TESZT – Tavaly az Aspyr nagy sikert aratott a Tomb Raider első három részének remasterével. Most viszont nagyobb falat akadt valamelyest a torkukon, ugyanis nem csak a negyedik és ötödik részt modernizálták, hanem a 2003 nyarán megjelent Tomb Raider: Angel of Darkness-t is… ami aztán szépen vissza is húzta a kollekció értékelését, mert ezen volt a legnagyobb hangsúly, és talán emiatt várta a közönség ezt a pakkot.

„Vagy azt a káromkodást adjam elő, amely akkor hagyta el a számát, amikor Lara nem volt hajlandó lemászni egy létrán az oktató részben?!”, írta anno a TR6-ról a főszeri 21 és fél éve. Na, ahhoz képest nincs sok előrelépés.

PS1-en innen, DC-n túl, élt egy dupla pisztolyos leány

Modern irányítás? Lehetséges, ha a régi tankos kezelés nem tetszik. Akár 4K felbontás és 60 FPS? Igen. Fotó mód? Van. Új kosztümök? Vannak. Bármikor lehet menteni. Van egy rakat achievement/trófea. Ezzel kb. definiáltuk is, hogy mi az, ami mind a három részben felbukkant. Úgyhogy nézzünk rá egyenként a játékokra. A Tomb Raider IV: The Last Revelation célzottan egyiptomi környezetű, és talán ez lenne az első hat rész csúcspontja. A modern grafika a hieroglifákat szépen kiemeli, és a külső tereken alaposan megnövekedett a látótávolság. Ha az első három rész irányítását megszoktuk, teljesen könnyen ugorhatunk át a negyedikre. Hozza a kötelezőt, hozza a formát. A Tomb Raider V: Chronicles a történetet visszaemlékezésekből adja elő (ugyanis úgy tűnt, hogy a TR4 végén Lara meghalhatott) négy különböző életciklussal.

Ennek a résznek a víz alatti szekciói játéktervezésileg problémásak, mert nem olyan könnyű kisilabizálni, hogy mégis hova a fenébe kell menni. Ebben a részben lép be a lopakodás is a képletbe, ugyanis New Yorkban itt-ott erre is szükség lesz. Kezelésileg ezzel sincs probléma, grafikailag néhol eléggé merész eltérés van a klasszikus és a modern grafika között, de a játékmenet ebben az esetben is klasszikusnak nevezhető, bár tény, hogy a Core Design kezdett eddigre kifáradni. Ezután jött egy néhány éves csend, megérkezett egy új konzolgeneráció, és a Core úgy gondolta, hogy Lara is alaposan komoly lépést érdemel…

Bug Raider: The Last Repellation

(Ezt a leadet is a főszeri követte el anno.) Az első rész nem véletlenül volt rövidebb a szokásosnál, mert a Tomb Raider: Angel of Darknessen van a hangsúly. Az Aspyr már ott hatalmas hülyeséget követett el, hogy megmaradt a staminacsík. Aztán mintha ez a hirtelen erősebb lett Lara lába dolog… anno sem nagyon lehetett tudni „a szintet” (ezt komolyan leírni is röhejes, hát még tapasztalni… legalább EZT vették volna ki a játékból, de nem, benne hagyták, MIÉRT!?). Nehezebb tárgyak mozgatása, nagyobb szakadékok átugrása tehát eleinte nem lehetséges emiatt. Jó, kijavították a frame rate-et és a kezelés is javult, de a játékmenetbe nem nyúltak bele számottevően. Úgyhogy a játék elején ott a kihagyhatatlan (negatív értelemben!) tutorial, ahol Lara csak beszél és beszél és beszél, miközben egy helyben áll (a játékos meg ül), amíg be nem fejezi. Az eredetinek nem volt rossz a története (és valljuk meg, grafikailag is jó volt…), és a hangulata is egészen tetszetős volt.

Ez nem változott, ám itt már kissé megosztó a modern és a klasszikus grafika közötti eltérések. Néhol a régebbi tűnt szebbnek. A remasterben vannak azért pluszok is. Kurtis fegyvertára bővült, visszatért egy kivágott szekció a párizsi sikátoroknál, és a Rennes Pawnshop bolt is várja a vásárlókat. Ez mind szép és jó, hogy az eredetit kibővítették, és igen, el kell ismerni: a Tomb Raider: Angel of Darkness valóban így a legjobban játszható. De ha az alapjáték egy akkora szakadékban van mint a Grand Canyon, akkor ez menthetetlen. Benne hagyták a párbeszédes dolgot is: rossz opció? Akár rögtön pofán lő a másik karakter. Jó, most már nem kell sokat várni a betöltésre, de ha remasterelték a játékot, illett volna kihagyni pár elemet. Ezt biztosan. Mondjuk az „áthajlást” megőrizték a remasterben, mert Croft kisasszony szépen leköveti a görbületeket a megmászott felületen. Viszont ha a játékmenet változatlan, valószínűleg egy kisebb odafigyeléssel elő lehet húzni a bugokat is. Az alagútban a semmibe zuhanás nem jött össze, de ez csak szerencse kérdése lehetett…

L.A.R.A. = Lara, a régészlány avíttas

Ezt a kollekciót az Angel of Darkness nélkül egy 8/10-essel meg lehetne dobni. Azzal meg szépen le is zuhan 7/10-re, mert a túlzottan az eredetihez való ragaszkodás miatt maga a remaster is ugyanazoktól a hibáktól szenved, mint az eredeti. Oltári nagy esély lehetett volna a játék renoméjának javításában, de ez egy kihagyott ziccer. És ez bizony az értékelésre is rányomja a bélyegét. Úgyhogy, ha anno nem tetszett a sok kis idióta újítás a játékmenetben, a remaster sem fog. Ha tetszett a Last Revelation és a Chronicles, akkor érdemes miattuk azt a két részt játszani. Az Angel of Darkness pedig inkább Awfulness of Drabness. Úgyhogy az első három rész kollekciójához képest ez visszaesés, ugyanis túlzottan ragaszkodtak a hitelességhez.

-V-

[/ezcol_1half_end]

Kiadó: Aspyr

Fejlesztő: Aspyr/Crystal Dynamics

Stílus: akció-kaland, platformer

Megjelenés: 2025. február 14.