ELŐZETES – Játszottam 8 órát a Trónok harca nyílt világú RPG-jével, és bár nem rengeti meg Westerost, meglepően közel áll az Assassin’s Creedhez. A Game of Thrones: Kingsroad nem rejti el, hogy mobiljáték, de ambícióiban következetes – és ami a legjobb: szórakoztató.
14 évvel ezelőtt a Trónok harca felforgatta a fantasy műfaját. A sorozat a zsáner addigi szűk rétegű, epikus tanulságokat sulykoló narratíváit maga mögött hagyta, és olyan intrikákkal, vérrel és árulásokkal teli világot teremtett, amely tömegeket szólított meg. Ráadásul a szériának sikerült a televíziózás világát is új szintre emelnie: olyan produkciós értékekkel és büdzsékkel dolgoztak, amelyek a mozik világában is megállták volna a helyüket. Ennek ellenére egy terület mindig is kiesett a sorozat sikerszériájából: a videojátékoké. A Trónok harca adaptációi eddig rendre elbuktak.
Ezért is ért sokakat váratlanul, amikor 2024 októberében a mobiljátékairól ismert Netmarble stúdió az HBO-val karöltve bejelentette a Game of Thrones: Kingsroadot. Rossz időzítés? Egy halovány remény az egykori rajongók visszacsábítására? Talán mindkettő. Miután azonban nyolc órát töltöttem a játékkal, azt kell mondanom: bár a projekt legalább tíz évet késett, mégis képes volt meglepni.
Westeros az évek során sokat veszített fényéből, és a sorozat befejezése sok rajongó számára volt a végső csepp a pohárban – az a pont, ahol kiszálltak abból a hajóból, amelyen éveken keresztül együtt hajóztak, együtt küzdöttek és nevettek. Nem csoda tehát, hogy a Kingsroad helyzete nem egyszerű: egy megkopott brand feltámasztására tett kísérletként nehéz és bizonytalan útra indult. Az viszont biztos, hogy a Netmarble nem próbál versenyezni a piac legnagyobb RPG-ivel. Ehelyett egy sajátos, nemzetközi rétegnek szánt élményt kínál, amely nem akar többnek látszani, mint ami.
Ha fanatikus rajongó vagy, valószínűleg hiányérzeted lesz, és úgy érzed majd, hogy a játék többre is képes lehetett volna. De talán a premier után ez a vélemény megváltozik. Mostani formájában a Kingsroad egy következetes, szórakoztató kaland, amely ugyan tele van élekkel, mégis képes megragadni a figyelmet.
Egy nyílt világ, amely a sorozattal együtt él és hal
A Kingsroad a harmadik és ötödik évad közötti időszakban játszódik, és már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy ez a játék nem a laikus közönségnek készült. Ahhoz, hogy igazán értékeld, ismerned kell a sorozatot vagy a könyveket. Ez nem egy könnyed mellékprojekt, amit egyszerűen csak kipróbálhatsz. Olyan alapvető tudásra van szükséged Westeros világáról, ami például a Middle-earth: Shadow of War vagy az Insomniac-féle Spider-Man esetében nem elvárás. A történet szerint Mance Rayder éppen támadásra készül a Fal ellen, te pedig, mint a Tyre-ház örököse – egy kizárólag a játék számára kitalált frakció –, azt a feladatot kapod, hogy egyesítsd a királyságokat az egyre fenyegetőbb veszély ellen. A karaktered osztályát és megjelenését ráadásul már a játék elején szabadon alakíthatod.
Ha láttad a sorozatot, ismerős lesz a felállás. A Kingsroad alapötlete gyakorlatilag az utolsó évadok konfliktusaira épül. Bár a történet mélysége és iránya egyelőre homályos számomra, minden arra lett tervezve, hogy a sorozathoz közeli élményt nyújtson, amely egyszerre vonzza be a játékost és ejti foglyul a Westeros iránti nosztalgiájával. Bár Kit Harington és Lena Headey nem térnek vissza, Jon Snow és Cersei karakterként mégis ott vannak, ami erősít a játék vonzerején. A történet a sorozat fénykorában játszódik, éppen a hanyatlás előtti időszakban, ami – tetszik vagy sem – különösen vonzó lehet a rajongók számára. A játék mindemellett egy meglepően következetes vizuális és narratív élményt kínál. Az átvezető animációk gondosan kidolgozottak, bár a vizuális elemek az északi területeken gyengébbek, míg a déli régiók dinamikusabb, élőbb hatást keltenek. A karakterek kidolgozottsága viszont egyenletesen jó színvonalú.
A játék azonban nemcsak az ismerős arcokkal hódít. A Kingsroad nagyban épít David Benioff és DB Weiss interpretációjára, amelyet a sorozat A tűz és jég dala világáról adott. A Fal és Dorne közötti teljes területet lefedve a Netmarble hűen újrateremtette az HBO-produkció vizuális világát. Bár nem tudom biztosan megmondani, hogy teljes szabadsággal bebarangolhatod-e a világot – például szabadon kószálhatsz-e Királyvár utcáin –, az biztos, hogy a térkép hatalmas. A kialakítás inkább az Assassin’s Creed stílusát idézi, ahol a történet haladása szabja meg, mely területek érhetők el. Az északi területeken kezdünk, és lesznek olyan régiók, amelyeket csak a cselekmény előrehaladtával nyit meg a játék.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a játék világa különösebben mély lenne. A mobilhardver korlátai, illetve a stúdió tapasztalatai miatt nem érdemes Ubisoft-szintű, változatos mellékküldetésekkel teli világot várni. Bár a Kingsroad inspirációi egyértelműen az Assassin’s Creed Odyssey és a Ghost of Tsushima, egyikük sem a pezsgő, élettel teli nyílt világokról híres. A játék mégis kínál elfoglaltságokat, például fejtörőket, vagy a királyságunk épületeinek fejlesztésén alapuló feladatokat. A helyszínek inkább ürügyként szolgálnak különböző falusi települések, útonállók vagy vadállatok elhelyezésére, amelyekkel szemben fel kell vennünk a harcot. Ezek mellett A pontból B pontba haladva időnként találkozhatunk mellékküldetésekkel is, amelyek során erőforrásokat gyűjthetünk, vagy tárgyakat fejleszthetünk.
