TESZT – Az Obsidian Entertainment neve egyet jelent a minőségi szerepjátékokkal, így amikor bejelentették az Avowed-ot, az elvárások az egekbe szöktek. Egy újabb nyílt világú fantasy RPG? Naná. Egy Pillars of Eternity-ben gyökerező történet, amelyben a döntéseid komoly morális dilemmák elé állítanak? Pontosan. De vajon az Obsidian képes volt-e hozni azt a szintet, amit a rajongók elvártak? Az Avowed egy olyan szerepjátékos kaland, amelynek harcrendszere pörgős, világa magával ragadó, a története pedig tele van kemény, következményekkel járó döntésekkel. Persze nem hibátlan, de még így is egy RPG, amelyet kár lenne kihagyni. Nézzük, miért.

 

Az Obsidian játékai mindig is közel álltak a szívemhez. Hogyan is ne, amikor ők hozták el nekünk a Star Wars: Knights of the Old Republic 2-t (KOTOR 2), a Fallout: New Vegas-t és még egy sor másik fantasztikus RPG-t? De be kell vallanom, voltak kétségeim. Egy ponton elgondolkodtam… mi van, ha nem sikerül megugrani a saját maguk által felállított lécet? Az Avowed egy kicsit mindenből kínál: van benne egyedi atmoszféra, szórakoztató harc, remek világépítés, és persze az elmaradhatatlan döntések, amelyek az első perctől fogva nyomás alatt tartanak. A felfedezés izgalmas, a környezet látványos, a történet pedig az Obsidian védjegyévé vált mestermunka – tele olyan választásokkal, amelyek után órákig kattogsz, hogy vajon jól döntöttél-e. És bár van néhány hiányossága, az Avowed még így is egy olyan RPG, amelyet érdemes végigjátszani. Ebben az elemzésben elmagyarázom, miért.

 

Egy RPG, ami nehéz választásokkal soroz meg

 

Nem mondanám, hogy az Avowed története a világ leginnovatívabb sztorija, de ha egyszer beszippant, nincs menekvés. Ha játszottál már a Pillars of Eternity-vel, sejtheted, mi vár rád: rengeteg intrika és még több kegyetlen döntés. Egy sötét fantasy világban járunk, ahol a halál állandó jelenlét, és semmi sem fekete-fehér. Birodalmi követként az a feladatod, hogy kivizsgáld a Living Lands-et sújtó rejtélyes járványt – de a helyiek szemében te és az Aedyr Birodalom katonái egyformán nemkívánatos elemek vagytok.

Az Obsidian ismét zseniálisan használja a frakciók közötti feszültséget, így folyamatosan apró, de annál súlyosabb döntésekkel bombáz. Ha segítesz valakinek, azzal biztosan magadra haragítasz másokat; ha pedig rossz oldalra állsz, könnyen háborút robbanthatsz ki. A történet világa folyamatosan lenyűgöz, főleg azért, mert olyan témákat feszeget, mint a politika, hatalmi játszmák és az istenek manipulációja – akik mindig a háttérben húzogatják a szálakat, és bár láthatatlanok maradnak, döntéseik végigsöpörnek a világon.

Az Obsidian mindig is mestere volt a történetmesélésnek, és az Avowed is pontosan ezt hozza. Még a mellékküldetések is izgalmasak, nemcsak az időhúzás kedvéért léteznek. Nem mindig te vagy a világ megmentője, és nem minden harc egy sorsdöntő ütközet – de ettől még az Avowed képes teljesen magába szippantani. Mindig van valami, amiért érdemes tovább játszani. A párbeszédek zseniálisak: van bennük dráma, de ugyanúgy megjelenik a New Vegas-féle fekete humor is, ami az Obsidian védjegye. És persze ott vannak a döntések. Ez nem egy fekete-fehér világ – sokkal inkább az árnyalatokról szól, a Pillars of Eternity mintájára. Még a legapróbb válaszaid is olyan irányba mozdíthatják a történetet, amire álmunkban sem gondolnánk. Néha az is elég, hogy egy csatát elkerüljünk.

