MOZI HÍREK – Robert Eggers már bizonyított a vámpírokkal, most pedig egy új, klasszikus természetfeletti horrorhoz nyúl. A Nosferatu után a Werwulf lehet az a film, amely ismét megmutatja Eggers zsenialitását és a farkasember-mítosz új, sötét rétegeit tárja fel.
Vannak rendezők, akik minden egyes filmjüket eseménnyé tudják tenni. Számomra Robert Eggers egyértelműen közéjük tartozik. Amióta felfedeztem aprólékos részletek iránti megszállottságát, technikai zsenialitását és azt a képességét, hogy a mozit érzelmi és érzékszervi utazássá varázsolja, tűkön ülve várom minden új projektjét. Miután lenyűgözött a The Witch és magával ragadott A világítótorony baljós atmoszférája, azt hittem, Eggers már elérte a csúcsot. Azonban a Nosferatu nemcsak túlszárnyalta az elvárásaimat, hanem megerősített abban, amit már sejtettem: egy igazi kortárs géniusszal van dolgunk.
A The Hollywood Reporter legfrissebb hírei szerint Eggers következő projektje egy Werwulf című farkasemberfilm lesz. És alig várom. Eggers nem egyszerűen hagyományos műfajokkal dolgozik; ő lebontja, újraértelmezi és olyan mélységekbe emeli ezeket, amelyekhez ma kevesen mernek hozzányúlni a kereskedelmi filmek világában. Az első részletek szerint a Werwulf egy sötét és zsigeri megközelítést ígér a farkasember-mítoszhoz, azzal az ezoterikus és szimbolikus elemmel, amely már korábbi filmjeiben is jelen volt. Bár a szereposztásról egyelőre nincsenek hivatalos információk, a szaklapok szerint Eggers szeretne ismét együtt dolgozni korábbi színészeivel, például Willem Dafoe-val vagy Ralph Inesonnal – két név, akik tökéletesen illenének ebbe az új projektbe.
Ha a Nosferatu a fekete mágia és a rituáléként megélt mozi előtt tisztelgett, elképzelhetetlen, hogy a Werwulf ne kövesse ezt az irányvonalat, az emberi átalakulás legsötétebb aspektusait vizsgálva. Ahogyan Orlok vámpírjával tette, Eggers valószínűleg mélyebben fog foglalkozni a farkasember pszichológiai és társadalmi vetületeivel, univerzális témákhoz kötve, mint a belső harc, az elfojtás vagy a primitív énnel való kapcsolat. Nem lenne meglepő, ha a rendező a likantróp gazdag szimbolikájában merítene ihletet, beleértve a holdciklusokkal való kapcsolatát és a hatalom, valamint a belső bestialitás metaforáit.
Amíg további hírekre várunk a Werwulf-ról, szeretném ajánlani, hogy akik még nem látták a Nosferatu-t, ne hagyják ki a lehetőséget, hogy a nagyvásznon élvezhessék ezt a mesterművet. Igen, lehet, hogy ez egy igényes film, tele ezoterikus utalásokkal és lassú tempóval, de a jutalom egy olyan egyedülálló moziélmény, amely senkit sem hagy hidegen.
A Nosferatu filmkritikánkat itt olvashatjátok BadSectortól.
Forrás: 3djuegos
