TESZT – Egy izometrikus lövöldözős játék, ami egy ismert lengyel sci-fi és fantasy könyvek írójának, Michal Golkowskinak a művén alapul. Yanus múltja zűrös, és ez hatással van rá még most is, viszont ránk inkább az lesz hatással, hogy a konzolos optimalizálás mintha kimaradt volna. Ebből következik, hogy talán jobb ötlet lenne esetleg PC-n játszani, nem pedig PlayStation 5-ön… de mindenesetre nézzük, miképp fest több mint egy évvel a PC-s megjelenés után konzolon. 

Yanus amúgy a főszereplőnk neve: egy magánnyomozóról van szó, aki igyekszik megoldani egy ellopott adathordozóval kapcsolatos ügyet, és a belső démonai is zaklatják. 

Mi rejlik a neonfény és a betonnal teli utcák mögött? 

Naná, hogy a válaszban ott rejlik az, hogy „városi bandák”, illetve „minden felett álló megavállalat”, így ez a disztópia sok esetben már látott, és ezek miatt is áll a pöcegödör szintjén hősünk városa. A játékmenet egy izometrikus lövöldözést kínál a jövőben, és ehhez sok mellékküldetés is párosulni fog. Ezeket érdemes is felfedezni, ugyanis a drámainak nevezhető történetmesélésnek ezek új réteget adnak. Általában 1v1 küzdelmek vannak, vagy ha nem, akkor kisebb csoportokat kell kiiktatni szűkös helyeken, úgyhogy nem kell hordákra számítani. A fedezék mögé bújás, esetleg guggolás nem minden esetben működik, de ezt leszámítva úgy tűnt, hogy a mesterséges intelligencia megfelelően működött. Nem egyszer mintha a fedezék mögül nem lehetett ellenfeleinket eltalálni, míg ők képesek voltak sebzést okozni. Ez pedig talán afelé terelheti a játékost, hogy kissé Rambo módjára játsszon, és… ez nem is hülyeség. Érdemes kicsit agresszívabb játékstílust alkalmazni. Ez viszont felveti a másik problémát. A játék nagyon is rövid.

Ez nem túlzás, de három óra alatt el lehet jutni a végére. Aztán az is furcsa volt, hogy a kezelőfelület egy kissé… furcsán kicsi betűméretet használt. Egy kicsivel lehetett volna nagyobb is. Még a jelenetek feliratai esetében is lehetett volna valamivel méretesebb minden – nem lógott volna ki a képernyőről semmi sem. Az viszont mindenféleképpen fel fog még tűnni, hogy az ellenfeleink nem egy alkalommal a semmiből fognak felbukkanni. Ez kissé amatőrnek hatott, de ezt nem lehet a vizualitásról elmondani, ugyanis az viszonylag tetszetősnek nevezhető (a stílusára nem lehet panasz), de azért műfajában már lehetett látni jobbat is, úgyhogy ebben a tekintetben sem lehet a SlavicPunk: Oldtimert kimagaslónak nevezni. De ez nem változtat azon, hogy klasszikus twin-stick shooter stílust kínál, így a két DualSense analóg kar remekül hozza a régies stílust. Ha már stílus, a Red Square Games elég korrekt módon „szlávosította” a cyberpunk stílust (nem véletlenül SLAVICPunk a játék neve…), így lényegében már csak egy gopnik hiányzik, aki egy Adidas (Adios) melegítőben guggol a panelház lépcsőjén. Na, az még adna egy kis ízesítést a történetnek, vagy az, ha valaki bemondaná: O, ja pierdole! (Lengyelül: „óh, b_szd meg!”)

Depresszív a felszínen, de milyen alatta? 

Moduláris fegyvereivel Yanus brutális tud lenni, és mindegy, hogy milyen nehézségi szinten játszunk, ez fel fog tűnni számunkra. A soundtrack is. Na, az kiváló. Ezt így, nyugodtan ki lehet jelenteni róla. Pontosan azt a stílust, hangulatot és hangzásvilágot hozza el, amire számítani lehet a cyberpunk környezet kapcsán. (Érdemes belehallgatni, és akár meg is vásárolni, mert külön is elérhető.) A hang másik aspektusa, a szinkron viszont már kicsit gyengélkedik. A főszereplőt eltalálták, és ez érthető is, mert őt fogjuk hallani a legtöbbet… de a többiek már nem olyan jók. Amúgy meg viszonylag lineáris a játék, úgyhogy ha letérünk a fő útról, akkor találhatjuk meg az extrákat, és a SlavicPunk: Oldtimer ránk bízza, hogy miképp teljesítjük a ránk bízott feladatokat.

Le lehet lassítani az időt, és persze hackelhetünk is, amellyel meg lehet zavarni ellenségeinket – ezekre is számítani lehetett, mert a stílus megköveteli. És milyen az újrajátszhatóság? Az is egészen jó, ugyanis szinte minden alkalommal más lesz az élmény, amikor itt és ott meg kell küzdenünk a többiekkel. Viszont arra érdemes már itt kitérni, hogy aki nehezebb fokozaton próbálná meg a játékot, akkor készüljön fel arra, hogy ott már nincs lehetőség hülyéskedni: egy hiba, és szinte azonnal fel fogják mosni vele a padlót. Könnyen meg lehet tanulni az alapokat, ez jó, viszont itt is rengeteg gyakorlásra lesz szükség, hogy John Wick módjára gyakjuk le az életünkre törők hadát… de ha ez megvan, akkor nagyon látványos, de mondjuk épp a John Wick Hexhez képest mégsem annyira remek. 

Ratatatata 

A SlavicPunk Oldtimer PC-n talán egy 7,5-et megérdemelne, mert többnyire jó, de PlayStation 5-ön egy kicsivel alacsonyabb pontszámot érdemel, mert a port minősége nem tűnt annyira jónak. Egy nagyon erős 6,5/10-et érdemel, de ez is olyan, hogy akinek tetszik a műfaj, vegye egy gyenge 7-esnek. Vannak jó elemei is, de eközben vannak hiányosságai is, úgyhogy nem annyira kiemelkedő… de egy próbát esetleg a műfaj kedvelőinek megér. 

-V-

Kiadó: Gaming Factory
Fejlesztő: Red Square Games
Stílus: akció/twin-stick shooter
Megjelenés: dátum: 2023. június 28. (PC) / 2024. november 6. (PlayStation 5)