A végeredmény egy zseniálisan megírt fantasy történet. Nemcsak izgalmas és kiszámíthatatlan, hanem tényleg úgy érzed, hogy a világ részévé válsz. A döntéseid súlya valós, a tetteid alakítják a világot, és sokszor észre sem veszed, milyen finoman épülnek be a következmények. De ne tévesszen meg a látszat: előbb-utóbb szembe kell nézned a saját döntéseiddel. És ekkor fogsz rájönni, hogy az Obsidiannak esze ágában sem volt megkönnyíteni a dolgod.

 

Az Avowed harca: kaotikus, brutális, élvezetes, de kicsit monoton is

 

Az Avowed harcai olyanok, mint egy folyamatos adrenalinlöket: folyamatos mozgás, kitérés, támadás, varázslatok, robbanások és tökéletes védekezések váltják egymást. Olyan intenzív, hogy egy másodpercnyi pihenőt sem kapsz. És itt jön be a tömegharcok varázsa. Készülj fel, mert ebben a játékban az ellenfelek nem finomkodnak – egyszerre, minden irányból rád rontanak, és ha nem figyelsz, pillanatok alatt földre küldenek. Egy másodpercre sem állhatsz meg, és ez adja az ütközetek igazi élvezetét. De van egy másik fontos tényező is: a stratégia.

Ha azt hiszed, hogy elég ész nélkül csapkodni, nagyot tévedsz. Egyrészt gyorsan kifárasztod magad, másrészt egyes ellenfelek annyira felborítják a harcteret, hogy muszáj lesz előbb őket likvidálni. Egy mágus például folyamatosan gyógyítja a társait, hacsak nem intézed el időben. Az idézők addig hívják a szörnyeiket, amíg meg nem szakítod a varázslatukat. Persze papíron ez egyszerűen hangzik – „csak intézd el őket” –, de a valóságban korántsem ilyen könnyű. Az ellenfelek folyamatosan üldöznek, az íjászok és varázslók mozognak, magaslati pontokat keresnek, hogy minél nehezebben érhesd el őket. Az Avowed harcai pontosan azért működnek olyan jól, mert sosem válnak kiszámíthatóvá. A káosz állandó.

Az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy a harc néhány óra után unalmassá válik. De ahogy egyre több fegyvert és képességet szerzel, úgy nyílnak meg új lehetőségek, és a harcok egyre izgalmasabbak lesznek. Az Avowed egyszerűen képes magával ragadni. Harminc órával a játékban még mindig élveztem az ütközeteket. Persze, az Avowed nem egy klasszikus CRPG, mint a Pillars of Eternity, de amit csinál, azt rendkívül jól csinálja. Ráadásul hihetetlenül rugalmas. Kombinálhatod a mágiát és a kardforgatást, használhatsz két pisztolyt, harcolhatsz fejszével és tőrrel, vagy egyszerűen csépelheted az ellenfeleket egy hatalmas csatabárddal. Minden rajtad múlik. Ha pedig megunod a jelenlegi harcstílust, egyszerűen újraoszthatod a képességeidet, és kipróbálhatsz egy teljesen más stratégiát.

Első ránézésre az Avowed harcrendszere nem tűnik túl bonyolultnak, de aztán kiderül, hogy rengeteg finomság van benne. És ez az, ami igazán működteti a játékot. Nem nyerhetsz mindig ugyanazzal a taktikával. Egyes ellenfelek teljesen más harcmodorra kényszerítenek. Néha muszáj a társaidra hagyatkoznod – róluk később még lesz szó. Ezért olyan hasznos a gyors fegyverváltás lehetősége. Az Obsidian azt akarja, hogy folyamatosan alkalmazkodj. Egyik pillanatban még lövöldözöl, a másikban pedig már pajzs mögé bújsz. Ez az állandó változatosság teszi a harcokat igazán élvezetessé. Néha előfordult, hogy azt gondoltam, „már megint egy harc”, de nem azért, mert untam őket, hanem mert alig vártam, hogy tovább fedezzem fel a Living Lands világát.

