ELŐZETES – A Fekete táska feszült dráma két legendás kémről, George Woodhouse-ról és imádott feleségéről, Kathrynről. A bonyoldalmat az okozza, hogy az asszony árulás gyanújába keveredik, ezért George-nak választania kell a házassága és a haza érdeke között.

George Woodhouse (az Oscar-jelölt Michael Fassbender alakítja) a legkiválóbb kémek közé tartozik, a brit Nemzeti Kiberbiztonsági Központ (NKK) egyik főtisztje. A szakma megkérdőjelezhetetlen kiválósága, csupán egyetlen gyenge pontja van: a végtelenségig rajong a feleségéért. Azt a sürgős feladatot kapja, hogy füstöljön ki egy árulót az ügynökségtől, mielőtt az ellenség aktiválni tudja a Severus nevű pusztító kémprogramot. George-nak átadják a gyanúsítottak ötfős listáját. Közülük négyen megbecsült kémkollégák, az ötödik pedig Kathryn St. James, hősünk felesége (a kétszeres Oscar-díjas Cate Blanchett játssza), aki az ügynökség egyik leptapasztaltabb és legjobbnak tartott kémje.

A titkok és hazugságok szövevényén áthatolva George egyre közelebb jut az igazsághoz. Minden újabb információ még mélyebb gyanúba keveri Kathrynt. A férfinek a végzetesnek tűnő bizonyosság tudatában el kell döntenie, mi a fontosabb számára: a házassága vagy a haza érdeke?

A kémhistória alakot ölt

Steven Soderbergh és David Koepp több mint 30 éve ismerik egymást, az évek során Hollywood legsikeresebb alkotói közé emelkedtek, akiknek munkái egyszerre hoznak hatalmas kritikai és közönségsikert, pedig e kettő ritkán jár párban. Együttműködésük sikerét Soderbergh annak tudja be, hogy tisztelik egymás szakmai rátermettségét, miközben nem restek nekimenni a másiknak, ha szükségét érzik. „David az egyik legnagyobb mester a maga műfajában, és az a benyomásom alakult ki, hogy szereti a rendező stílusomat – mondja Soderbergh. – Ez jó alap ahhoz, hogy bátran bíráljuk egymást. Sosem rejtjük véka alá, ha valami piszkálja a csőrünket a közös munka során.”

A Fekete táska ötlete Koepp fejében kezdett el alakot ölteni, amikor a Mission: Impossible széria első részéhez gyűjtött információkat. Profi kémekkel készített interjúkat, és lenyűgözőnek találta, hogyan próbálnak egyensúlyozni a szakmájuk és a magánéletük között. „A dolog kémkedéses része nagyon izgalmas volt, de azon is meglepődtem, milyen emberi dimenziók tárulnak fel előttem – mondja a forgatókönyvíró. – Az egyik kémnő például elmesélte, hogy a szakmája miatt képtelen normális kapcsolatot kialakítani. El is hangzik a filmben egy mondat, amit tőle kölcsönöztem. ’Ha az életed állandó hazugságokra épül, hogyan tudnál bármikor igazat mondani?’”

Ez a gondolat befészkelte magát Koepp fejébe. „Gondoljunk csak bele, hogyan fest, ha egy kém szerelmi kapcsolatot létesít. Azt mondja időnként, hogy most eltűnök pár napra, de ne kérdezd, hol leszek, mert a központ nem adott rá engedélyt. Nem bízhatsz senkiben, és senki más sem bízhat benned. George és Kathryn esetében is egyre gyűlnek az eltitkolt információk, amiket közös megegyezéssel a jelképes ’fekete táskába’ pakolnak bele.”
Soderbergh mindig olyan forgatókönyveket keres, amelyek intelligens módon mesélnek el egy történetet, és a karaktereket nagy sztárok játsszák, biztosítva a kereskedelmi sikert. „Agyafúrt ez a sztori, ahogyan Davidtől megszoktuk. Azt szeretném, hogy minél többen megnézzék ezt a filmemet is. A Fekete táska számomra ugyanolyan potenciállal bírt, mint az Ocean’s-filmek.”

