TESZT – A Metroidvania műfaj idei első remek játékáról van szó, ami évtizedekkel az ezt megelőző Ender Lilies: Quietus of the Knights után játszódik. Az Adglobe és a Live Wire korrekt játékot hozott létre, és az előző rész ismerete nem szükséges a jó élményhez, így az utazás és a mellé társuló rövid, animált jelenetek is kellően jók (bár tény, hogy szinkron nem párosult melléjük).

Egy jó játékról van szó, ami audiovizuálisan és hangulatilag is magasra tette a lécet.

Ember-e egy Homunculus vagy sem?

Ezek részben gépi, részben mágikus életformák többnyire azok. Kinézetre igen, de azón túl nem olyan biztos ez. Aztán jön a feladat: meg kell az Attunereket találni. Nem sok háttérinfót kap főszereplőnk, Lilac, de a fiatal, ezüsthajú lány ennyivel kel útra egy Homunculussal. Klisés, de elfelejtett mindent. Viszont ő is egy Attuner. Ezek segítenek a Homunculiknak (ez a többes számuk), akik elvesztik az eszüket. Jól fest a játéknak, hogy eleinte nem sokat tudunk. Lassan kell összeraknunk a képet, és ez leköti a játékost. Idővel a nem egyszer érzelemmel teli pillanatokkal rendelkező sztori mellett karakterünk is komoly fejlődésen esik át, és eközben az újrajátszhatóság is ott van, ugyanis az EMBitM több befejezést is kapott. Amúgy játékmenetében egy 2D-s platformer, de ebben nem nagyon lehet hibát találni. Harcok is vannak, képességeink idővel fejlődnek, és persze a megszokott pályamegismerős, képességtanulós, továbbhaladós játékmenet-hurok van benne. Puzzle-k, bossok, rejtett területek is vannak. A harcokért a Homunculusok felelnek.

Az első ilyen Nola lesz, aki közelharcban segíteni fog, de idővel több is lesz és más képességekre lesznek jók (lesz, aki például csáklyaként vethető be, más pedig áttörésre lesz jó, de a fast travel is menni fog velük). Idővel több mozdulatunk lesz, és nagyon változatos lesz a repertoár, így pedig az eleinte el nem érhető lokációkhoz is hozzáférést szerzünk (ilyen a műfaj). A harcok során négy képességet aktiválhatunk. Mivel tíz, harcra „tuningolt” Homunculi lesz, már itt is van variálás, de mindegyiknek három megnyitható képessége lesz, így harmincból kell válogatnunk. Ezeken felül a különleges Attuner Artok is vannak, amelyek a Homunculusoktól függően változhatnak. Ezek a kétségbeesett támadásnak tekinthetőek, mert ha tele a csík, ezek erős mozdulatokhoz vezetnek. A csíkot a sikeres támadásokkal lehet feltölteni, és nem csak erőben erős, hanem látványra is annak lehet nevezni. És a Homunculik nem csak felületesek, hanem egyedi karakterek saját történetekkel. Ezeket a mentési pontoknál (Respite – itt lehet Lilac loadoutját, felszerelését is változtatni) ismerhetjük meg, mert akkor lehet beszélgetni velük, és érdemes is, mert változatosak és hangnemben is eléggé széles a skála. Ez nem olyasmi, ami számottevően hatna a játékmenetre, de a hangulatot alaposan meg tudja dobni az ilyen kis részletre való odafigyelés…

Gépen innen, mágián túl

A harcok ritmusosak. Minden cselekedetnek súlya van és jól kell időzíteni mindent. Ellenfeleink egészen változatosak a bányászgépektől a furcsa húsos lényeken át a repülő robotokig. Hozzájuk lehet érni, mert ez nem okos sebzést, de a támadásuk és lövedékeik igen. Ezeken át lehet sprintelni, úgyhogy ha ezeket is jól időzítjük, akkor Lilac (aki amúgy igencsak törékeny, úgyhogy érdemes bekészletezni a Healing Wardból, ami a játék poti-ekvivalense) tovább fog életben maradni. Az ellenfeleink HP-csíkkal és egy másik csíkkal rendelkeznek: utóbbi leürítésével védtelenné válnak, és így még többet sebezhetjük őket. Mindez a bossokban teljesedik igazán ki. Nagyobb temó és veszély, mindemellé kötelezően gyors reflexek és előregondolkodás. Izgalmas, ám egyszerre frusztráló is tud lenni.

Szerencsénkre egy Respite általában pont egy boss előtt szokott felbukkanni, így a szinte garantált kudarc után a szomszédból próbálkozhatunk újra. Három nehézségi szint van, de ezen belül sok dolgot részletezhetünk (támadások ereje és gyakorisága, ellenfeleink HP-ja), így személyre szabható módon lehet könnyű vagy nehéz. Ha nehezítünk, a Fragment Bonus sokszorozója is nő, és ezzel Lilac több színben pompázhat, koncepciós rajzokat és más artworköket is megnyithatunk. Ha meghalunk, szerencsénkre nincs büntetés mint egy Souls-játékban és a tárgyainkat sem hullajtjuk el. Látványra az EMBitM kiválóan groteszk, zenére is változatosan ütős (egy japán csapat, a Mili műve, ahogy az előző részben is). A baj az, hogy pár helyen (főleg az erdőben) kicsit nehezen lehet kisakkozni, hogy hova is kell menni. Lényegében pontosan ez az elem, ami miatt nem egy kilences lett az értékelés végén. Na, ha ez nem mondja el, hogy mennyire jó játék ez, akkor semmi sem.

Az év első remekműve

Az Ender Magnolia: Bloom in the Mist egy 8,5-et kap. Minimum egy tucat órát bele lehet fektetni, és az újrajátszhatósággal ez még sokkal magasabb időtartam is ehet. Egyszerűen lenyűgözően sokkoló. Ez egy jó játék. Ezt nem is nagyon kell részletezni; a műfaj kedvelőinek egy kötelező vétel, és aki a platformereket kedveli, érdemes neki is ránéznie erre a játékra.

-V-

Kiadó: Binary Haze Interactive

Fejlesztő: Adglobe, Live Wire

Stílus: metroidvania

Megjelenés: 2025. január 22.