ELŐZETES – Tóth László, a zseniális építész Amerikába érkezik a második világháború után, hogy új életet kezdjen. Minden dolgát rendbe kell hoznia, legfőképpen házasságát feleségével, Erzsébettel, miután a háborús zűrzavar elszakította őket egymástól. László próbál gyökeret verni a számára különös országban: Pennsylvaniában telepedik le, ahol a befolyásos iparmágnás, Harrison Lee Van Buren meglátja benne a zseniális építészt. A hatalomért és a sikerért azonban nagy árat kell fizetni…

Brady Corbet forgatókönyvíró-rendező meséli el Tóth László, a zsidó származású magyar építész történetét, aki a vészkorszak után Amerikában akar szerencsét próbálni, miközben arra vár, hogy megérkezzen hozzá felesége, Erzsébet, aki Kelet-Európában rekedt az unokahúgával. László azonban csalódni kénytelen, mert az ígéret földjén nem az várja, amit remélt: hiába volt körülrajongott építész Budapesten, a pennsylvaniai elit nem hatódik meg az Európában kivívott reputációjától.

„A brutalista arra tesz kísérletet, hogy párhuzamba állítsa a bevándorló és az alkotó ember sorsát: megmutassa, hogy amikor valaki igazán merészet és újat képes létrehozni – amilyen a László által létrehozott Intézet –, azonnal bírálatok kereszttüzébe kerül – magyarázza Corbet, aki hét év munkáját fordította a filmre. – Aztán az idő múlásával piedesztálra emelik a teljesítményéért.”

„Történetünk egy menekültről szól, aki nem tud szabadulni a múltjától, holott nem sokkal korábban éppen megfosztották a múltjától – mondja a Tóth Lászlót alakító Adrian Brody. – Egy új világban, új szabályokhoz alkalmazkodva próbálja meg összerakni az életét.”

„Azért szerettünk bele A brutalista történetébe, mert László és Erzsébet igaz barátok és alkotótársak, miközben kapcsolatuk hamisítatlan love story – veszi át a szót Mona Fastvold, a film másik forgatókönyvírója, Corbet régi alkotótársa, akivel a magánéletben is egy párt alkotnak (korábbi közös filmjeik az Egy vezér gyermekkora / Childhood of a Leader és a Vox Lux voltak). – Ez az emberi kapcsolat volt filmünk kiindulópontja.”

Álomból rémálom

A brutalista építészeti stílus az ötvenes évek Angliájában kezdett elterjedni, amikor az ország a háború utáni újjáépítés lázában égett. Jellemző vonásai a látszóbeton alkalmazása, a szigorú, monumentális formák, valamint a technikai és funkcionális részletek építészeti látványelemként való használata. Az irányzat legjelentősebb alkotói Le Corbusier, Marcel Breuer, William Pereira, Moshe Safdie, Denys Lasdun és Alison & Peter Smithson voltak.

Corbet és Fastvold azért kezdtek érdeklődni a brutalista építészet iránt, mert megragadták őket annak fizikai és lélektani rezdülései. „A háború utáni életfelfogás és építészet, amelynek a brutalizmus szerves része, számunkra szorosan összekapcsolódnak, és ezt jelképezi a Tóth László által létrehozott Intézet, amely harminc év traumáinak és a két világháború tapasztalatainak manifesztációja – magyarázza Corbet. – Hátborzongatóan költőinek találtuk, hogy a háború alapanyaga, a bunkerek vasbetonja később, az ötvenes-hatvanas években lakóházak, irodaépületek és gyártelepek testébe épült be olyan zseniális alkotók révén, mint Marcel Breurer és Le Corbusier.”

Corbet eddigi két nagyjátékfilmje is történelmi témájú: az Egy vezér gyermekkora / The Childhood of a Leader (2015) egy, a két világháború között Franciaországban élő fiatal amerikairól szól, akiből fasiszta diktátor lesz, a mában játszódó Vox Lux (2018) hősnője pedig egy feltörekvő amerikai popénekesnő, aki megtapasztalja a fegyveres erőszak elharapózását és a 9/11-es terrortámadások sokkját.

Corbet a huszadik század sorskérdéseivel foglalkozik. A brutalista eddigi legnagyobb szabású munkája, amely a századközép amerikai és európai problémáit veszi górcső alá. A brutalista elkészítéséhez sokat beszélgetett Jean-Louis Cohennel, az elismert építészettörténésszel, a princetoni egyetem tanárával, akinek Le Corbusier-ről és Frank Gehryről szóló munkái iránytűnek számítanak a téma iránt érdeklődők számára. Corbet megkérdezte Cohentől, ismer-e olyan szereplőt a történelemből, aki építészeti céget alapított, de a háború miatt menekülni kényszerült, hogy a világ egy másik pontján mindent elölről tudjon kezdeni.