Soderbergh azt javasolta, hogy a sztorit helyezzék át Amerikából Angliába, ahol az összes fontos szereplő a hírszerzés kiberbiztonsági ügyosztályán működik. Ez a részleg a technológia frontján gyűjt információt és védelmezi a fontos adatokat, szemben a tanult kollégákkal az MI5-nál és az MI6-nél, akik emberi kapcsolatokkal dolgoznak (utóbbi tagozat a híres James Bond otthona).

„Anglia izgalmasabb helyszínnek tűnt, mert már tele vagyunk olyan sorozatokkal és filmekkel, ahol folyton amerikai környezetben kavarnak a kémek – magyarázza a rendező. – London kiváló mozis környezet, és Davidnek nem volt ellenvetése.”

A történet kezdetén George ötfős listát kap, amelyen a feltételezett árulók szerepelnek. Mindannyian az ügynökség legkiválóbb kémei. „Valamennyien tudnak a Severusról – magyarázza Soderbergh. – Mindegyiküknek hozzáférése van ehhez a legszigorúbban őrzött titokhoz, így pusztán amiatt keverednek gyanúba, hogy tudnak róla.”

„Az áruló a szervezet csúcsán rejtőzködik – veszi át a szót Koepp. – Mindenki gyanús. Furcsa módon Kathryn az egyik szóba jöhető áruló. Ilyen sztorival még nem volt dolgom: az érdekelt, hogy két ember, aki teljes imádattal viseltet egymás iránt, hogyan küzd meg ezzel a helyzettel.”

A felek visszafogottak ebben a kapcsolatban, talán egy kicsit titokzatosak is egymás számára, amitől csak még izgalmasabbá válik a játszma. „A legtöbb párkapcsolati konfliktus forrása az, hogy a partnerek elárulva érzik magukat, sérelmezik, hogy visszaélnek a bizalmukkal – folytatja a rendező. – A mi sztorinkban viszont a feleket köti a titoktartási kötelezettség, sőt, az a dolguk úgy szakmailag, mint emberileg, hogy minél kevesebb dolgot kössenek a másik orrára.”

George azt a feladatot kapja, hogy mindent derítsen ki a Severusról, erről a rosszindulatú vírusról, amely képes megbénítani egy nukleáris létesítményt. „A Severust mindenki el akarja titkolni, mert mocskos egy jószág – magyarázza Koepp. – Az ötlet a valóságban gyökerezik, hiszen már több ország is kifejlesztett olyan vírusokat, amelyekkel tönkre lehet vágni az ellenség infrastruktúráját. A leghíresebb talán a Stuxnet nevű féregvírus, amellyel iráni atomlétesítményeket bénítottak meg.”
(A Stuxnetnek hivatalosan máig nincsen gazdája, de teljesen biztosra lehet venni, hogy az Egyesült Államok és Izrael titkosszolgálati együttműködésének gyümölcse. Kifejlesztésének célja az volt, hogy fékezze Irán törekvéseit abban, hogy atomhatalommá válhasson. A 2010-ben aktivált vírus tönkretette az iráni atomprogram létesítményeinek csaknem egyötödét, túlpörgetve az erőművek gázturbináit, és mintegy mellékhatásként zavart okozott orosz, indiai és indonéz erőművekben is. Ezáltal a globális kiberhadviselés első jelentős eseményét lehetett megtapasztalni. – a ford.)

A hagyományos politikai thrillerek valamilyen nagyszabású, lehetőleg világot rengető eseményt helyeznek a cselekmény középpontjába, most azonban némileg más a helyzet, mutat rá Soderbergh. „A Severus-kavarás csak beindítja az események láncolatát, közben mi sokkal inkább azzal foglalkozunk, mitévők legyünk, ha a házastársunk megszegi a kimondatlan, de azért kőbe vésett egyezséget, amire a kapcsolatunk épül.”

