TESZT – A Like a Dragon (vagy Yakuza) sorozat mindig is előszeretettel épített spin-offokat, hogy a főbb részeken túl is bővítse univerzumát. Nem ez az első alkalom, hogy egy meghökkentő húzással álltak elő: voltunk már nyomozók a Judgment-ben, visszarepültünk az Edo-korszakba az Ishin! révén, sőt, még egy zombi apokalipszis kellős közepébe is csöppentünk a Dead Souls-ban. De ha a Ryu Ga Gotoku Studios legelborultabb ötleteit vesszük sorra, akkor a Pirate Yakuza in Hawaii biztosan az élmezőnyben végez.

És ez egyáltalán nem baj. Goro Majima főszerepben? Erre már régóta vártunk! Igen, volt már lehetőségünk irányítani a sorozat különböző epizódjaiban, de most először kísérhetjük végig az egész kalandot az ő bőrébe bújva… méghozzá egy saját kalózhajó kapitányaként. A játék címe nem árul zsákbamacskát: a japán fejlesztők egy teljesen elborult kalózos őrületet akartak megvalósítani – de nem úgy, mint az Ishin! esetében, hogy visszarepítenek az időben, hanem maradva a jelenben, a lehető legkevesebb racionalitással.

És tudod mit? Ez egyáltalán nem fog zavarni. A játék pontosan tudja, hogyan rántson be, ahogy a sorozat mellékágai is szoktak: ismerős helyszíneket, karaktereket és játékelemeket reciklálnak, miközben teljesen új mechanikákat és játékrendszereket is beépítenek. Ezúttal a szigetek közötti hajózás, a tengeri csaták és az ellenséges hajók elfoglalása kapott központi szerepet.

De mégis, hogyan keveredett Majima ebbe a helyzetbe?

A válasz: egy kis amnézia és néhány kusza visszaemlékezés. A sztori az Infinite Wealth eseményei után hat hónappal veszi fel a fonalat, amikor Goro egy isten háta mögötti szigeten tér magához, egy Noah nevű fiatal srác húzza ki a vízből, és Majima fogalma sincs, hogyan került ide. A történetszálak szépen összefonódnak – Noah és családja sorsa, Majima múltja és persze egy legendás kalózkincs utáni hajsza köré.

A Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii viszont nem rángat bele az akcióba az első perctől. És őszintén? Nem is kapkodja el. Nem a franchise legnagyobb dobása, és tisztában van vele, hogy ha már bevállaltad ezt az elborult koncepciót, akkor van ideje szép lassan bemutatni mindazt, ami különlegessé teszi. Az első néhány óra éppen ezért tele van mindenféle játékelem kivesézésével – harcrendszer, főzés, kalózok toborzása, hajózás, tengeri csaták… annyi minden zúdul ránk, hogy a sztorira csak a türelmesebb játékosok fognak eljutni.

A harcok viszont bitang látványosak. Bár a játékmenet továbbra is a korábbi részek alapjaira épít, egyre jobban tolódik a hack and slash irányába: a mozgások folyamatosabbak, a támadások lendületesebbek, lehet ugrani, az ellenfeleket a levegőbe dobni és látványos kombókkal sorozni. Két különböző harcstílus keveredik: a jól ismert Mad Dog stílus, valamint az eszement Sea Dog, ahol Majima két hatalmas kalózszablyával aprítja az ellent. Az erősebb támadások feltöltődnek, a képességsávokat érdemes okosan menedzselni, miközben az ellenségek sem hagyják magukat, és ügyesen pozicionálják magukat távolsági támadásokkal. Visszatért a horog is, amit a The Man Who Erased His Name-ben már láthattunk – és itt nagyjából úgy működik, mint Nero karja a Devil May Cry-ban: egy gyors rántással azonnal behúzhatjuk magunkat az ellenfelekhez, hogy még pusztítóbb kombókat oszthassunk ki.