Harc és szerepjáték: gyenge, de szórakoztató
Hogyan működik a Kingsroad játékmenete? Már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy a játék nem tudta teljesen levetkőzni mobilos gyökereit: a felhasználói felület és több játékelem egyértelműen a touch vezérlésből örökölt mechanikákat idézi. Ennek ellenére a Netmarble ambiciózus elképzelései jól érzékelhetők, és a három elérhető osztály — tolvaj, barbár és katona — harc közben mind megállja a helyét. Bár mindhárom a klasszikus gyenge támadás, erős támadás és kitérés kombinációjára épít, az irányítás pontos, a harcok pedig látványosak és időnként kifejezetten szórakoztatóak.
Az Assassin’s Creed játékmenetét idézve a mozdulatok alapvető készlete mellett speciális támadások is elérhetők, amelyek a dühmérőn és az újratöltési időn alapulnak. Bár ez a rendszer nem nevezhető különösebben innovatívnak, némi mélységet ad a harcoknak: a legerősebb támadásokat nem lehet folyamatosan spammelni, mert a dühmérő szintje szabályozza, hogy mennyi erőforrást használhatunk fel. Ez a mechanika arra ösztönöz, hogy a kitéréseket, időzített támadásokat és távolsági csapásokat megfelelő kombinációban alkalmazzuk. Ez a megközelítés egyfajta pseudo-soulslike hangulatot kölcsönöz a játéknak. Bár életerőnk nem regenerálódik automatikusan, gyógyító italok segítenek, emellett rendelkezésünkre áll egy alapvető lopakodási rendszer is. Ugye, hogy kicsit olyan, mintha az „Assassin’s Creed 2016-ból” köszönt volna vissza?
A Kingsroad azonban tipikusan az a játék, amely bár szórakoztató, összetett, de egyben felületes is. A harcok például szórakoztató pillanatokat kínálnak — különösen a tolvaj osztály, amelyet elsőként választottam. Látványos rúgásai, szaltós kitérései és brutális kivégzései dinamikus élményt nyújtanak. Ezzel szemben az ellenfelek mesterséges intelligenciája elég vegyes képet mutat. A legtöbbjük egyszerű „ütésszivacs” (bullet sponge), akik alig jelentenek kihívást. A főellenfelek, például egy jégjáróvá változott óriás, valamivel taktikusabbak: képesek blokkolni a támadásokat, vagy éppen távolságot tartani, hogy elkerüljék a további csapásokat.
A szerepjáték-elemek meglehetősen felületesek, de azért jelen vannak. Fontos megérteni, hogy a Kingsroad elsősorban egy akció-kalandjáték, és csak másodlagosan tartalmaz RPG-elemeket. A döntési lehetőségek minimálisak, inkább csak a játék világának hangulatát erősítik, a karakterekkel való kapcsolataink pedig alapvetően a bizalomépítésen és a világra gyakorolt hatásunkon alapulnak. Három különálló képességfa közül választhatunk, amelyek a támadásra, védekezésre vagy speciális képességekre fókuszálnak. Például nyilakat készíthetünk anélkül, hogy kovácshoz kéne mennünk. Ez a megoldás főként azoknak kedvez, akik a klasszikus RPG-k struktúráit keresik, mert a Kingsroad folyamatos aktivitást követel meg a játékostól.
A Netmarble mobilos múltját nehéz lenne letagadni. Bár eddig nem találkoztam mikrotranzakciókkal, battle pass-szal vagy bármilyen bolttal, a játék mégis jelentős grindot tartalmaz. Egy képességfa ágának feloldása például alig 1%-os sebzés- vagy páncélbónuszt biztosít, ami azt jelzi, hogy a játék kifejezetten arra ösztönöz, hogy ugyanazokat a feladatokat újra és újra végrehajtsuk. Heti és időszakos célok, valamint a világban elrejtett titkok és eladható tárgyak várnak ránk. Ez a játékmenet kísértetiesen emlékeztet a Genshin Impact-re, amelyet személy szerint élveztem. Emellett az is arra utal, hogy a Kingsroad nagy valószínűséggel egy ingyenesen játszható cím lesz — bár erre azért még nem mernék megesküdni.
2025-ben jelenik meg valamikor
Ahogy a fentiekből is kitűnik, a Game of Thrones: Kingsroad egy különös projekt, amelynek megjelenése valamikor 2025-re várható. Bár a játék ambíciói nem feszegetik a műfaji határokat, a Netmarble pontosan tisztában van azzal, mit akar elérni. A Kingsroad nem próbálja megváltani a világot, de szórakoztató, és ez az, ami igazán számít. Még rengeteg mindent bizonyítania kell, de mivel visszavettem az elvárásaimból, a játék így élvezetesebbé vált. Trónok harca rajongóként pedig izgatottan várom, hogy a megjelenés után ismét Westeros világában kalandozhassak.
-Herpai Gergely „BadSector”–