TESZT – Egyszerre kicsi és nagy – így is lehetne jellemezni a játékot, ami egyrészt egy körökre osztott stratégia automatizált harcokkal, másrészt kártyajáték is, harmadrészt pedig a hőseinket is figyelembe kell vennie. Mindez egy indie játék nagy ambíciókkal. Az eredmény nem tökéletes, de annyira rossznak sem lehet nevezni, viszont ivannak olyan problémák, amelyek mindenféleképpen negatívan hatnak az értékelésre.

A meglepő az egészben talán az, hogy bár egy stratégiai játékról van szó, PlayStation 5-ön is jól irányítható lett.

A Chimera Entertainment lehetetlen hegymászása

Szóval van a körökre osztott, világszintű stratégiai elem. Ez könnyen kezelhető, köszönhetően annak, hogy felettébb áramvonalas rendszerekkel bír, így nagyon könnyű csekkolni a településeket, egyszerűen lehet pillanatok alatt mozgatni az alakulatokat, és az erősítést is be lehet vonni. A harcok során elbukhatna az egész, de mivel automatizált, csak arra kell figyelnünk, hogy alakulataink milyen formátumot vesznek fel, milyen elemekből állnak össze, és nekünk arra kell figyelni a leginkább, hogy milyen kártyákat vetünk be. Ezek határozzák meg ugyanis a hősünk képességeit, és időzített mindegyikük! Arra kell figyelni, hogy milyen képességeket választunk és hová rakjuk ezeket. A kártyák között az L2/R2-es gombokkal lehet ugrálni, de szerencsénkre a játék belassít, hogy könnyen ki lehessen választani a képességet és annak pozícióját. Meg is lehet állítani, de el kell mondani róla, hogy a kezelésére nincs panasz a DualSense-en, bár az imént említett két gomb szokatlan választás lehet elsőre. A játékban amúgy három játékmód van (sztorimód, többjátékos, skirmish).

Mindegyikben a királyságuk fejlesztése és a csaták között fogunk váltogatni. El kell foglalni a kastélyokat és településeket, közben a saját fővárosunkat is védeni kell az invázióktól. Az erőforrásokat az elfoglalt helyekből szerezhetjük. Minden mozgás és harci cselekedet kifárasztja hősünket. Körönként csak néhány lépésünk lehet velük. A lopakodás viszont kissé hülye lett, és sajnos több küldetésben hosszabban kell alkalmazni azt. A harcok esetében viszont meg kell említeni, hogy a mesterséges intelligencia nem éppen stabil, és nehezen lehet érzékelni, hogy ki á nyerésre, és emiatt pedig nem nagyon tudunk elmerülni a SoS-ben, így a hangulatot sem lehet tökéletesnek nevezni. A fejetlenségben nem lehet átlátni, hogy mi a szituáció, így pedig hatványozottan fontosabbá válik, hogy mikor melyik hősünket küldjük harcolni. Már csak az a baj, hogy eközben még zavaros is, hogy miképp lehet egyszer teljes dominancia, máskor pedig nem. A gép hajlandó a hosszabb távról támadó egységeinket leszedni, és ebben bizony jobb nálunk. A harcok nem annyira rosszak, de azért el lehet mondani, hogy a képességalapú megközelítés működik, viszont nem annyira jó az összkép ott mint a „világi” szekcióban; az utóbbiban sokkal nagyobb mértékben rendelkezünk közvetlen befolyással a történésekre.

A felszínen jó, de az alatt már problémákkal küszködik

A nyolc küldetés a sztorimódban főleg a korrupcióról szól. Van egy keresztes hadsereg, ami csendet okozva elátkozza a földet. A Firstborn és a Starborn hosszú idők óta harcol, de most közösen, az ellentéteket félretéve kel küzdeni, vagy elveszítenek mindent, és rájuk is letelepszik a csend. A kereszteseket is lehet játszani (a Crusadereket a többjátékos és skirmish módokban tessék keresni). A feszültség remekül érzékelhető. Ez nagyon jó. A párbeszédek a hősök között szintén nagyon jó. A pályákon mellékküldetések is vannak amúgy, és ezekkel a nem játszható frakciók is a mi oldalunkra állíthatóak. Természetesen sok random ütközet is lesz, viszont amikor minden beindul a sok varázslattal, na akkor a játék belassul.

De úgy komolyan belassul. Emellé belép az input lag is. Bár nem olyan bűn rossz mint eredetileg a Lichdom: Battlemage volt PS4-en (az legendásan vacak volt eleinte). Ja, és az elmentések is ilyenkor eléggé sok ideig tarthatnak. Ha csak ennyi lenne a probléma, akkor még esetleg ez kellemes is lehetne, de a SoS másik baja az, hogy néhol teljesen váratlanul válik elviselhetetlenül nehézzé. Nincsen nehézségi görbe, hanem hirtelen kicsapongó hegyek (nem tüskék) vannak. A hatos és a hetes küldetésben főleg, és teljesen váratlanul hopp, jön a játék és arcul rúgja a játékost. Ez pedig a játékmenetet és a hangulatos is súlyosan rombolja, ami nem éppen jó fényt vet a Chimera Entertainment játékára…

Save our Souls

A játék SoS rövidítése sajnos egy másik SOS-t is takarhatna. Egy vészjelzést. Mert néhol tényleg ehhez folyamodhatnánk az imént említett nehézségi probléma miatt. Ezt leszámítva a Songs of Silence nem annyira rossz. Van benne újrajátszhatóság, frankó a művészeti stílus és az audióra sincsen panasz, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mik húzzák le az értékelését. Egyedi a világ és a háttértörténet, de ennek ellenére egy 6,5/10-nél többet egyszerűen nem érdemel. Ha kicsit jobb technikai állapotban lenne, egy 7/10-et is kaphatna…

-V-

Kiadó: Chimera Entertainment
Fejlesztő: Chimera Entertainment
Stílus: 4X stratégia
Megjelenés: dátum: 2024. november 13.