Koepp büszkén vállalja, hogy a kémfilm az egyik kedvenc műfaja. „Az emberek hazudnak, mint a vízfolyás – magyarázza. – Csillagászati tétek forognak kockán. Kevés szórakoztatóbb dolog van, mint ilyen sztorikat írni. Ott van az akció meg a feszültség, amit a közönség egy kémfilmtől elvár, miközben izgalmas, gazdagon árnyalt karakterek küzdelmét figyeljük. A Fekete táska sok helyütt inkább Nem félünk a farkastól, mint Mission: Impossible.

(Edward Albee 1962-ben bemutatott Nem félünk a farkastól című drámájában egy középkorú házaspár leszámol a kapcsolatukhoz kötődő illúziókkal. Filmen Elizabeth Taylor és Richard Burton vitte sikerre a darabot. – a ford.) Erre a közönség szerintem fogékony lesz. Hirtelen a hetvenes évek nagy filmjei jutnak erről eszembe, mint a Klute vagy Az elnök emberei, amelyekben valósággal torát üli a beteges gyanakvás és a csalárdság. Abban a korszakban mindenkinek az volt az érzése, hogy ordas hazugságokat vágnak a képébe, és a mi sztorinkban is javarészt ez a helyzet.”

George és Kathryn

Az elegáns, kifinomult és nagyon-nagyon professzionális páros majdnem annyira rajong a munkájáért, mint egymásért. Koepp szerint meglehetősen egyszerű oka van annak, hogy házasságuk olyan stabil. „Elég gázul hangzik, de ezek az emberek egyszerűen szerelmesek egymásba. Az sem árt persze, hogy fizikialag vonzódnak egymáshoz, de leginkább talán az számít, hogy ők képesek teljesen megérteni a másikat. Felesküdtek arra, hogy megvédik egymást. Ki akarhat ennél többet?”

Soderbergh szerint nem csupán nagy szerelemről van szó, hanem ez a férfi és nő egyébként is nagyon bírják egymást. „Ahogy telik az idő, ez fontosabbá válik, mint a szerelem. Nincs túl sok olyan jelenet a filmben, amikor ők ketten kizárólag egymás társaságában vannak, mégis elénk tárul a kapcsolatuk a maga teljességében, mert minden egyes jelenet a házasságukról szól, függetlenül attól, éppen kik láthatók a vásznon mellettük. Ez jól mutatja, David milyen tehetséges forgatókönyvíró. Mindent el tud mondani róluk azokban a jelenetekben is, amik nem elsősorban róluk szólnak.”

Koepp szerint Fassbender és Blanchett szakmailag csúcsszuper, autentikus filmsztárok. „Kivételes színészi képességeik vannak, ilyen emberek nem teremnek minden bokorban. Tökéletesen értik, hogyan viselkedni a kamera előtt, és azt is tudják, hogy a kevesebb gyakran több. George-nak az a dolga, hogy visszafogja magát, és feszülten, de mások számára észlelhetetlenül figyeljen. Michael játéka ennek megfelelően a minimalizmus magasiskolája. Cate karaktere kifejezőbb személyiség, de olyan talányos, hogy gyakran el kell tűnődnünk, mi a csuda járhat a fejében.”

Soderbergh legutóbb a 2011-es A bűn hálójában című akciófilmben dolgozott együtt Fassbenderrel, és úgy érezte, most újra az ő tehetségére van szükség. „Mindig is rajta volt a listámon, és most tudtam, hogy nagyon szépen el tudja majd játszani George visszahúzódó karakterét. Egy olyan pasast, aki nyugodt álarcot simít magára, miközben a mélyben fortyognak az érzelmek. Michael rengeteget el tud árulni a karakteréről anélkül, hogy látványos gesztusokkal dolgozna.”

