TESZT – Milyen lenne, ha Kurosawa filmjeit modern technológiával egy játékká formálják? Kb. a The Spirit of the Samurai lenne az eredmény, nyakon öntve egy kisebb rotoszkópos stop motionnel. Az egészből üvölt, hogy ez nem napjaink címjeit követi, hanem inkább ez ellen igyekszik fellépni… de az persze kérdéses, hogy ezt mekkora sikerrel tudta elérni a Digital Mind Games játéka.

Öröm látni, hogy egy játékban nincsen plusz monetizáció, és online lehetőség sem – helyette jó történetmesélést, jó hangulatot, illetve részletes művészeti irányzatot kapunk.

Látvány, nem minőség?

Az a baj, hogy a kinézetért a játékmenetet áldozták fel a fejlesztők. Jaj, hogy hányszor volt már erre példa az utóbbi évtizedek során. De erről majd később. A sztori szerint egy lélekróka figyelmeztet minket, hogy veszély közeleg. Takeshit, a szamurájt kiütik, a falu körülötte pedig leég. Az oni és a halottak pedig fenyegetik a falusiakat, így Takeshi és macskája (Chisai) útnak indul, hogy mindent helyre tudjon állítani. Rajtuk kívül egy Kodama-fa lelke is irányítható lesz a történet során. A sztori eléggé sötét, de ez jól áll neki, leszámítva azt, hogy a Chisai és a Kodama szekciók kidolgozatlanok voltak, és a narratíva tekintetében is eléggé jelentéktelennek hatottak. Ez részben Takeshire is vonatkozik, akiről abszolút azt mondhatjuk el, hogy rossz helyen van rossz időben ebben a 2D-s metroidvániában, ahol a türelmünket teszi a harc próbára. A platformer szegmensek nagyon pontatlannak hatott. Nem egyszer történik ugyanis az meg, hogy úgy tűnik, hogy a platformon kellene landolnunk, de ez mégsem történik meg. A másik, sokkal inkább bosszantó elem az, amikor ugrunk, ám nem látjuk, hogy HOVA kellene ugrani. Ha esetleg Assassin’s Creed lenne a játék neve, ott ez elfogadható lenne, de ez nem a Ubisoft terméke.

Aztán Chisai szegmensei tekintetében nehéz összerakni, hogy mi a teendő a lopakodás során, nehezen disztingválható az előtér és a háttér (és ez főleg a lángok tekintetében lesz nagyon is idegesítő). A kezelőfelületet retrónak nevezhetjük, ahogy azt is, hogy a tárgyakat szinte mind nekünk kell felvenni, és a tárgyaknak kevés haszna van. Ha eddig nem volt eléggé tiszta, a játék nehéz. Már a legelején is elkezdi próbára tenni a türelmünket. Egyfajta 2D-s Souls-klón lett egy kisebb Mortal Kombat-beütéssel, de az tényleg nagyon furcsa ötlet, hogy a HP és a stamina közös csíkon van, bár utóbbi inkább a védelemre vonatkozik. Akármennyit támadhatunk, mert lassúak vagyunk, de ha bekapunk egy találatot, a csík lecsökken, majd kb. egy másodperc után ismét felbukkan. Ha elfogy, bukunk az alap három életből egyet. Ha sprintelünk, akkor egy stamina csíkként működik, és pár másodperc után egyszerűen kifogyunk a szuszból. Ennek így, ebben a formában nem sok értelme van, mert ez így abszolút nem tekinthető logikusnak… jobb lett volna egy kicsit hagyományosabb rendszert alkalmazni.

Amikor jó is és nem is

Ez a megosztottság szinte mindenhol ott van, így a harcokban is. Pár alap kombó van, gurulhatunk, futhatunk és elháríthatjuk a támadást, és pont ez a parry az, amit érdemes azonnal elsajátítani, mert ezzel ellenfelünk pár pillanatra elveszíti egyensúlyát, így ez egy lehetőség a kombónk elindítására. Chisai is bevethető, mert ő ellenfelünk fejére tud ugrani, de ez nagyon korlátozottan érhető el, ugyanis ez a történethez kapcsolódik. Eleinte főleg élőhalott szamurájok törnek ránk, később aztán az Onik jönnek (pókszerű lények és Tenguk). Minden esetben egy kisebb gyakorlatra lesz szükség, hogy mindenkit megbízhatóan győzhessünk le, ám a játék gyengeségei miatt nem lesz ez könnyű, mert a stop motion stílus nem eléggé kifinomult.

A nyíllal támadó ellenfeleink a leginkább bosszantóak, és nem egyszer az fog történni, hogy egy életet elbukunk, mire kellően közel jutunk hozzájuk, hacsak nem vágunk vissza egy-egy rakétával. Amúgy meg nem olyan rossz a látvány, mert nehezen vehetjük észre, hogy hol van CGI és hol van stop-motion, és emiatt is hatalmas hangulatú a játék, amelyhez hozzájárul az is, hogy mennyire jó a szinkron (pláne a róka hangja, ugyanis ő adja elő a történetet). De ez sem feledteti azt, hogy kevés a checkpoint, és gyakran azon kapjuk magunkat, hogy nem egyszer kb. tíz percnyi szekciót játszunk újra és újra az imént említett nehézségek következtében. Legalább nem voltak glitchek, mert ezek után már ez sem lett volna nagy meglepetés, mert majdnem minden aspektusban fel lehetett eleddig hozni hiányosságokat…

Félkész étek

A The Spirit of the Samurai az imént használt két szóval jellemezhető a legjobban. Kicsit kidolgozatlan a harc és a platformerkedés, és ezeket nem tudja eltakarni a jó audiovizualitás és a hangulat. Emiatt befejezetlennek érződik a játék, és emiatt a 7/10-es értékelés eléggé jóindulatúnak nevezhető. Ha egy kicsit precízebb élményt kínált volna, lazán kiérdemelt volna egy 8,5/10 értékelést mindennemű túlzás nélkül. Úgyhogy ki kell jelenteni: ez egy egész jó játék, de ez lehetett volna ennél sokkal jobb is…

-V-

Kiadó: Kvalee
Fejlesztő: Digital Mind Games
Stílus: 2D metroidvania
Megjelenés: dátum: 2024. december 12.