TESZT – A Firaxis Games nem éppen diadalittas rajttal indította útjára a Civilization VII-et. Az elmúlt órákban több ezer játékos vethette bele magát a stratégiai élménybe a Deluxe és Founder’s Edition korai hozzáférésének köszönhetően, de az első visszajelzések korántsem voltak egyöntetűen pozitívak. Rengeteg játékos kritizálja a fejlesztőket a felhasználói felület nehézkes kialakítása, a tartalom szűkössége és a különféle bugok miatt. Most pedig egy újabb problémát is felírhatnak a javítási listára: egy hanghibát, amely már eddig is számos rajongó türelmét próbára tette.

A Civilization VI bár egy kiváló játék volt, mégsem tudott olyan maradandó sikert elérni, mint elődei. A Firaxis a hetedik résszel egyfajta visszatérést kínál a franchise korai időszakaihoz, miközben igyekszik a modern stratégiai játékok elvárásaihoz igazítani a formulát. Néhány meghatározó elem – például a hatszög alapú városi negyedrendszer – megmaradt, de a Civilization VII-ben átdolgozták és finomhangolták ezeket, hogy gördülékenyebb és élvezetesebb játékélményt nyújtsanak. Az új és visszahozott mechanikák kombinációja végül egy olyan élményt teremt, amely egyszerre lehet vonzó az újoncoknak és a tapasztalt stratégáknak.

Azok számára, akik már ismerik a sorozatot, a Civilization VII első órái ismerős terepnek tűnhetnek: kiválasztod a vezetődet és a civilizációdat, majd megalapítod az első városodat a térképen. Innen indul a jól megszokott felfedezés: bejárod a környéket, feltérképezed az elérhető erőforrásokat és elkezded a terjeszkedést. Az igazi különbségek azonban – bár elsőre aprónak tűnnek – fokozatosan kibontakoznak, ahogy először találkozol természeti csodákkal, vadásztáborokkal vagy ősi temetkezési halmokkal, amelyek értékes bónuszokat kínálnak. Míg a korábbi részekben ezek gyakran egyetlen ingyenes technológiai fejlesztésre korlátozódtak, a Civilization VII-ben sokkal rugalmasabb a rendszer: dönthetsz például úgy, hogy katonákat toborzol, hogy korai hadászati előnyhöz juss, vagy inkább az erőforrásokat osztod szét városaid között, hogy extra élelmiszert és termelést biztosíts magadnak.

Ezek az apró, de stratégiailag jelentős változtatások kulcsfontosságúak, hiszen lehetővé teszik, hogy rugalmasan igazítsd stratégiádat az általad választott civilizációhoz, vezetőhöz és a játék kezdeti körülményeihez. Ehhez jön még a térképen szétszórt városállamok rendszere, amelyek kezdetben semleges vagy akár ellenséges hozzáállást tanúsítanak veled szemben. Ha azonban elegendő befolyást szerzel, szövetségeseiddé válhatnak, ami nemcsak kezdeti bónuszokat jelent, hanem akár egy új város beolvasztásának lehetőségét is megnyithatja civilizációd számára.

Vezetők és civilizációk dinamikus fejlődése

A Civilization VII elképesztő rugalmasságot kínál, lehetővé téve, hogy hosszú távon is fenntartható stratégiát alakíts ki, amelyet a választott vezetőd erősségeihez igazíthatsz. A játékban huszonkét történelmi személyiség közül választhatsz, mindegyik saját egyedi bónuszokkal és képességekkel rendelkezik, amelyek döntően befolyásolják a játékstílusodat. De itt jön a csavar: az, hogy melyik civilizációval kezdesz, még nem jelenti azt, hogy azzal is fejezed be a játékot. Minden korszakváltáskor új civilizációt kell választanod, ami radikálisan átalakíthatja a stratégiádat.

Az egyik játékmenetem során például Harriet Tubmanként kezdtem, aki az Underground Railroad létrehozója volt – egy 19. századi menekültútvonalé, amely a rabszolgák északi, szabad területekre való szökését segítette. A kezdetekben az Akszum civilizációt irányítottam az ókorban, majd a Felfedezések Korában Songhaivá alakultam, végül pedig a modern korban az Egyesült Államokká transzformálódtam. Be kell vallanom, hogy az utolsó váltás földrajzilag kissé erőltetettnek hatott, de stratégiailag tökéletesen működött. A kapott bónuszok és az egymásra épülő erősségek miatt az átmenetek logikusak és előnyösek voltak a játékmenet szempontjából.