Cohen azt válaszolta, hogy nem hallott ilyen emberről, ezért Corbet és Fastvold nekiláttak, hogy kitalálják Tóth László és Erzsébet alakját. „Történetünk 30 évet ölel fel, és egy olyan építészről szól, aki szép karriert futott be a második világháború előtt – magyarázza Corbet. – László és Erzsébet életét szétzilálja a háború, és külön-külön Amerikába mennek – László a negyvenes évek, Erzsébet az ötvenes évek végén. A brutalista leginkább arról szól, László hogyan próbálja újrakezdeni az életét Amerikában, miközben egy évtizedre el van szakítva a feleségétől.”

Tóth László kitalált figura, de történetébe beleszőtték az amerikai brutalista irányzat kimagasló alakjainak tapasztalatait. Louis Kahn, Mies van der Rohe, de legfőképpen a magyar származású Marcel Breuer ihlették meg a film alkotóit. Breuer tervezte a Whitney Museumot New York Cityben, amit ma Met Breuernek hívnak.

„A közép- és kelet-urópai zsidó építészek többsége nem élte túl a vészkorszakot – magyarázza Corbet. – De Breuer kivétel volt, mert elismertségének köszönhetően Walter Gropius meghívta őt Amerikába 1937-ben.”

Corbet és Fastvold a forgatókönyv írása közben rájött, hogy ki kell bontaniuk Breuer és felesége különleges kapcsolatát, és azt is rendkívül érdekfeszítőnek találták, hogyan viszonyult a kritikusaihoz, akik kíméletlenül támadták Európában és Amerikában is. „Élete delén túl Breuer nem volt túlságosan elfogadott építész – mondja Corbet. – Ma már azonban a huszadik század egyik legnagyobbjának számít.”

A brutalista leginkább arról szól, hogy az amerikai álom miként válik rémálommá, miután a Tóth házaspár elfogadja Harrison Lee Van Buren iparmágnás támogatását, aki megbízza az építészt, hogy pennsylvaniai birtokára emlékművet tervezzen elhunyt édesanyja tiszteletére.

A szereplőgárda

Hatalmas feladatot jelentett a film alkotói számára, hogy olyan színészeket találjanak, akik megfelelő érzelmi és szakmai színvonalon képesek megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket A brutalista támaszt.

„Óriási szerencsénk volt, mert olyan társulat állt össze, amelynek tagjai értették, miről szól a film, és eleve felkészülten jöttek hozzánk – mondja Corbet. – Könnyedén ment a munka, mert mindenki hozzájárult a bonyolult és szinte lehetetlennek tűnő folyamat előremozdításához.”

A szereplők számos nyelven és dialektusban szólalnak meg, többek között magyarul, és egyik-másik monológ hosszú oldalakon át folytatódik a forgatókönyvben. A két főszereplőnek, Adrien Brodynak és Felicity Jonesnak magyarul kellett tanulniuk, ami hírhedten nehéz nyelv, és jellegzetes magyar akcentussal kellett megszólalniuk angolul is a dialógusok túlnyomó részében.

Brody nem most találkozott először a kelet-európai múlttal és a különös akcentusokkal, hiszen 2003-ban Oscar®-t nyert A zongorista című filmért, amelyben a holokausztot túlélt lengyel zsidó zeneszerzőt, Wladyslaw Szpilmant alakította. „Tóth László megformálása érdekében az igazság megragadására volt szükségem – mondja Brody. – Életem két meghatározó tapasztalatára támaszkodtam: magyar menekült anya fiaként nőttem fel, és alaposan megismerkedtem Szpilman élettörténetével, mielőtt eljátszottam őt. Persze két teljesen eltérő karakterről van szó, ám miután hónapokat töltöttem Szpilman múltjának és a korszak borzalmainak kutatásával, úgy érzem, kellő érzelmi háttérre tettem szert ahhoz, hogy megérthessem, László milyen borzasztó terheket cipelt magával, amikor Amerikába érkezett, hogy új életet kezdjen.”