 

Lenyűgöző fantasy világ

 

Az Obsidian egy olyan fantasztikus és lélegzetelállító fantasy világot hozott létre, amely az egyik legszebben kidolgozott, amit valaha láttam. Bármerre nézel, mindig van valami, ami megragadja a tekinteted, és arra csábít, hogy közelebb menj és felfedezd. Ami pedig igazán különlegessé teszi ezt az RPG-t, hogy ezek a helyek sosem üresek: minden egyes szeglet rejt egy kincset vagy egy történetet, amelyért érdemes harcolni.

Nem egy hagyományos értelemben vett nyílt világgal van dolgunk, hanem hatalmas, egymástól független térképekkel, ahol szinte minden négyzetcentiméter mesél valamit. És számomra ez tökéletes. Az Avowed azok közé a játékok közé tartozik, amelyek előhozzák belőled a kalandort. Arra ösztönöz, hogy letérj a kijelölt ösvényről és magad kutasd fel a világ titkait. És egyszerűen lehetetlen ellenállni ennek.

Hogy is tudnád figyelmen kívül hagyni azt a világítótornyot a távolban? Még ha épp egy küldetés közepén is vagy, nagy eséllyel felfedezel egy titkos ösvényt, amely újabb kincshez vezet. Az élményt csak fokozza, hogy a karakter mozgása meglepően dinamikus és gördülékeny.

 

A felfedezés jutalma

 

Az Avowed egyike azoknak a játékoknak, amelyek előhozzák belőled a kalandvágyót. Valahogy olyan érzés játszani vele, mintha egy középkori Dying Light-ban lennél – persze, sok idézőjellel, mert nem egy klasszikus parkour-játékról van szó. De a mozgás szabadsága hasonló: futhatsz, csúszhatsz, sőt, ha megfelelő fejlesztéseket használsz, ezeket akár támadásként is bevetheted az ellenségeid ellen. A helyszínek változatossága pedig brutális. Minden térkép teljesen egyedi, és amikor azt hiszed, hogy már mindent láttál, egy új táj, egy romváros vagy egy rejtett földalatti szentély egyszerűen elállítja a lélegzeted.

De vigyázz, mert a kazamaták is tartogatnak meglepetéseket! Nemcsak titokzatosak és gyönyörűek, hanem számos rejtett útvonalat is kínálnak, így eldöntheted, hogy erővel vagy lopakodással haladsz előre. Az Obsidian tervezőinek kéznyoma mindenhol érezhető. Egy dolog azonban biztos: az akció szinte állandó. Ez pedig néha kár, mert amikor az Avowed fejtörőket vagy platformer kihívásokat dob be, akkor ezek az elemek is kifejezetten jól működnek.

És itt érkezünk el a legnagyobb problémámhoz. Míg a harc dinamikus és élvezetes, a küldetések és a világgal való interakció még mindig egy kicsit a múltban ragadt. Néha pedig ez elég zavaró tud lenni.

Az Avowed-ban garantáltan rengeteg ládát fogsz kinyitni. Itt egy láda, ott egy láda, mindenhol egy láda. Azonban lehet, hogy elsőre meglepődsz, mert ezek többségében nem legendás fegyvereket, hanem nyersanyagokat találsz. Hogy miért? Mert a játék nem arra épít, hogy folyamatosan cserélgesd a felszerelésed, hanem arra ösztönöz, hogy fejleszd azt. Így nem kell minden egyes új zsákmányodat összehasonlítani a régiekkel, hanem inkább a saját tárgyaid fejlesztésére koncentrálhatsz. Mindezt egy táborhelyen teheted meg – ami természetesen nem hiányozhat egy igazi RPG-ből. Itt jobb minőségű anyagokat készíthetsz, fegyvereket fejleszthetsz, bájitalokat és ételeket készíthetsz, sőt, varázserejű bűbájokat is rakhatsz a legendás tárgyaidra. Az egész rendszer egyszerű, mégis intuitív.

