Sniper Elite: Resistance – Ismét a miénk az a halálos golyó a semmiből

TESZT – A Sniper Elite: Resistance nem egy kőkemény katonai szimulátor, de nem is egy egyszerű lövölde. Inkább egy filmszerű, lopakodásra építő taktikai akciójáték, amely egyaránt lehet gördülékeny, kihívásokkal teli és néha veszettül frusztráló. Egy hosszú nap végén kevés dolog esik jobban, mint egy jól irányzott fejlövés egy virtuális náci koponyájába. De vajon ez az új, minden eddiginél ütősebb náciirtó élmény? Mivel a kiadó ezúttal nem dobott meg minket egy tesztkóddal, a játékot a Game Pass kínálatában próbáltuk ki, ahol bárki számára ingyenesen elérhető.

 

Ha még nem találkoztál a sorozattal, a Sniper Elite 2005 óta ugyanazt a bevált formulát követi: egy elit mesterlövészt irányítasz, aki az ellenséges vonalak mögött, egyedül végzi el a legpiszkosabb melókat, hogy megmentse a szövetséges háborús erőfeszítéseket. Egy külső nézetes kém-akciójátékról van szó, amelyben az ellenség állandóan résen van, és ha nem vigyázol, gond nélkül küldenek át a másvilágra. A modern Sniper Elite játékok olyanok, mintha Hideo Kojima korai Metal Gear epizódjainak egy végletekig csiszolt változatát játszanánk, csak ezúttal nem egy kartondoboz alatt lopakodsz.

A játék tanulási görbéje elég meredek, és az újonc mesterlövészek szinte garantált, hogy káromkodva csapják le a kontrollert, a játék bizony nem osztogatja ingyen a sikert. Már a címéből is nyilvánvaló, hogy a Sniper Elite a csendes, távolról végrehajtott, precíz akciókat jutalmazza. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha egy hangtompító nélküli géppuskával próbálkozol egy szubszonikus lövedék helyett, az eredmény katasztrófa lesz – és sajnos nem az ellenség számára.

 

 

A történet és a látványvilág: visszatérés Franciaországba

 

A Sniper Elite 5 eseményeit követően ismét a német megszállás alatt álló Franciaországban járunk, ezúttal 1944 tavaszán. A játék főhőse Harry Hawker, az SOE ügynöke, akinek az a feladata, hogy kapcsolatba lépjen egy francia ellenálló csoporttal, és megakadályozza egy német szuperfegyver bevetését, amely veszélyeztetheti a normandiai partraszállás sikerét. A sztori és a prezentáció szilárd alapokra épül, még ha a History Channel-szintű Wunderwaffe-toposz kicsit elcsépelt is. Minden küldetés egy stílusosan megkomponált eligazítással kezdődik: archív filmfelvételek, titkosított dokumentumok és rádión érkező, alig érthető parancsok festik meg a háborús káosz hangulatát.

Persze akadnak kisebb bosszantó részletek is. Az első küldetés például egy gát elleni rajtaütést mutat be, amely a legendás 617. repülőszázad, a Dambusters-műveletet támogatja. Ez egy szép utalás az első Call of Duty brit kampányára.

Ami viszont rejtély számomra, hogy a Sniper Elite: Resistance miért döntött úgy, hogy ezt az akciót fényes nappal játszatja le velünk. Nem állítom, hogy mindenki olvasta volna Guy Gibson, a művelet parancsnokának önéletrajzi könyvét, az Enemy Coast Ahead-et, de elég furán fest, ahogy a lomha Lancaster bombázók ebédidőben indulnak támadásba.

 

 

Készülj, célozz, és tűz!

 

A Sniper Elite első ránézésre egy klasszikus harmadik személyű lövölde, ahol hatalmas pályákon mozogsz, fedezék mögé lapulsz, célzol, majd tüzet nyitsz. A Rebellion remek munkát végzett, hogy a környezet természetesen interaktívnak hasson: bármilyen kis doboz mögé behúzódhatsz, az alacsonyabb akadályokat könnyedén átugorhatod, és még az összetettebb tereptárgyakat is kihasználhatod anélkül, hogy a játék idegesítően a szemedbe tolná a „NÉZZ IDE” típusú vizuális segédleteket – például a rikító sárga festékcsíkokat. Az egyik ritka kivétel egy szállodai erkély korlátjára pottyantott madárürülék, amit a Sniper Elite: Resistance a figyelemfelkeltés eszközeként használ. Ez már művészet.

