olyan elismert rendezők vittek vászonra, mint Jon Watts (Pókember: Hazatérés) és David Lowery (A Zöld lovag). A történet kellően erős ahhoz, hogy elkerülje azt az érzetet, mintha csupán egy Star Wars vidámpark díszletei között járnánk. Ehelyett egy valódi, szívvel-lélekkel megírt történetet kapunk, amely méltó tisztelgésként szolgál a Star Wars öröksége előtt, miközben önállóan is megállja a helyét. 

A galaxis peremén 

A Kóbor alakulat története a Visszatér a Jedi és az Ébredő Erő közötti turbulens időszakban játszódik, amikor a galaxis épp csak kezdi kiheverni a Birodalom bukását. Az Új Köztársaság minden erejével próbál rendet tartani, de a peremvidékeken a kalózok uralkodnak, fosztogatva az áruszállító hajókat, és káoszt hagyva maguk után. Wim, Neel, Fern (Ryan Kiera Armstrong) és KB (Kyriana Kratter) egy távoli, elzárt bolygón élnek, ahol a vastag légköri réteg miatt még a csillagok sem láthatók – a galaxis eseményei számukra legfeljebb távoli legendák formájában léteznek. 

A fiatalok mindennapjai egyensúlyoznak a megszokott és a különös határán: Wim kalandokról álmodik, Neel az iskolai jó teljesítményben talál motivációt, míg Fern és KB az adrenalint keresik, amikor órákról megszökve Fern speederét hajszolják végig a környéken. A bolygó világa egyszerre ismerős és idegen: a környezet sok tekintetben emlékeztet a földi külvárosi életre, de az olyan apró sci-fi részletek, mint a droid tanárok, KB futurisztikus cyber-szemüvege vagy a speeder motorok, folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy ez bizony a messzi-messzi galaxis. 

A kaland elindul 

A Kóbor alakulat akkor kezd igazán felpörögni, amikor Wim egy teljesen hétköznapi késés miatt lekési az iskolabuszt. Az alternatív útvonal keresése közben azonban nem csak időt nyer, hanem belebotlik egy Jedi-templom romjaiba is (legalább is, ő úgy gondolja, hogy az). Ez az ártatlan kitérő indítja el azt a lavinát, amelynek végén Wim, Neel, Fern és KB egy elhagyott kalózdroiddal (Nick Frost zseniális, dörmögő hangján) és egy titokzatos, Jedi-nek hitt férfival (Jude Law) sodródik az ismeretlenbe. 

Ezen a ponton válik a történet igazán izgalmassá. A fiatalok nemcsak a galaxis veszélyes vidékeivel kénytelenek szembenézni, hanem azzal is, hogy mindezt együtt kell túlélniük – miközben fogalmuk sincs, kiben bízhatnak. A sorozat mesterien adagolja a feszültséget: a fenyegetések mindig éppen annyira félelmetesek, hogy komolyan vegyük őket, de soha nem lépik át azt a határt, ami a fiatal szereplők korához mérten hiteltelen lenne. Az akciójelenetek és a galaktikus kalózok jelentette veszély mellett a történet igazi szíve a négyes közötti kapcsolatok fokozatos alakulása – a barátságok próbára tétele, az összetartás, és az a felismerés, hogy együtt talán erősebbek, mint gondolnák. 

Új nézőpontból a galaxisban 

Ahogy a Star Wars univerzum közelít az ötvenedik évfordulójához, egyre nagyobb kihívást jelent új irányokat találni a franchise számára. A Kóbor alakulat azonban ügyesen kerüli el a sablonos megoldásokat, és a galaxis egy friss, fiatalos szemszögét tárja elénk. A sorozat viszonylag ügyesen egyensúlyoz a nosztalgia megnyugtató melege és a friss történetmesélés kihívásai között, bizonyítva, hogy még egy ismerős világ is képes újat mutatni – ha a megfelelő perspektívából tekintünk rá. Igaz, az első rész azért kicsit döcögősen indul, de a másodikban rákapcsolnak az események. 

A Kóbor alakulat nem csak a nyolcvanas évek rajongói öröksége előtt tiszteleg, hanem a Star Wars ikonikus univerzumát is egy olyan szögből mutatja meg, amely eddig ritkán került előtérbe. A fiatal karakterek perspektívája és a történet gördülékenysége révén a sorozat egyensúlyba hozza a régi rajongók nosztalgiáját és az új közönség kíváncsiságát, miközben méltó helyet foglal el a Disney+ kínálatában. 

 -Herpai Gergely „BadSector” –