 

Négy társsal neki a világnak

 

Ha már a táborhelyről beszélünk, akkor muszáj szót ejtenünk a társaidról is. Az Obsidian híres arról, hogy emlékezetes karaktereket alkot, és itt sem okoznak csalódást. Négy kalandortársat kapsz, akik mind egyediek és jól kidolgozottak. Érdemes megállni és beszélgetni velük, de még jobb, amikor maguktól szólnak bele a történetbe. Nehéz nem kíváncsinak lenni a múltjukra és motivációikra. Ráadásul minden döntésed hatással van rájuk – apró, szinte észrevehetetlen módon, így soha nem egy egyszerű „vagy szeretnek, vagy utálnak” helyzet áll elő. Ha jól bánsz velük, az alapstatisztikáidat is javíthatják. És ha esetleg kíváncsi lennél: nem, romantikus szálak nincsenek a játékban. De őszintén szólva, nem is hiányoztak.

De a társak nemcsak történeti szempontból fontosak – a harcokban is kulcsszerepet játszanak. Bizonyos csatákban nélkülük esélyed sem lenne. Bármikor kiadhatsz nekik egyszerű parancsokat, hogy használják a különleges képességeiket. „Fogd el ezt!”, „Tereld el a figyelmüket!”, „Lődd szét őket!” – érted a lényeget, ugye? Mindegyikük klasszikus RPG-szerepet tölt be: van egy mesterlövész, egy harcos, aki állja a pofonokat, egy gyógyító és egy varázslónő. A harcstílusodtól függően más-más társak lesznek számodra hasznosabbak. A testreszabhatóság ugyan nem túl mély, legfeljebb a szintlépéseknél fejlesztheted őket, de ez nem feltétlenül hátrány. A harcrendszer egyik erőssége, hogy minden csata más-más megközelítést kíván, és a társak ebben kulcsszerepet játszanak.

 

Lenyűgöző fantasy világ

 

Az Obsidian ismét bizonyította, hogy mesterei a világépítésnek. Az Avowed egy olyan fantasy világba repít, amely lenyűgöző és részletgazdag, minden egyes sarkában van valami, ami felkelti a figyelmed. Bárhová nézel, valami hívogat: egy romváros, egy rejtélyes szentély, egy elhagyatott erőd, amely csak arra vár, hogy felfedezd. Az Obsidian nem egy klasszikus értelemben vett nyílt világot alkotott, hanem hatalmas, egymástól független térképeket, amelyek mind egyedi hangulattal és történettel bírnak. Itt minden négyzetcentiméter tartogat valamit – legyen az egy értékes zsákmány, egy elrejtett titok vagy egy újabb kihívás.

Az Avowed azok közé a játékok közé tartozik, amelyek előhozzák belőled a kalandort. Nem fogsz tudni ellenállni a felfedezés csábításának. Hiszen ki hagyna figyelmen kívül egy távoli világítótornyot a horizonton? Még ha éppen egy küldetés közepén vagy is, nagy az esélye, hogy letérsz az ösvényről, mert kíváncsiságod egy rejtett kincshez vagy egy ősi titokhoz vezet. És mindezt fokozza a gördülékeny mozgásrendszer, amely meglepően dinamikus és intuitív.

 

A felfedezés jutalma

 

Az Avowed egyik legnagyobb erénye, hogy folyamatosan kíváncsivá tesz. Egy kicsit olyan érzés játszani vele, mintha egy középkori Dying Light-ban lennél – persze, idézőjelesen, hiszen nem egy parkour-játékról beszélünk. De a mozgás szabadsága érződik: futhatsz, csúszhatsz, sőt, ha megfelelő képességeket fejlesztesz ki, ezeket akár fegyverként is használhatod az ellenségeid ellen. A térképek hihetetlenül változatosak: amikor már azt hiszed, hogy mindent láttál, egy új vidék, egy elveszett civilizáció romjai vagy egy földalatti labirintus teljesen lenyűgöz.