Ami a konzolos játékélményt illeti kontrollerek bizonyos szempontból mindig is előnyt élveztek a klasszikus egér-billentyűzet kombinációval szemben. A Sniper Elite: Resistance kifejezetten jól használja ki ezeket az adottságokat. Már az apró részletek is számítanak: egy lopakodós játék sokkal gördülékenyebb, ha analóg karokkal lehet irányítani. Nemcsak pontosabb, hanem sokkal természetesebb is óvatosan mozgatni a kart, amikor egy őr mögött sunnyogsz, mintha egy billentyűzetes gombnyomással próbálnád adagolni a mozgást. És ne is beszéljünk azokról a játékokról, amelyek szerint teljesen elfogadható, ha a lopakodás egyetlen módja a guggolás…

A célzás viszont más kérdés. Arról semmi jót nem tudok mondani – de ez nem a játék hibája. Amikor a konzolos istenek megteremtették az első FPS-eket, kétféle megfelelő módszert adtak hozzá: az árkádstílusú fényfegyvert (Duck Hunt az NES-en), vagy az egeret.

Minden más megoldás szenvedés. De ez nem a Rebellion sara. A Sniper Elite: Resistance próbálja enyhíteni a problémát egy jól átgondolt, háromlépcsős célzórendszerrel. Séta közben Harry csípőből tüzel. Az első ravasznyomás felemeli a fegyvert, és váll fölötti célzást biztosít keresztiránnyal. Ha teljesen lenyomod a ravaszt, klasszikus távcsöves célzást kapsz. A váll feletti célzás gyorsabb és érzékenyebb, ami közelharcban ideális, míg a távcső használata precízebb és lassabb mozdulatokat biztosít – épp olyat, amilyenre egy tökéletes fejlövéshez szükséged van.

 

 

Keresd meg a legjobb pozíciót és stratégiát

 

A Sniper Elite 5 egyik legfőbb kritikája az volt, hogy a mesterséges intelligencia annyira buta volt, hogy a pályatervezéssel együtt szinte gyerekjátékká tette az egész élményt. A Sniper Elite: Resistance ezen radikálisan változtatott – talán túlságosan is. Lehet, hogy csak én vagyok egy gyenge képességű gamer firkász, de voltak olyan helyzetek, amelyeket a veterán Sniper Elite-rajongók valószínűleg lazán megoldanak, míg én majdnem sírva könyörögtem egy kis könnyítésért.

A legtöbb szituáció a Sniper Elite: Resistance-ben inkább egy logikai rejtvényre hasonlít. Szinte minden helyszínen több útvonal is vezethet a célhoz, de az ellenséges járőrök biztosan nem könnyítik meg az utadat. Elméletileg lehetőség van arra, hogy egyszerűen keresztülverekedd magad rajtuk, de az erősen limitált lőszer, az alacsony életerő és az ellenség precíz célzása miatt ez többnyire nem a legokosabb döntés. A játék szerencsére nem kényszerít rád semmilyen konkrét taktikát, így szabadon engedheted a kreativitásodat.

Egy alkalommal egy üveggel fejen dobtam egy német katonát, hogy így hatástalanítsam, majd csendben elintéztem a társát. Egy másik helyzetben egy időzített TNT-robbanással akkora káoszt csaptam, hogy az őrök mind odarohantak megnézni, mi történt, én pedig simán kisétáltam a helyszínről. Az ilyen taktikai problémamegoldás rendkívül kielégítő érzés, de néha a mentési rendszer inkább frusztráló, mint segítőkész.

A Sniper Elite: Resistance automatikusan ment időnként, de a játék nem igazán méri fel, hogy milyen helyzetben vagy. Az első három pálya során legalább ötször előfordult, hogy a játék pont akkor mentett, amikor egy járőr éppen készült szitává lyuggatni. Az ilyen helyzetek ugyan megoldhatók, és így legalább van tétje a hibázásnak, de sokkal élvezetesebb lett volna egy kevesebb, ám átgondoltabb checkpoint-rendszer.

 

 

Nézd a célkeresztet, ne a grafikát!

 

A Sniper Elite: Resistance grafikája nem csapnivaló, de messze van attól, hogy lenyűgözőnek lehessen nevezni. A világítás hatásos, a textúrák kellően részletesek, a teljesítmény pedig hibátlan, de összességében a látványvilág egyszerűen elmarad attól a szinttől, amit a PlayStation 5 és az Xbox Series X játékaitól elvárnánk. A legnagyobb problémát a karaktermodellek jelentik, amelyek úgy festenek, mintha egy 2015-ös játékból maradtak volna itt – és ez az a fajta vizuális döccenő, ami egyszerűen nem hagyja magát figyelmen kívül hagyni.