Tubman karaktere különösen jól illeszkedik olyan civilizációkhoz, amelyek a milíciára és a diplomáciára építenek. Egyedi képessége révén befolyást növelhet a kémkedési akciókon keresztül, valamint háborús támogatási pontokat szerez, ha hadat üzennek neki. Ez az én játékmenetemben hatalmas előnyt jelentett, hiszen viszonylag gyorsan sikerült nagy befolyásra szert tennem, jó kapcsolatokat kialakítanom más vezetőkkel, és néhány városállamot is a saját oldalamra állítanom. Ráadásul egy háború során, az ellenfelem kivégzésével, döntő győzelmet arattam.

Egy másik játék során Lafayette-t, a francia forradalom egyik ikonikus alakját választottam. Az ő egyedi bónuszai lehetővé tették, hogy extra társadalmi politikákat fogadjak el, ami például bizonyos erőforrások gyorsabb felhalmozásában és a válsághelyzetek hatékonyabb kezelésében segített. A Civilization VII egyik legnagyobb erőssége, hogy minden játék teljesen egyedi élményt kínál attól függően, hogy milyen döntéseket hozol vezetőválasztás és civilizációfejlődés szempontjából.

A játék egyik legérdekesebb újítása az, hogy nem vagy teljesen magadra hagyva a döntéseiddel. Az élményt gördülékenyebbé teszi, hogy a játék ajánlásokat is nyújt a korszakok és civilizációk közötti átmenetek során. Ezek az ajánlások lehetnek földrajzi, stratégiai vagy történelmi szempontokra alapozottak, és segítenek abban, hogy a döntéseid ne csak logikusabbak, hanem hatékonyabbak is legyenek.

Mindezek a változások teljesen új szintre emelik a játékmenetet. Elméletileg ugyanazokkal a vezetőkkel is újrajátszhatsz egy partit, de ha más döntéseket hozol, vagy más irányba tereled a civilizációd fejlődését, a végeredmény teljesen eltérő lehet. Ez az egyik legizgalmasabb aspektusa a Civilization VII-nek, amelyet részben az átdolgozott korszak- és időrendszer tesz igazán egyedivé.

Minden új korszak egy új kezdet

A Civilization VII három jól elkülöníthető korszakra osztja a játékmenetet: Ókor, Felfedezések Kora és Iparosodás Kora. Mindegyik időszak saját tematikával és fókuszpontokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák, milyen lehetőségeid lesznek az adott korszakban. Amikor belépsz egy új korszakba, meghatározhatod, milyen stratégiát követsz, milyen technológiákat fejlesztesz ki, és milyen politikai berendezkedést választasz a civilizációd számára. A korábbi korszakban elért eredményeid nem vesznek kárba: ha teljesítesz bizonyos célokat, bónuszokat kapsz, amelyek megkönnyítik az előrelépést. Ez a rendszer minden korszakváltást valódi újrakezdéssé alakít, ami hatalmas eltérés a korábbi részekhez képest, ahol az idő előrehaladása leginkább csak a technológiai fa állapotát jelezte.

Bár a korszakok első ránézésre ismerősnek tűnhetnek a régebbi részekből, a Civilization VII teljesen átdolgozta ezt a rendszert, finomhangolt mechanikákkal és új lehetőségekkel egészítve ki. Minden korszakban külön fejlődési útvonalak és mérőszámok határozzák meg, mennyire vagy sikeres a végső győzelem felé vezető úton. A klasszikus győzelmi feltételek ugyan megmaradtak, de korszakonként eltérnek. Például a tudományos győzelem eléréséhez szükséges feltételek teljesen különbözőek az Ókorban, a Felfedezések Korában és az Iparosodás Korában. A játék egy új célkitűzés-rendszert vezetett be, amely minden korszak elején meghatározza, milyen útvonalak állnak előtted a választott vezetőd és civilizációd függvényében. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben rajtad múlik, milyen irányba terelgeted a fejlődést, és a technológiai újítások melyik ágára helyezed a hangsúlyt. A rendszer lehetővé teszi, hogy minden korszakban teljesen egyedi stratégiát kövess – legyen szó katonai, diplomáciai vagy tudományos útról –, és olyan örökséget hagyj hátra, amely további bónuszokat biztosít a jövőben.