A kazamaták sem kivételek. Ezek nemcsak misztikusak és hátborzongatóan látványosak, hanem tele vannak rejtett ösvényekkel és alternatív útvonalakkal is. Eldöntheted, hogy az erődöket erőszakkal veszed be, vagy lopakodva kerülöd ki az ellenségeket. Az Obsidian dizájnfilozófiája mindenhol tetten érhető, és ez alól az Avowed sem kivétel. Egy dolog azonban biztos: a harc mindig jelen van. És bár ez rengeteg izgalmat jelent, olykor mégis azt érezheted, hogy egy kis változatosság – néhány komolyabb fejtörő vagy taktikai elem – még jobban feldobná a játékmenetet.

És ha már a zsákmányról beszélünk: az Avowed-ban megszámlálhatatlan ládát fogsz kinyitni. Ládák mindenhol! De ne számíts arra, hogy mindig legendás fegyvereket találsz bennük. Az Obsidian ezúttal egy másik megközelítést választott: ahelyett, hogy folyamatosan cserélgetned kellene a felszerelésedet, a játék inkább arra ösztönöz, hogy fejleszd és tökéletesítsd azt. Ezt a táborhelyeken teheted meg – amelyek természetesen nem hiányozhatnak egy klasszikus RPG-ből. Itt fejlettebb nyersanyagokat állíthatsz elő, fegyvereket erősíthetsz, bájitalokat és ételeket készíthetsz, valamint varázserejű bűbájokat is rakhatsz a felszerelésedre. A rendszer egyszerű, de nagyszerűen működik.

„Egy csók és más semmi?!” Nem! Itt még AZ sincs!

És ha már a táborokról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a társaidat sem. Az Obsidian híres arról, hogy emlékezetes karaktereket alkot, és ez itt sincs másként. Négy kalandortárs csatlakozik hozzád, és mindannyian egyedi személyiséggel rendelkeznek. Beszélgetni velük nemcsak érdekes, hanem szórakoztató is, hiszen rendszeresen beleszólnak a történetbe, kommentálják a helyzeteket, sőt, még egymással is összeszólalkozhatnak. Minden döntésed hatással van rájuk – de nem egy egyszerű fekete-fehér „vagy szeret, vagy utál” módon, hanem sokkal finomabban, organikusabb fejlődésen keresztül. Ha jól bánsz velük, akár még a saját alapstatisztikáidat is javíthatják.

És mielőtt megkérdeznéd: nem, nincsenek romantikus szálak a játékban. Őszintén szólva, nem is igazán hiányoztak.

De a társak nemcsak a történet szempontjából fontosak – a harcok során is hatalmas szerepet játszanak. Bizonyos ütközetekben nélkülük esélyed sem lenne. Bármikor adhatsz nekik egyszerű parancsokat, hogy használják a különleges képességeiket: „Tereld el a figyelmüket!”, „Támadj teljes erővel!”, „Vonulj vissza!” – pontosan úgy, ahogyan egy taktikus RPG-ben elvárható. A csapattagok klasszikus szerepeket töltenek be: van egy mesterlövész, egy harcos, egy gyógyító és egy varázslónő. A harcstílusodtól függően más-más karakterek lehetnek számodra előnyösebbek. A testreszabhatóság nem túl mély, csupán néhány képességet fejleszthetsz a szintlépések során, de ez nem feltétlenül baj. A harc egyik legnagyobb erőssége, hogy minden ütközet más-más megközelítést kíván, és a társak ebben hatalmas segítséget nyújtanak.