Ez különösen élesen ütközik a fegyverek, tárgyak és helyszínek kidolgozottságával. Mivel magam is jártam néhány helyen, amelyeket a játék rekonstruál, azonnal felismerhetőek voltak, és az atmoszférájuk is remekül visszaköszönt – csak épp turisták helyett nácikkal. A grafikát tekintve a Sniper Elite 5-höz képest alig történt előrelépés, pedig három évnek bőven elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a fejlesztők felzárkózzanak a jelenlegi generáció elvárásaihoz.

A hangzás viszont más kategória. A Rebellion szerencsére nem esett abba a hibába, hogy minden lövést a kontroller beépített hangszórójából akarjon eladni, így az akció tökéletes minőségben szólal meg a fő hangforráson keresztül. A fegyverek dörrenése ütős, de nem túlzó, a német katonák párbeszédei meglepően hitelesek más II. világháborús játékokhoz képest, és a fejlesztők ügyeltek arra, hogy a zaj és a csend is valódi taktikai jelentőséggel bírjon.

Egyetlen dolog viszont az őrületbe kergetett: Harry Hawker folyamatos kommentárjai. Egy kis belső monológ néha még jól is jönne, de ha még egyszer meghallom azt a mondatot, hogy „Ah, egy géppisztoly!”, komolyan fontolóra veszem, hogy a saját fegyverével küldöm nyugdíjba ezt az embert.

 

 

Az a játék, aminek a Sniper Elite 5-nek lennie kellett volna

 

Ha a Sniper Elite 5-ből érkezel, joggal várhatod, hogy szó essen összeomlásokról, bugokról és egyéb technikai bakikról, amelyek az előző részt elég csúnyán megkeserítették.

A jó hír az, hogy nincs miről beszélni. A Sniper Elite: Resistance hibátlanul fut, és a teszt során eltöltött 15 órám alatt egyetlen összeomlást vagy komolyabb akadozást sem tapasztaltam.

A játék kiválóan optimalizált és annyira csiszolt, hogy sok más fejlesztő is példát vehetne róla. A stabilitás, a finomhangolt mozgás, a logikusabban felépített pályák és az okosabb mesterséges intelligencia mind azt mutatják, hogy ez az a rész, aminek a Sniper Elite 5-nek lennie kellett volna.

 

 

Lövés a múltból, találat a szórakozásba

 

A Sniper Elite: Resistance nem hoz forradalmat, de nem is kell neki. Egy szórakoztató, taktikai akciójáték, amely visszarepít a történelem egyik legfontosabb időszakába, és ha szeretted a Sniper Elite 5-öt, ezt is imádni fogod. Ha pedig most ismerkedsz a sorozattal, és hiányzik az életedből egy kis Metal Gear-szerű kémkedős élmény, mindenképp érdemes belevágnod – csak ne felejtsd el: fejre célozz!

-Herpai Gergely „BadSector”-


Pro:

+ Lenyűgöző filmszerű élmény és hangzás
+ Jelentősen javított mesterséges intelligencia
+ Hatalmas, szabadon bejárható pályák

Kontra:

– A grafika egy generációval le van maradva
– A főszereplő irritáló, kár volt lecserélni
– Pont olyan, mint az előző részek


 

Kiadó: Rebellion Entertainment
Fejlesztő: Rebellion Developments
Stílus: TPS taktikai akciójáték
Megjelenés: 2025. január 30.

Sniper Elite: Resistance

Játékmenet - 8.2
Grafika - 7.2
Történet - 5.8
Zene/hangok - 8.5
Hangulat - 7.4

7.4

A Sniper Elite: Resistance nem váltja meg a világot, de pontosan azt hozza, amit kell: egy kihívásokkal teli, precíz taktikai lövöldét. A hangzás és az ellenséges AI hatalmasat fejlődött, de a grafika továbbra is egy generációval le van maradva. Ha szereted a mesterlövészes, lopakodásra építő játékokat, garantáltan jól fogsz szórakozni.

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
BadSector is a seasoned journalist for more than twenty years. He communicates in English, Hungarian and French. He worked for several gaming magazines – including the Hungarian GameStar, where he worked 8 years as editor. (For our office address, email and phone number check out our impressum)

theGeek TV

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu