SOROZATKRITIKA – Xavier Collins titkosszolgálati ügynök, aki egy összeesküvések és titkok hálójába keveredik az Egyesült Államok elnökének, Cal Bradfordnak (James Marsden) a meggyilkolása után. Az Oscar-jelölt Sterling K. Brown (American Fiction) főszereplésével készült sorozat egyszerre kínál drámát és akciót, miközben Collins karaktere egyedi módon reflektál faji és társadalmi kérdésekre.

De Bradford nem a Fehér Házban hal meg, sőt, nem is Washington D.C.-ben. Ő és Collins egy rejtélyes, 25 ezer fős utópikus közösségben, Paradise-ban élnek, amely nagyon hasonlít Dél-Kaliforniára – ahol a sorozatot is forgatták –, mégis… más. A lakók modern csuklópántokat használnak pénztárcaként és kulcsként, fegyverek pedig egyáltalán nincsenek, még a rendőröknél sem.

A város titkai és a sorozat lendülete

Paradise valódi természete – amelyről spoilerek miatt tilos beszélni – csupán az első a számos fordulat közül, amelyek végigkísérik a sorozatot. Bár az első három epizód azonnal elérhetővé válik, a továbbiak hetente érkeznek, így a rejtélyek fokozatosan bontakoznak ki. A történet lendülete és az újabb és újabb titkok felfedése miatt Paradise kifejezetten addiktív élményt nyújt. Bár sok néző számára a sorozat alapötlete is spoilernek számíthat, a premier végén olyan meglepetések várnak, hogy még a kritikusok is tiszteletben tartják az információzárlatot – a nézőknek maguknak kell felfedezniük ezt a világot.

Ahogy az várható volt Dan Fogelman-től (This Is Us), Paradise kevésbé foglalkozik az általa bemutatott társadalmi kísérlet részleteivel, inkább az egyes karakterek múltjára és érzelmi világára helyezi a hangsúlyt. Ennek eredményeként a sorozat technikailag ugyan sci-fi, de sosem érződik igazán annak. Ez egy furcsa, de meglepően működőképes hibrid: politikai thriller, családi dráma és összeesküvés-sztori egyaránt.

A múlt titkai és a jelen rejtélyei

Paradise két idősíkon mozog: egyrészt követi Bradford gyilkosának felkutatását a jelenben, másrészt visszatekint a múlt eseményeire, amelyekből kiderül, kik voltak ezek a karakterek, mielőtt a városba érkeztek. Collins egy özvegy, aki egyedül neveli két gyermekét; Bradford pedig egy befolyásos család sarja, aki inkább csak játssza a vezetőt, semmint valóban az lenne. Az ő ellenséges, de függőségen alapuló dinamikájuk adja a sorozat központi feszültségét.

James Marsden már korábbi szerepeiben, például a Westworld vagy a Jury Duty című sorozatokban is tudatosan játszott a külsőségekkel és azzal a feltételezéssel, hogy ő csupán egy „Ken baba” karakter. Ezt a tapasztalatát itt is kamatoztatja, hiszen Bradford karaktere éppen annyira magabiztos a felszínen, mint amennyire bizonytalan belül.

Paradise lakói nemcsak az elnök halálával járó krízissel néznek szembe, hanem a saját életük hétköznapi problémáival is: szerelmi drámák, gyász, idős szülők gondozása és más személyes ügyek bonyolítják az életüket. Bradford politikai mentora, Samantha Redmond (Julianne Nicholson – Mare of Easttown, Janet Planet), egy techmilliárdos, aki kísértetiesen nagy befolyással bír Paradise felett. Ugyanakkor ő is egy feleség és anya, aki mindennél fontosabbnak tartja a családját. (Van egy jelenet, ahol elmegy bevásárolni a gyerekeivel, ami meglehetősen nehezen hihető – tényleg egy ilyen hatalommal bíró ember maga jár élelmiszert vásárolni? – de a sorozat ezzel is próbálja emberivé tenni.)

Collins két ügynöktársa, Billy (Jon Beavers) és Jane (Nicole Brydon Bloom) inkább az irodai románcuk leplezésével vannak elfoglalva, semmint azzal, hogy megtalálják a főnökük gyilkosát. Ez a könnyedebb szál néha kontrasztban áll a nagyobb volumenű rejtéllyel, de a karakterdinamika miatt működőképes marad.

A történet csúcspontja és a folytatás lehetősége

A színészi alakítások jelentősen hozzájárulnak a sorozat hatásosságához. Julianne Nicholson már bizonyította tehetségét a Mare of Easttown és az Janet Planet című független drámában, itt pedig egy teljesen más karaktert hoz: kezdetben visszafogott, de egyre inkább egy manipulatív hataloméhes figura válik belőle. Sterling K. Brown hozza a tőle megszokott minőséget, míg Marsden egy árnyaltabb verzióját mutatja be annak a szerepkörnek, amelyben már korábban is brillírozott.

A sorozat előrehaladtával egyre inkább fokozódik a tempó, és ahogy az várható volt, a finálé előtt rengeteg kérdés nyitva marad. A kritikusok nem kapták meg az utolsó epizódot előre, de a sorozat eddig elég narratív lendületet épített ahhoz, hogy a nézőket végig fenntartsa az érdeklődés. Egyértelmű, hogy Paradise több évadra van tervezve, hiszen az utolsó részig is rengeteg szál elvarratlan marad. Bár nem olyan részletesen kidolgozott világépítést nyújt, mint például az Apple TV+ Silo, a karakterközpontú megközelítés működik, és könnyű belefeledkezni a rejtélybe.

-Herpai Gergely „BadSector”-