FILMKRITIKA – Bár közelebb áll a Morbius-hoz, mint a Venom-hoz, a Kraven messze nem akkora katasztrófa, mint azt előre sejteni lehetett. A vérszomjas, világot átszelő akció kalandjaiból származó tisztességes adagnyi szórakozást kínál. Aaron Taylor-Johnson izmos és karizmatikus, bár kissé önelégült főhőst alakít, aki egy olyan film középpontjában áll, amely jobban tette volna, ha saját lábára áll, ahelyett hogy görcsösen kapaszkodna képregényes társai árnyékába.

A Sony Pókember-univerzuma (SSU) eddig finoman szólva is vegyes fogadtatást kapott. Legjobb esetben szolid próbálkozásként említhető, legrosszabb esetben viszont már-már kínos katasztrófák sorozataként, amit csak tovább tetézett az idei Madame Web és Venom: Az utolsó menet tragikus duója. Ezek a filmek látszólag végleg megpecsételték egy, az MCU mellett futó szupergonosz-kronológia esélyeit.

Véres vadászakció kimaxolt erőszakkal

Több mint egy év csúszás után a Kraven, a vadász sokak szemében az SSU koporsójába szánt utolsó szögként érkezett. Azonban J.C. Chandor rendezése néhány elődjéhez képest meglepően lendületes, és az ügyesen koreografált akciójeleneteknek hála szórakoztatóbb, mint azt a szkeptikusok gondolták volna.

Chandor kitartása az R-besorolás (Magyarországon 18-as karika) mellett kulcsfontosságú tényező: szinte semmit sem tompít főhőse vérszomján és emberekre irányuló vadászösztönén. Egy késői jelenetben – amelyet a vörös sávos előzetesből már ismerhetünk – Kraven egy medvecsapdát, tövisekkel kivert farönköt és egy rögtönzött testhasítót vet be üldözői ellen, miközben más jelenetekben oroszlánfogból készült kés és egy hatalmas nyílpuska is szerepel a fegyverarzenáljában.

A Ha/Ver sztárja, Aaron Taylor-Johnson könnyed eleganciával alakítja Kravent, aki falakon mászik, fákra kapaszkodik, golyók elől tér ki, és teleszkópos látásával, valamint szuperhallásával is lenyűgözi a nézőket. Emellett egyfajta önelégült hencegő, aki még azzal is kérkedik, hogy képes lenne lehagyni a karmát, ha egyszer esélyt kapna rá.

Oroszlánfoggal a vadászatra

Sergei Kravinoff születésének és átalakulásának történetét egy hosszú eredettörténet mutatja be, amelyben a fiatal Sergeit (akit Levi Miller, a Pán című filmből ismerhetünk) egy CGI-oroszlán teszi próbára. Ez az oroszlán leginkább Mufasára emlékeztet, és a ghánai vadászat szimbolikus pillanatává válik. Sergei itt orosz maffiafőnök apjával, Nikolai-jal (Russell Crowe) és gyáva féltestvérével, Dmitrivel (Billy Barratt) együtt vesz részt.

A biztos haláltól egy misztikus helyi jósnő menti meg, aki később Ariana DeBose által alakított Calypsóként tér vissza a történetbe. Ez a jósnő egy különleges, DNS-módosító elixírt ad Sergeinek, amelyből „szülött vadász” válik. Ezzel együtt Sergei Doctor Dolittle-szerű képességre tesz szert, amely lehetővé teszi számára, hogy kommunikáljon az állatokkal. Ez az új bátorság ad neki erőt ahhoz, hogy szembeszálljon zsarnok apjával, még akkor is, ha ennek ára Dmitri hátrahagyása a hideg, érzelemmentes Nikolai karmai között.

A jelenben Kraven, mint egy kegyetlen Mikulás, listát vezet célpontjairól, akiket könyörtelenül levadászik. Első áldozata egy orosz maffiafőnök, akinek látszólag bevehetetlen szibériai börtöne sem nyújt menedéket Kraven kreatív megközelítése elől. Egy másik áldozata egy bivalyvadász, aki engedély nélkül gyilkol az ő földjén.

Amikor Nikolai egy rivális gengszterrel kerül konfliktusba, az események gyorsan felpörögnek. Dmitrit (most már Fred Hechinger alakítja, aki a Gladiátor II-ből lehet ismerős) tárgyalási zálogként elrabolják. „Ha fizetek, gyenge vagyok!” – jelentette ki Crowe vastag orosz akcentussal, ezzel Kravenre hárítva a feladatot, hogy Aleksejt (Alessandro Nivola) példát statuálva kényszerítse térdre.

Crowe menti a menhetőt

Szerencsére itt van Russell Crowe, aki még a középszerű anyagokat is képes feljavítani. Férfias bölcsességei („Ne félj a haláltól!”, „Légy egy a természettel!”, „Mindig ölj!”) és az alkohollal kapcsolatos pazar tanácsai („Férfiaknak valót tölts, ne fiúknak!”) minden jelenetét feldobják. Nézőként azt kívánjuk, bárcsak több jelenetet kapott volna.

J.C. Chandor egy Shakespeare-méltó befejezést szánt Crowe-nak, amit egy apró, de hatásos tisztelgés koronáz meg Brian De Palma Carlito útja című filmje előtt. A Vadon szava zenei nyitómotívuma és a kölcsönzött elemek harmonikus ötvözése egy olyan filmet eredményezett, amely nem rejti véka alá inspirációit.

-Herpai Gergely „BadSector”-