Brody édesanyja Budapesten született, és fiatal lányként az 1956-os forradalom alatt menekült Amerikába. Ő is arról álmodott, mint László: hogy művész lesz. „A brutalista számomra a csendes, talán mindannyiunkban megbúvó állhatatosság története, és arról a vágyunkról is szól, hogy próbálunk tökélyre törekedni – mondja Brody. – Még akkor is él bennünk ez a vágy, ha mindent elpusztítottak, amibe kapaszkodhatnánk. Filmünk esetében teljesen elképesztőnek találom, hogy a történetmesélésnek köszönhetően hősünkkel átélhetünk egy egész életet a maga totalitásában, mert Brady és Mona erre törekedtek A brutalistával. Más filmekben csak úgy hirtelen odapottyanunk az események forgatagába, és egyik fordulat követi a másikat, de közben nem is tudjuk igazából, kicsodáról van szó. Ez a film viszont egy ember életének 30 évét meséli el.”

Felicity Jones a forgatókönyv olvastán úgy érezte, tökéletesen azonosulni tud Tóth Erzsébettel. „Ez az asszony más korszakban élt, mint én, de azonnal át tudtam érezni minden örömét és fájdalmát – mondja a színésznő, akit Oscar®-ra jelöltek A mindenség elmélete című filmben nyújtott alakításáért. – A történet arra is rávilágít, milyen nyomot hagy egy ember életében, ha éveket tölt koncentrációs táborban. Rengeteg erőszak van ebben a filmben – érzelmi és fizikai egyaránt –, de az erőszak mellett ott van az emberség és a romantika is, s mindezek miatt azonnal kötődni tudtam A brutalistához.”

„Erzsébet nagyjából a film közepén bukkan fel, miután évekig nem találkozhatott Lászlóval – folytatja a színésznő. – Katartikus pillanat, amikor egymás karjaiba omolnak a vasútállomáson, mert Erzsébet László iránti szerelme volt az, ami segítette abban, hogy túlélje a holokauszt borzalmait.”

Jones hónapokig gyakorolta a magyar akcentust, és beleásta magát Erzsébet történetébe, hogy felszínre hozhassa az általa átélt mérhetetlen szenvedést és fájdalmat. Ám az összetett karakter kifinomult megformálásához leginkább abból merített erőt, hogy milyen mély és szeretteljes kapcsolat áll fenn László és Erzsébet között.

„Hatalmas változás következik be az életében, amint megérkezik Amerikába, és újra együtt lehet a férjével – mondja a színésznő. – Figyelemmel kísérhetjük, ahogyan egyre inkább magához tér, magabiztosabb lesz és megjön az életkedve. A László iránt érzett szerelmének köszönhetően valósággal kivirágzik.”

„Felicity azt a megtartó erőt plántálja a karakterébe, ami nélkül László meginogna és elbukna – mondja Brody. – Olyan társat formál meg, aki egyben tudja tartani a családot a szinte kibírhatatlan feszültségek közepette, amelyeket egy olyan művész él át, akinek egész addigi munkásságát maga mögött kellett hagynia. Erzsébet képes teljes szívéből úgy támogatni Lászlót, hogy közben ő maga is szenved, és Felicity mindezt megrázó hitelességgel tudja átadni.”

Amíg nem lehet újra együtt Lászlóval, Erzsébet a húga érzékeny, fiatal lányát, Zsófiát gyámolítja, akit Raffey Cassidy alakít. „Érzelmi támaszt jelentenek egymás számára, és erre kétségtelenül Erzsébetnek van nagyobb szüksége – mondja Jones. – Olyan szoros kapcsolat van közöttük, ami már nem is igényel kimondott szavakat.”

Raffey Cassidyről túlzás nélkül elmondható, hogy Corbet filmjeiben nőtt fel. A Vox Luxban két szerepet játszott: a fiatal Natalie Portmant, illetve Portman karakterének lányát a későbbi jelenetekben. „Ő volt a Vox Lux egyik főszereplője Natalie-val megosztva, és most, hat évvel később roppant izgalmas őt felnőtt színészként látni, amint egy nagyon összetett és aggasztóan komor karaktert alakít – mondja Fastvold. – Elképesztő ez az átalakulás.”

A baljóslatú komorság A brutalista számos karakterének közös nevezője, de akad egy közöttük, aki ördögi ügyességgel leplezi e tulajdonságát: a kiismerhetetlenül szeszélyes iparmágnás, Harrison Lee Van Buren, akit Guy Pearce alakít a rá jellemző elegáns elvetemültséggel. A sikeres üzletember hatalmas birodalmat épít Pennsylvaniában, és Tóth mentora, egyben inkvizítora lesz több évtizedes kapcsolatuk során.