A színésznek is nagy kedve volt újra Soderbergh-gel dolgozni. „Mivel tetszett a forgatókönyv, rögtön rá is vetettük magunkat a részletekre, például hogy milyen szemüvege legyen George-nak, meg hogy tip-top rozsdamentes konyhája van, ami olyan, mint egy műtő. George hagyománykedvelő, kissé ódivatú figura, és eléggé kényszeres, ezért az apró dolgok nagyon fontosak számára.”

A Fekete táska egyetlen karaktere sem másolat valamely létező személyről, de Koepp egy dolgot azért kölcsönvett a CIA legendás mesterkémjétől, James Jesus Angletontól. „A sügérhorgászat a hobbijuk. Aki a szervezetbe beépült patkányokra vadászik, annak a sügérhorgászat a lehető legjobb időtöltés.”

George főzni is szeret, amivel kapcsolatban Fassbender felhívja a figyelmet arra, hogy ez is magányos hobbi. „Segít neki feltöltődni, és a konyhai matatás közben egyedül lehet a gondolataival. De igazából Kathryn jelent számára mindent. A felesége a társaság lelke tud lenni, ami George-ra kevéssé jellemző. Kathryn szintén hihetetlenül intelligens. Ugyanakkor megköveteli, ami szerinte jár neki. George pedig arra tette fel az életét, hogy szolgálja és védelmezze őt.”

George tervet kovácsol az áruló leleplezésére, az első lépés az, hogy mind az öt gyanúsítottat meghívja vacsorára. „Egyfajta felelsz vagy mersz játékkal teszi próbára a vendégeket – magyarázza Fassbender. – Kathrynen kívül mindenkit árgus szemekkel figyel. Amit így megtud, nem feltétlenül kötődik a Severushoz, de sokat elárul kapcsolatukról.”

Kathryn karaktere klasszikus hollywoodi glamúrt igényelt, ami kivételes színészi képességekkel párosul. „Cate-ben ez mind megvan – mondja Soderbergh. – Amióta csak ismerjük egymást, mindig is szeretett volna velem dolgozni, ami nagyon hízelgő. Most eljött az alkalom.”

Fassbender szerint Blanchett kiemelt egy fontos momentumot a karaktere jellemzői közül, és ezt továbbfejlesztve építette fel a figurát. „A forgatókönyvből kiderül, hogy minden helyzetben Kathryn a főnök, akár az asztalfőn ül, akár nem – mondja a színész. – De Cate olyasmit is beépített a karakterbe, ami nincs beleírva a szövegbe. Eléggé ambivalens figurát hoz. Kathryn erős falat húzott maga köré, ami még George-tól is védi, de erre azért van szüksége, mert belül nagyon is sérülékeny. Ahogyan munkatársuk, Freddie mondja, velük kapcsolatban csak egy dolog biztos: bármit megtennének egymásért.”

A Fekete táskában Blanchett már harmadszor dolgozik együtt Soderbergh-gel. Emiatt el sem olvasta a forgatókönyvet, simán igent mondott. „Láttam, hogy David írta, Steven rendezi, ennyi elég is volt – mondja a színésznő. – Stevenben iszonyatos lendület és mélység van rendezőként, mindig mással kísérletezik. Képes a karakterek szemszögéből látni a világot, így tudja megmutatni, amint párducléptekkel osonnak a tüskés bozótban.”
„A Fekete táska vérbeli thriller, a szó minden értelmében – folytatja a színésznő. – De nem vezeti az orránál fogva a nézőt, hogy hatásvadász trükkökkel tartsa fenn az érdeklődését. A közönség mindent időben megtud, de meglepő módon. Közben lélektani elemzést is kapunk, hogy jobban megértsük a hősök motivációit. Ilyen házasságról eddig még nem hallottam. Kathryn és George szó szerint ölni tudnak egymásért, ami elég jó kiindulópont egy film számára, pláne, ha kémekről van szó.”

