A Human Can Opener podcaston a Rue Valley kreatív igazgatója, Marko Smiljanic egy izgalmas történetet osztott meg.

A Disco Elysium folytatására nem sok esély van, de sokan spirituális folytatást készítenek. Ezek egyike lehet a Rue Valley, és Smiljanic ezen dolgozik éppen az Emotion Spark stúdióban. Megosztotta, hogy milyen voltak a találkozók, amelyek Robert Kurvitz (a Disco Elysium vezető írója és tervezője), Alexander Rostov (a művészeti igazgatója), és Helen Hindpere (az egyik írója) hármasával történtek.

„Kurvitz és Rostov teljesen váratlanul jelentek meg Belgrádban. Egy közös barát szervezte meg a találkozót, de nem valami étteremben akartak találkozni; el akartak menni és megnézni Belgrád építészetét. Belgrád egyik részén a brutalizmus építészeti stílusa uralkodik, és azt mondták, sétáljunk egyet. Ez nem olyasmi, amit bármilyen találkozótól elvár az ember. Nem, csak sétáljunk végig Belgrádon, ami félig katasztrófa, de néhány helyen szépnek tűnik. Nagyon furcsa volt. Mi van, ha azt mondom nekik, hogy egy játékot készítek az ő játékuk alapján, nem lesz bajuk vele? Hogy fogják ezt látni? És túl sokat gondolkodtam azon, hogy milyen pólókat vegyek fel. Ha valami furcsa van rajta, mit fognak gondolni? Ki ez a fickó? Mit akar mondani? Néhány furcsa gondolat járt a fejemben.

És az első dolog, amit Kurvitz mondott, eléggé kiakasztott, mert valami filozófiai beszélgetésre számítottam a játék témáiról, vagy valami ilyesmire. Aztán megkérdezte tőlem: „Terveztek szinkronszínészi munkát?” És ez egy nagyon egyszerű kérdés. És nem egy őrült játéktervező vagy narratív tervező szemszögéből kérdezte. Hanem egy üzleti döntésről kérdezett. Megtudta, hogy nehéz eladni egy ilyen játékot, ha nincs benne szinkronszínész. Rengeteg szöveg van benne, és még azoknak is nehéz követni, akik szeretnek sokat olvasni. De ha van szinkronszínész, akkor a játék sokkal könnyebben megközelíthetővé válik,” mondta Smiljanic.

A Disco Elysium először teljes szinkron nélkül jelent meg, és ami benne volt, részben gyenge minőségű volt (Cuno párbeszédei), amit aztán a játék Final Cut verziója kiküszöbölt. Kurvitz később Hindperével tért vissza Belgrádba, meglátogatták a stúdiót, kipróbálták a demót, és jó viszony alakult ki: „Büszkén mondhatom, hogy tanultunk a hibáikból. Igyekszem rendet tenni a dolgok között. De amikor megmutattam nekik, hogyan működnek a párbeszédes sémáink, és mennyi munkába fájt (körülbelül 3 évet fektettünk abba, hogy tökéletesítsük ezt a fajta platformot, hogy ilyen tartalmakat tudjunk készíteni), Robert azt mondta: „Oké, olyan volt, mint egy spagettiszörny mindenhol. És ez az egész rendezett és tökéletes, és mindenhol ez volt.” Olyan furcsa, hogy otthon érzed magad, amikor a Disco Elysium után a Rue Valley-t játszod. Minden ugyanaz, az eszközök, a párbeszédek. De a történet új! Nekik, és ezt most a Rue Valley-vel értem meg, nincs ez az érzésed, hogy játszol a játékkal. És a Disco-ban sem volt ez ott. Ők csinálták. Nem játszották el rendesen. De a Rue Valley-ben úgy érezték, hogy tényleg játszanak. Nagyon érdekes volt számukra, hogy olyan érzés mint a Disco Elyium, de mégsem az,” tette hozzá Smiljanic.

Úgyhogy látszik, hogy a Disco Elysium mekkora hatással volt rá…

Forrás: PCGamer