Ha Majima kalózként való ámokfutása nem lenne elég őrült, akkor majd a speciális képességei rátesznek egy lapáttal. A Mad Dog stílus egyik extrája, hogy klónokat idézhetünk meg, amelyeket fejleszthetünk és egyre többen lesznek, ahogy haladunk előre a játékban. De ez még nem minden: egy ponton állatokat is behívhatunk a harcba – például egy majmot vagy egy cápát, hogy darabokra szaggassák az ellenségeinket.

Egy kalóznak mindig akad egy kis tengeri balhé

Ahogy minden Like a Dragon játék esetében, itt is számíthatunk némi újrahasznosításra. Az Infinite Wealth Honoluluja szolgál fő térképként, de ezúttal a környező szigetek kapnak kiemelt szerepet, új szintekkel és egy izgalmas kincsvadászat mechanikával. Valami olyasmi, mint az Assassin’s Creed Valhalla fosztogatásai, csak itt nem falvakat dúlunk fel, hanem kincseket keresünk, zárt pályákon, ahol, ha elbukunk, az egész szakaszt az elejéről kell újrakezdenünk.

Az Assassin’s Creed-párhuzam nem véletlen, hiszen a fejlesztők látványosan merítettek a franchise-ból, különösen abból a klasszikusból, amelyről egyre több pletyka kering, hogy remake-et kaphat: az Black Flag-ből. Ez leginkább a hajócsatákban érződik, amelyek egyfajta árkádosított verziói az Ubisoft játékának: a kulcs a megfelelő pozicionálás, hogy a legerősebb oldalsó ágyúk tüzelhessenek, de a frontális támadások és a tarolás is kulcsfontosságú. Bizonyos helyzetekben nem elég szitává lőni az ellenség hajóját – meg is kell rohannunk azt, klasszikus fedélzeti kalózpárbajokat vívva. A Like a Dragon itt igazán érdekesen kísérletezik, és ahogy egyre nehezebbé válnak az összecsapások, úgy mélyül a rendszer is. Ugyanakkor azt is be kell vallanom, hogy mindez csak még jobban felértékelteti velem, amit az Black Flag több mint tíz éve elért – abban a játékban a tengeri csaták mesterien kidolgozottak voltak, és a szigetfelfedezés, hajózás és harcok közötti átmenetek teljesen zökkenőmentesen működtek.

Ahogy egyre beljebb jutunk a játékba, úgy válik a hajózás egyre összetettebbé és kihívást jelentőbbé. A hajónk fejlesztése nélkül esélyünk sem lesz a későbbi ütközetekben: nyersanyagokat kell gyűjtenünk, gondoskodnunk kell a legénység moráljáról, a megfelelő embereket kell kiválasztanunk különböző feladatokra, valamint tuningolnunk kell az ágyúkat – vagy akár ki is cserélhetjük őket brutális lángszórókra. És ez még nem minden… de a többi őrültséget jobb, ha magad fedezed fel. A játék itt kezd igazán egyedivé válni, hiszen akadnak pillanatok, amikor a hagyományos ágyútüzelés már nem elég, és kénytelenek leszünk elengedni a kormányt, hogy pontosabb célzással intézzük el az ellenségeket.

Egy úszó vidámpark – vérrel és rumos hordókkal

A számtalan helyszín közül, ahová hajónkkal eljutunk, az egyik legfontosabb kétségkívül Madlantis, egy hatalmas hajótemetővel tarkított barlangrendszer, amely az alvilág egyik legveszélyesebb, bűnben ázó fészke lett. Nem először találkozunk hasonló hellyel a sorozatban, hiszen például The Man Who Erased His Name kastélyára is emlékeztet. A kalózos környezet viszont most még több lehetőséget kínál: a történet egyik kulcsfontosságú része itt játszódik, és számos különös karakter is feltűnik, köztük Madlantis urai, élükön Queen Michelle-lel és a rejtélyes Naomival. Ahogy egyre mélyebbre ásunk a sztoriban, rájövünk, hogy az események már kevésbé Majima személyes útjáról szólnak, és sokkal inkább Noah, az ifjú hajósinas, valamint apja, Jason Rich és az ő zűrös múltja kerül a középpontba.