„Borzasztóan élveztem, hogy ezen a karakteren soha nem lehet kiigazodni, mert folyton átvált egyik szélsőséges üzemmódból a másikba – mondja Pearce. – Az adott korszak tipikus figurája: okos, iszonyúan motivált; nagyon tudja, mit jelent a hatalom, és hogyan lehet a lehető legfájdalmasabban visszaélni vele.”

Pearce ugyanakkor arra is gondot fordított, hogy megmutassa Harrison Lee Van Buren gyengéd vonásait, amelyek apró gesztusokban nyilvánulnak meg – a színész szerint ilyenkor az iparmágnásból előbukkan az elfojtott ártatlan kisgyermek. „A hatalma egyik forrása, hogy elbűvölő tud lenni, és ezáltal meg tudja nyerni magának az embereket – magyarázza az ausztrál színész. – A lelke mélyén azonban súlyos viharok dúlnak, miközben képes együttérezni másokkal, ezért támogatja Lászlót, a nyomorgó bevándorlót, akiben jó szemmel meglátja az építészzsenit. Kifinomult ízlése van, és ha képes mindenkin uralkodni maga körül, már kerek számára a világ.”

Harrison Lee Van Buren és Tóth László kapcsolatát bemutatva A brutalista arra a nehéz kérdésre is keresi a választ, hogy nagy nyomás alatt miként csiholódik a művészet, azaz a mecenatúra milyen mértékben formálja a művész fejlődését és maguknak a műveknek a létrejöttét. „El akartuk mesélni, milyen bonyolult a kapcsolat a befektető vagy szebben mondva a bőkezű mecénás, illetve a támogatott, csúnyábban mondva a felbérelt művész között” – mutat rá Fastvold.

Van Buren bonyolult karakterének megértéséhez Pearce-nek alaposan át kellett gondolnia, milyen volt egy amerikai iparmágnás a múlt század közepén. A filmben megjelenő Van Buren első látásra szívélyes úriember, de váratlan, vad dühkitörésekre hajlamos, így válik a kegyetlen kapitalista jelképes figurájává.

„Van Buren viselkedése és megjelenése nagyon beszédes, amit Kate Forbes művészien szabott öltözékei kiválóan hangsúlyoznak, mivel hősünket kifinomult elegancia jellemzi – magyarázza Pearce. – A sminkmesterünk, Gemma Haff parókát és bajuszt is kitalált nekem, és egy kis ezüstöt is kaptam a hajamba, hogy idősebbnek és tekintélyesebbnek nézzek ki. Van Buren tisztára úgy fest, mint egy klasszikus, kissé modoros hollywoodi sármőr, vagyis megállás nélkül fényt áraszt, ami a hatalmát hangsúlyozza. Elég volt belebújnom a jelmezembe, és máris karakterben voltam.”

Az Intézet

A brutalista bravúrosan idézi meg a múlt század közepi Pennsylvania vidéki és városi környezetét. Ebben a tájban magasodik egy dombtetőn László főműve, az Intézetnek elnevezett, nyomasztóan szimbolikus építészeti látomás, amelynek létrehozásán hosszú éveken át dolgozott.

Judy Becker látványtervező ismeri már a korszakot, mert hasonló környezettel volt dolga Todd Haynes Carol című Oscar®-díjas filmjében. „Még el sem készült a forgatókönyv, már odavoltam ezért a produkcióért, hiszen egy látványtervezőnek maga a megvalósult álom, ha egy építészről készíthet filmet – mondja Becker. – Ráadásul rajongok a brutalista építészetért, ezért ebben a filmben nem az volt a legnagyobb kihívás, hogy korhű látványt teremtsek, hanem hogy létrehozzam az Intézetet, amely a László által megélt történelmet és minden küzdelmét önti vasba és betonba.”

Becker nem egyszerű feladatot kapott. Olyan brutalista épületet kellett megálmodnia, amely teljesen hitelesen idézi meg ezt az irányzatot, miközben arról is tanúskodik, hogy az építész eredetileg a Bauhaus köpönyegéből bújt ki. És ami végképp hab a tortán: a kvázi-brutalista építményt úgy kellett kitalálnia, hogy forgatni lehessen benne, miközben a valóságban nem is létezik. Ezt a célt csak igazi mozivarázslattal lehetett elérni.

