A Ninja Gaiden 2 Black megjelenése maga a csoda, de az Xbox 360-as eredeti verzióval való párhuzamos játék sok rajongónak csalódást okozhat. Bár a Team Ninja végleges változatként reklámozza, a Sigma kapcsán felmerült hibák közül néhány itt is jelen van.

A Ninja Gaiden franchise rajongói most igazán ünnepelhetnek: az elmúlt hónapokban három nagy bejelentés is érkezett a sorozathoz. Mégis, vegyes érzésekkel ültem le ehhez az íráshoz, hiszen a Ninja Gaiden 2 Black váratlan megjelenése után izgatottan vetettem bele magam, de a végére elkerülhetetlenül csalódnom kellett.

A Ninja Gaiden sorozat végtelen vitái

A Team Ninja, miután az eredeti alkotó, Tomonobu Itagaki elhagyta a csapatot, számos kritikát kapott a Ninja Gaiden játékok újragondolt verziói miatt. A Black az első rész esetében azért vált legendává, mert még szigorúbb kihívások elé állította a játékosokat, míg a Sigma ennek az ellenkezőjét tette: a szélesebb közönség elérése érdekében leegyszerűsítette a játékmenetet. A Ninja Gaiden II pedig még ennél is megosztóbb lett: a brutalitás szintjét drasztikusan csökkentették, fölösleges szekvenciákkal és középszerű főellenfelekkel toldották meg, miközben jelentősen csökkentették az ellenségek számát – a megmaradók életerejét viszont a duplájára növelték.

Az ellenségek kevesebb száma egyre szembetűnőbbé válik, ahogy a játék halad előre. A Team Ninja ezt a döntést azzal magyarázta, hogy technikai korlátok miatt nem tudtak egyszerre több ellenfelet megjeleníteni. Ez akár igaz is lehet, de nem hiszem, hogy ez az egyetlen ok. A Ninja Gaiden 2 Black remake, amelyet Yosuke Hayashi vezetésével készítettek, bizonyos mértékig visszahozza az eredeti játék véres hangulatát és az új karaktereket, de még mindig nem tudja megidézni az eredeti részek nyomasztó intenzitását.

A Ninja Gaiden II tömeges akciójátékos mestermű volt

Az eredeti Ninja Gaiden II nem egyszerűen egyjátékos harci játék volt: a tömeges ellenségek közti mozgás és az általuk generált káosz kezelése jelentette az igazi kihívást. Ez a nyomás azonban a remake-ben szinte teljesen eltűnt. Jó példa erre a harmadik fejezet kezdete New Yorkban. Az eredeti játékban Ryu megérkezése egy viharos, elhagyatott városba azonnal felpörgette az eseményeket, miközben új ellenségtípusok özönével kellett szembenéznünk. A remake viszont lelassítja ezt a tempót, és jóval kevesebb ellenséggel operál.

Az ultimate technikák, az erőforrások használatának kockázat-jutalom rendszere, valamint a pályák feszült hangulata, amelyek az eredeti játék védjegyei voltak, itt csak árnyékaik önmaguknak. Bár a játék még mindig lenyűgözően néz ki, és új játékosok számára remek belépő lehet, a veteránok számára hiányzik az eredeti Black által nyújtott intenzitás és mélység.

Miért nem váltotta be a Ninja Gaiden 2 Black a hozzá fűzött reményeket?

Ez a remake nem egyszerűen könnyített változat – a kihívás és a folyamatos feszültség, amelyek az eredeti játék lényegét adták, szinte teljesen eltűntek. A legnagyobb problémám az, hogy a „Black” név már nem azt jelenti, amit egykor: finomhangolt kihívást és kompromisszumok nélküli nehézséget. Bár a Ninja Gaiden 2 Black még így is egy tisztességes játék, de messze nem éri el azt a szintet, amelyet a címe alapján elvárnánk.

Forrás: 3djuegos