 

Szerepjáték határok nélkül

 

Órákig tudnék beszélni az Avowed-ról és arról, mennyi minden tetszik benne. A lenyűgöző tájairól, a pályadizájnról, a legkeményebb csatákról vagy azokról a döntésekről, amelyek előtt folyamatosan állsz. Több mint 35 órát töltöttem a Living Lands felfedezésével, és még mindig vissza akarok térni, hogy befejezzem a kihívásokat, amelyek várnak rám. Ez egy olyan játék, amely drasztikusan változik attól függően, milyen döntéseket hozol. Olyan szintű szabadságot ad, hogy akár egy teljes fejlődési ágat is kihagyhatsz, amely kizárólag a hősöd számára elérhető. Ahogy már mondtam, néha egy kis változatosságot hiányoltam. Nem minden a szörnyhordák elleni harcról szól. De a történet annyira magával ragadó, és annyi alternatívát kínál, hogy egyszerűen lehetetlen nem mosollyal az arcodon játszani.

És mindemellett egy vizuálisan is lenyűgöző RPG-ről beszélünk. Felesleges is mondani, elég csak a képekre nézni. Egyszerűen gyönyörű. De azért van néhány korlátja is. Például a párbeszédek nem olyan látványosak, mint más friss RPG-kben. Ne számíts kameramozgásokra vagy filmszerű átvezetőkre. A karakterek egyszerűen csak állnak és rád néznek – ennyi. És hát, a mai trendekhez képest ez kissé fapadosnak tűnhet. Ráadásul nincsenek igazán látványos átvezetők sem. Az Avowed minden erőforrását arra fordítja, ami igazán számít: a történetre, felesleges látványelemek nélkül.

A világa ugyanakkor egy kicsit mesterségesnek érződik. Hiába ámuldozol a szépségén, nem lehet nem észrevenni, hogy az NPC-k inkább díszletelemek, semmint élő, lélegző karakterek. Csak ott állnak, a saját kis helyükön, és alig csinálnak valamit. És ugyanez igaz a külvilágra is. Időnként találkozol néhány vadállattal, de összességében a világ meglehetősen kihalt – főként szörnyekbe botlasz. Persze, ez eltörpül a játék összes jó tulajdonsága mellett. A világot felfedezheted belső nézetből – számomra ez volt a legjobb módja az élménynek –, de ha akarod, külső nézetre is válthatsz. Utóbbi sem rossz, bár a karakter mozgása nem mindig néz ki természetesnek.

A teljesítményt tekintve PC-n, egy RTX 4070 Ti kártyával, ultra beállításokon játszottam, és az Avowed kiválóan futott. A Steam Deck-es verzió is meglepően stabil, nyilván némi grafikai kompromisszummal. Végül, az Xbox Series X is hozza az elvárt szintet: a játék látványos, mégis stabil teljesítményt nyújt – legalábbis az első órákban, amennyit konzolon teszteltem.

 

Minden szinte, szinte minden, ami Obsidian

 

Az Avowed hibáit könnyű észrevenni. Nem egy különösebben eredeti RPG, és bizonyos szempontból még kissé egyszerűnek is tűnhet. Mégis, ez egy olyan szerepjátékos kaland, amit nem szabad kihagyni, mert minden benne van, amit az Obsidian játékaiban szeretünk. A történet mesterien van megírva, a karakterek igazán érdekesek, és ez egyike azoknak az RPG-knek, amelyek képesek néhány percre teljesen megbénítani – miközben azon töprengsz, melyik a kisebbik rossz; melyik döntés után fogod kevésbé szarul érezni magad. És szerintem ez fantasztikus.

Nagy élmény volt visszatérni a Pillars of Eternity világába, és bár szerettem volna, ha az akció változatosabb és a felfedezés sokkal interaktívabb lenne, ez még mindig egy olyan RPG, amit élvezet játszani.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Obsidian Entertainment

Fejlesztő: Obsidian Entertainment

Stílus: RPG

Megjelenés: 2025. február 18.