Kathrynnek azonban még George előtt is vannak titkai Blanchett szerint. „Iszonyúan kontrollált személyiség, és az a mániája, hogy igyekszik az emberek veséjébe látni. Nem ismer irgalmat és nem adja ki magát senki előtt. A házassága azonban számára szent. A munka izgalma és a kölcsönös bizalom tartja őket össze. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem kell megbeszélniük, és ez kapóra jön nekik. Úgy látom, mindketten sérült lelkű emberek, ami a kémszakma velejárója. Nincs már semmi vesztenivalójuk.”

Az Ügynökség útvesztőjében

Soderbergh a legkiválóbb brit színészeket kérte fel filmje számára: Pierce Brosnan, Tom Burke, Naomie Harris, Regé-Jean Page és Marisa Abela erősíti a csapatot.

George listáján négy barátja és munkatársa szerepel Kathrynen kívül, például Freddie Smalls, akit Burke alakít. Freddie hajdan az ügynökség nagy ászaként indult, de zűrös magánélete miatt megrekedt a karrierje. Nemrégiben lemaradt egy előléptetésről, amire nagyon számított.

„Freddie nincs könnyű helyzetben, mert kiszámíthatatlan figurának tartják – magyarázza Soderbergh. – Érdekes ember – roppant okos, de önpusztító üzemmódban működik, miközben ellenállhatatlan a stílusa. Tomból árad a lehengerlő intelligencia. A Szuvenír című filmben figyeltem fel rá, és azóta nyomon követtem, miket művel. Dolgozott George Millerrel (Furiosa: Történet a Mad Maxből) és Joanna Hoggal (Szuvenír), amiből kiviláglik, hogy a különleges agyberendezésű rendezők érdeklik, és ez közös nevezőt jelentett számunkra.”

Freddie iszik és odavan a fiatal csajokért, ezért biztonsági kockázattá vált az ügynökségnél. „Írás közben ő volt a kedvenc karakterem – árulja el Koepp. – Tisztában van azzal, hogy a kontrollhiánya miatt rakták parkolópályára, de ettől még roppant frusztrált, haragszik a világra, amiért mellőzik.”

Freddie-nek lételemévé vált a hazudozás, ez természetesen következik zsákutcás életviteléből. „Iszonyúan könnyű ráállni a hazudozásra, ha az ember egyszer elkezdi, nincs innen visszaút – magyarázza Burke. – De már csak ilyen a kémek világa. A bizalom és az árulás kérdései izgalmasan keverednek ebben az univerzumban.”

Tom régi bizalmasa Kathrynnek és George-nak, és pont ebből lesz a baj. „Elmosódnak a korábban jól kijelölt határok – folytatja a színész. – Kellemetlen helyzetek adódnak, és kapcsolatukba beköltözik a nehezen körülhatárolható bizalmatlanság. Steven és David nagyszerűen kiaknázzák ezt a felállást. Utánozhatatlan könnyedséggel bűvészkednek a műfajjal és a stílusokkal, vígjátéki elemeket is bele tudnak csempészni a drámába, és egyik meglepetés éri a másikat.”

Freddie szoros érzelmi kapcsolatban áll Clarissával, aki szintén a gyanúsítottak közé tartozik.

„Nemrég csatlakozott a csapathoz, korábban sok kapcsolata volt, és eléggé váratlanul bukkan fel George igencsak célzatos vacsoráján.”

Marisa Abela alakítja Clarissát, aki legutóbb Amy Winehouse szerepében aratott elismerést a Back to Black című filmben, alakításáért a BAFTA Rising Star díjára jelölték. „A Back to Black megerősített abban, hogy Marisa kell nekünk – mondja Soderbergh. – Nálunk egészen más karaktert tudott alakítani.”

„Clarissa erős és ádáz karakternek mutatja magát, de valójában érzékeny élek, talán túl érzékeny is ehhez a munkához – mondja a színésznő. – Ez a kémvilág izgalmas számára, de a napi dolgok brutalitása sokkolja.”