De Madlantis nemcsak egy sztorihelyszín, hanem egy sor vadonatúj minijátéknak is otthont ad. Az egyik legnagyobb újdonság a hajócsata-aréna, ahol Madlantis belsejében csaphatunk össze a legádázabb kalózokkal. Ezek a csaták egyre keményebbek, ahogy haladunk előre, hiszen egyre erősebb és jobban felszerelt hajók ellen kell bizonyítanunk, hogy a fejlesztéseink valóban érnek is valamit. Ha a legjobb rangokat és jutalmakat akarjuk megszerezni, akkor ezek a próbák komoly kihívást jelentenek.

Kalózkodás és melléktevékenységek

Ahogy azt megszokhattuk, a sorozat ikonikus melléktevékenységei most is visszatérnek: arcade és Master System játékok, karaoke, biliárd, baseball, kártyajátékok, a Yakuza: Like a Dragon Dragon Kartja és az Infinite Wealth Crazy Delivery-je. A közösségi interakciók sem maradtak ki, így ismét lesz baráti közösségi háló, ahol Majima mulatságosan köszönget az embereknek – pont úgy, ahogy Tobey Maguire tette a Pókember 3-ban. Emellett testreszabhatjuk Majima ruházatát, főzhetünk, sőt, még saját élelmiszert is termeszthetünk. Ezek egyértelműen a Pirate Yakuza in Hawaii egyik legnagyobb erősségei közé tartoznak.

Grafikai és technikai szempontból a játék hozza az Infinite Wealth-ben látott színvonalat, de úgy tűnik, hogy Hawaii legigényesebb jeleneteiben még stabilabb teljesítményt nyújt. PS5 Pro-n futtatva a látvány kifejezetten pofás, és a grafikai beállítások lehetőséget adnak a Minőség és Teljesítmény módok kombinálására, így egyszerre kapunk részletes grafikát és sima animációkat.

Összességében a Ryu Ga Gotoku legújabb játéka hozza azt az elborult, őrült hangulatot, amit a sorozat rajongói elvárnak – de az is egyértelmű, hogy elsősorban a hardcore közönség számára készült. Rengeteg minijáték és tevékenység vár ránk, viszont a történet és a nagyobb, szabadon bejárható terek háttérbe szorulnak, szemben a sorozat néhány másik kiemelkedő spin-offjával. Hiányzik az Ishin! új környezetek iránti elkötelezettsége és a két Judgment nagyszerű történetvezetése. A hajókezelés és az NPC-k toborzása a legénységünkbe remek ötlet, de a játék csak lassan bontakozik ki igazán. Ha viszont pont a Like a Dragon kaotikus, vidámpark-szerű élményei vonzanak, és nem a komolyabb narratíva, garantáltan jól fogsz szórakozni.

Vidámpark a Like a Dragon univerzumban

A Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii egy könnyed, szórakoztató spin-off, amely tökéletesen illeszkedik a sorozat legőrültebb mellékszálai közé. Goro Majima kalózkapitány szerepében a koncepció épp annyira elvetemült, mint amennyire szórakoztató, és sokkal inkább az új mechanikákra – például a navigációra, a hajófoglalásra és a legénység menedzselésére – összpontosít, mint a mély történetvezetésre, amely csak lassan lendül be. Ugyanakkor a játék nem felejti el, miért szeretik annyian a sorozatot: egy világot kínál, amely tele van minijátékokkal, őrült mellékküldetésekkel és elborult szituációkkal. Nem egy forradalmi újítás a franchise történetében, de ha csak egy kis Like a Dragon-hangulatra vágysz a várakozás közben, akkor tökéletesen kielégíti ezt az igényt.

-Herpai Gergely „BadSector”-

Kiadó: Sega

Fejlesztő: Ryu Ga Gotoku Studio

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2025. február 21.