„A történet talán legnagyobb drámája abból származik, hogy László milyen problémákba ütközik az Intézet tervezése és megépítése során, ám ez nem szigorúan építészeti-műszaki kérdés, hanem sokkal nagyobb tétek forognak kockán – magyarázza Becker. – Az a kérdés merül fel, hogy ha valaki fizeti életed főművének elkészítését, ahogyan Harrison Lee Van Buren finanszírozta László alkotói munkáját, akkor mekkora hatalma lehet feletted.”

Az Intézet megtervezéséhez Becket tanulmányozta a brutalista és modernista építészet történetét, de szélesebb körű kutatásokat is folytatott. „Az építménynek egy koncentrációs tábor megjelenésére kellett emlékeztetnie, ezért rengeteg ilyen fotót és filmfelvételt átnéztem, ami megrázó volt, de át kellett rágnom magam rajtuk, hogy megérthessem László történetét. Döntő jelentősége volt egy gyerekkori élményemnek. New Yorkban nőttem fel, ahol a közelünkben álló zsinagóga tetején volt egy Dávid-csillag, amit lentről nem lehetett látni. Innen jött a megvilágosodás: az Intézet felső szerkezete legyen kereszt alakú, ami az alsó struktúrák felett magasodik, ez utóbbiak viszont a koncentrációs táborok építményeire emlékeztessenek.”

 Forgatás Budapesten, különleges technikával

A film cselekménye túlnyomórészt Amerikában játszódik, a forgatás azonban Budapesten zajlott – a főszereplő Adrien Brody családja innen származik. „Itt egészen más hangulata lehetett a játékomnak, mint Pennsylvaniában, ahol a történet valójában zajlik – magyarázza Brody. – Budapest csodálatos város, lenyűgözőek az épületek, minden sarkon újabb meglepetés vár, ami hatalmas inspiráció számomra.”

Budapest mint forgatási helyszín mellett szólt egy másik nyomós érv is. Corbet A brutalistát teljes egészében celluloidra forgatta, ehhez pedig nagyon kellett a magyar főváros is. „Két celluloidlabor is van Budapesten, ezért helyben, rögtön elő tudtuk hívni a felvett anyagot, amitől nagy lelki nyugalom szállt reánk, hiszen félórával a napi forgatás után már láthattuk, mit végeztünk” – magyarázza a rendező.

A brutalistát a legendás VistaVision formátumú kamerákkal és lencsékkel vették fel, ezzel a technikával készült például Hitchcock klasszikusa, az Észak-Északnyugat is (1959). „Ez nagy formátumú technika, és meglehetősen rafinált, amihez speciálisan képzett szakemberek kellenek – magyarázza Corbet. – Magyarországon még mindig nagy kultúrája van annak, hogy celluloidra készítenek filmeket, ellentétben a világ többi részével, ahol már inkább digitális eszközökkel nyomulnak, amiről azt kell mondanom, hogy meglehetősen szomorú dolog. Nagyon menő, hogy a magyarok ennyire ragaszkodnak a celluloidhoz, ez volt az egyik fő oka, amiért megint Budapesten akartunk forgatni.”
(Corbet az Egy vezér gyermekkorát forgatta Budapesten 2014-ben, a vágó Jancsó Dávid volt, mint a mostani film esetében is; a technikai stáb is csaknem teljes egészében magyar szakemberekből állt. – a ford.)

László és Van Buren az egyik carrarai márványbányában keresnek építőanyagot az Intézet számára, és Corbet ebben a jelenetben meg akarta mutatni, a kapitalizmus milyen pusztító hatással van a glóbusz minden szegletére. „Carrara számomra olyan tájseb, amely a kapitalizmus gonoszságát jelképezi, s filmünkben ez a táj a karakterek lelkében ejtett sebeket is szimbolizálja – magyarázza a rendező. – Egész filmünk a szereplők lelki sebeiről szól, ezek öltenek alakot a László által létrehozott objektumokban, akárcsak azokban a terekben, ahol életét tölti. A carrarai tájseb Van Buren kapzsiságának is mindennél ékesebb mementója – arra figyelmeztet, hogy az efféle emberek miként habzsolnak fel gátlástalanul mindent, ami az útjukba kerül.”

A rendező ajánlása

„Mindhárom filmem azt az üzenetet sugallja többek között, hogy a történelem ciklikusan ismétlődik – mondja Corbet. – Számomra A brutalista nem politikai film, hanem történelmi alkotás, ahol a szereplőket a körülményeik határozzák meg. Ez a film jórészt arról szól, milyen érzés bevándorlónak lenni Amerikában, és Tóth Erzsébet és László végül hogyan csalódnak az amerikai álomban.”

-theGeek-