A kémvilágban furcsa módon támogatják, hogy a munkatársak kapcsolatot létesítsemek egymással. „Ha körön belül kavarsz, kisebb az esélye annak, hogy érzékeny információk szivárognak ki – mondja a színésznő. – De a kémek dolga egymás között sem könnyű, mert folyton titkolózniuk kell.”

Az Oscar-jelölt Naomie Harris alakítja a kémcsapat pszichiáterét, dr. Zoe Vaughant, akinek az a dolga, hogy lelkileg egészben tartsa az állományt, és folyamatosan arra késztesse őket, hogy a feladatukra összpontosítsanak. „Tulajdonképpen maga az ügynökség az ügyfele, miközben sok valódi személy is nyüzsög benne – mondja Koepp. – Kathryn szerint Zoe csak minden lében kanál, amivel sikerül megragadni a nő lényegét. Zoét vonzza a kémkedés szexi jellege, és az, hogy egy csomó olyan dologról szerezhet tudomást, amit szigorú titoktartás véd.”

Regé-Jean Page alakítja James Stokes ezredest, aki Zoé ügyfele, egyben a szeretője is. „Mint szinte mindenki, én is A Bridgerton család című sorozatban figyeltem fel Renére – mondja Soderbergh. – Láttam, hogy a lenyűgöző filmsztáros karizmája tökéletesnek bizonyul a filmem beli szerepre. Stokes mindenkit lenéz, valószínűleg képtelen az őszinte érzelmekre, voltaképpen igazi tuskó. Az első kérdésem ez volt Renéhez: volna kedved eljátszani egy borzalmas seggfejet? Elnevette magát, és azt válaszolta: ez biztosan marha jó buli lesz. Azonnal felfogta, milyen karaktert kell hoznia.”

Atrhur Stieglitz az ügynökség sokat próbált rangidős tisztje, igazi ezüsthátú gorilla a szakmában, így ki más játszthatná, mint maga a szó szerinti James Bond, azaz Pierce Brosnan? „Pierce munkásságát tekintetbe véve attól tartottunk, nem lesz kedve megint kémkedésre adni a fejét, de kellemesen csalódtunk – folytatja Soderbergh. – Ám egyikünk sem gondolta úgy, hogy a szokásos bondos modorral meg lehetne oldani ezt a szerepet. És tényleg: rettentően friss energiákat hozott a karakterbe.”

„Arthur maga a megtestesült Titkosszolgálat – magyarázza Brosnan. – Iszonyúan művelt, e téren kissé talán már perverznek is mondható, erkölcsi talapzata enyhén szólva is ingatag, de olyan sírnivalóan jól szabott angol halszálkás öltönyt visel, hogy megcsúszik rajta a napnak sugára. Csak az egyik veséje működik, viszont az egója akkora, mint ide Lacháza.”

Mit visel egy kém?

Ellen Mirojnick jelmeztervező és Frances Hounsom vezető stylist fő feladata az volt, hogy a szereplők kifinomult londoni eleganciáját hollywodi glamúrral tegyék még izgalmasabbá. Fassbender visszafogott kémjének külsejét úgy álmodták meg, hogy Michael Caine hetvenes években alakított karaktereinek figuráit turbózták fel a modern kor kívánalmai szerint. Főleg a X, Y & Zee című film jött számításba, ahol a sztár a tökéletes brit úriember eleganciáját villantotta fel a Dunhill luxusmárka által biztosított által biztosított kreációkban.

Ezúttal is a Dunhill szállította a ruhatárt Brosnan és Page számára. „Kidolgoztuk a karakterek egyéni stílusát – mondja Mirojnick. – Pierce mint Bond klasszikus egymellényes karakter volt, ezért most háromdarabos felsőt terveztünk számára a walesi herceg öltözéke mintájára, amihez tökéletesen passzol az ősz haja, így már nem úgy fest, mintha vissztérne James Bond új kiadása.”Brosnan műorrot is kapott az új szerephez, hogy még inkább különbözzön korábbi, talán túlságosan hozzánőtt alteregójától.

-theGeek-