Ez a rendszer nemcsak nagyobb szabadságot ad a játékmenetben, hanem azt is eredményezi, hogy minden korszakváltás egy teljesen új lehetőségként hat. Szinte olyan, mintha egy Civilization VII meneten belül több különálló mini-játékot játszanánk, hiszen minden korszak egy új esély arra, hogy nulláról építsd fel stratégiádat, miközben az előző korszakban szerzett előnyeid segítenek az előrehaladásban. A korszakváltások és az örökségek továbbvitele más civilizációkra teljesen új réteget ad a játéknak. Bár ezek a változtatások elsőre aprónak tűnhetnek, valójában komoly mélységet adnak a játéknak, és még a sorozattal frissen ismerkedők számára is átláthatóbbá és érthetőbbé teszik a rendszert.

Azonban a látszólagos szabadság ellenére a játék nem mindig engedi, hogy teljes mértékben a saját elképzeléseid szerint haladj. A mesterséges intelligencia (AI) néha túlságosan is agresszíven reagál a döntéseidre, mintha egy előre meghatározott úton akarna tartani. Egyes helyzetekben az AI indokolatlanul kemény ellenállást tanúsít teljesen ártalmatlan döntésekre is. Egy játékmenet során például anélkül kerültem háborúba – annak minden gazdasági, társadalmi és katonai következményével együtt –, hogy egyáltalán törekedtem volna katonai konfliktusra. Az AI hisztérikusan reagált arra, hogy az egyik városom határa kissé benyúlt az övébe. Hiába próbáltam diplomáciai úton csökkenteni a feszültséget, a rivális civilizáció teljesen elutasította a békét, és inkább hadat üzent, mintha minden más lehetőség kizárva lenne.

Új és régi esztétika

A Civilization VII egyik leglátványosabb újítása a grafika, amely érezhető fejlődést mutat az előző részhez képest. A részletesség jelentősen javult, különösen a városok fejlődése során, ahol az építészet dinamikusan változik a különböző korszakok előrehaladtával. A Firaxis sikeresen megragadta az ősi városok növekedésének és átalakulásának érzetét, ahogy a települések kulturális és történelmi rétegei kibontakoznak.

Látványvilágát tekintve a Civilization VII visszatér az ötödik rész által képviselt esztétikai irányvonalhoz, ám ezúttal sokkal részletesebb kidolgozással. Ezt az élményt erősíti a kiváló hangzás is: legyen szó a játékmenet közbeni effektekről, a városépítés során hallható atmoszféráról vagy a kifejezetten az adott korszakhoz igazított zenei válogatásról. A játék zenéi tökéletesen követik a történelmi időszakok sajátosságait, ami még inkább elmélyíti az élményt.

Több lehetőség, nagyobb szabadság és egy új kezdet

Bár a Civilization VII nem hibátlan, és vannak még egyensúlyi problémák a játékrendszereiben, ez a rész így is az egyik legteljesebb és legjobban elérhető élményt nyújtja a sorozat történetében. A játék mechanikái sokkal átláthatóbbak, mint a korábbi részekben, és a bemutatók is világosabbak, így az újoncok is könnyebben elmerülhetnek a játékban. Persze a rendszer még mindig tartalmaz kisebb hibákat és finomhangolásra szoruló elemeket, de legalább most már jobban érthető, mi történik, és miért.

A játékmenet finomhangolásai révén a Civilization VII egy már ismert, mégis friss élményt nyújt. A klasszikus mechanikák újragondolt formában térnek vissza, így a játék egyszerre marad hű a gyökereihez és nyújt új élményeket. A személyre szabhatóság terén is komoly előrelépések történtek: nemcsak a különböző civilizációk és vezetők között váltogathatsz, hanem a játék közben is aktívan formálhatod a stratégiádat.

A Firaxisnak sikerült egy precízen megalkotott, gördülékenyen működő rendszert létrehoznia, amely folyamatosan arra ösztönöz, hogy „még egy kört” játssz, és kíváncsian várd, hogyan fejlődik tovább a civilizációd. A játék egyszerűsít néhány dolgot, finomhangolja a meglévő mechanikákat, és új funkciókat vezet be, amelyek frissen tartják az élményt, de elég mélységet biztosítanak ahhoz, hogy hosszú órákra lekössön – mindezt úgy, hogy közben magadban mantrázod: „Még egy kör, és aztán tényleg abbahagyom!”

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: 2K Games

Fejlesztő: Firaxis Games

Stílus: 4X stratégia

Megjelenés: 2025. február 11.