A Ubisoft az első, aki nyíltan figyelmen kívül hagyja saját univerzumát az Assassin’s Creed Shadows című játékban – és az az igazán meglepő, hogy lehet, ez volt a helyes döntés. A Shadows technikailag kiváló alkotás, ugyanakkor az egyik legkevésbé elmélyült epizód, ha a sorozat történeti mitológiáját – az Asszaszinok és Templomosok harcát – vizsgáljuk.
Az Assassin’s Creed Shadows lenyűgöző nyitott világáról és megújított lopakodási rendszeréről sok jót lehet mondani. A történet azonban korántsem ennyire erős pont. A narratíva túlságosan széttartó, több irányba próbál nyitni, de egyik sem kap elegendő figyelmet. Bár a múltban játszódó szálak részben megmentik a sztorit, a franchise központi, mitológiai vonalának elhanyagolása komoly hiányérzetet kelt.
A játék nem igazán használja ki azt az alapötletet, amelyre az egész sorozat épült. A sorozat már régóta küzd azzal, hogyan mutassa be saját, sci-fi elemekkel átszőtt világát, és mostanra sok rész gyakorlatilag teljesen elhagyta a jelenkori történések vagy az Isu faj történetének bemutatását. Pedig ez adná a sorozat egyediségét: nem csupán történelmi kalandjáték, hanem egy olyan narratíva, amely az emberiség kezdetétől a jelenig húzódik, tudományos-fantasztikus kontextusban.
Az Assassin’s Creed közönsége folyamatosan változik
Miért nem élnek ezzel a lehetőséggel? A válasz nem egyértelmű, de valószínűleg piaci megfontolások állnak mögötte. A Ubisoft tisztában van vele, hogy van egy lelkes rajongótábor, amely figyelemmel követi a lore-t, elméleteket gyárt, és minden részletet értékel. De azt is tudják, hogy ők kisebbségben vannak. A többség számára az Assassin’s Creed egy történelmi akciójáték – legyen szó kalózokról, nindzsákról vagy vikingekről –, nem pedig egy több szálon futó sci-fi saga.
Még ha minden rész milliós példányszámban is fogy, a közönség gyakran váltogat: van, aki az *Origins* vagy a *Black Flag* miatt kapcsolódik be, mert tetszik neki Egyiptom vagy a tenger, de aztán kihagyja a *Syndicate*-et vagy a *Valhallát*, mert nem érdekli az adott korszak. A játék megvásárlásánál ritkán játszik szerepet a történeti kontinuitás vagy az, hogy mi történik az Asszaszinokkal és a Templomosokkal.
A hajdani, rendkívül vonzó alapkoncepció mára háttérbe szorult.
Egyre kevésbé saga, egyre inkább önálló epizódok sora
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Assassin’s Creed sorozat a *Final Fantasy* modelljét követi: minden epizód különálló, és nem szükséges előismeret a megértéséhez. A Ubisoft nem akarja, hogy egy új játékos elveszettnek érezze magát, ha nem tudja, ki volt Layla, Desmond vagy Kassandra. Több alkalmi játékos is megerősítette: jobban szeretik, ha a történet arra a karakterre fókuszál, akit irányítanak, és nem kell más részeket ismerniük az élményhez. Ez a megközelítés logikus – még a régóta rajongók számára is.
Ugyanakkor elszomorító lehet, amikor egy új Assassin’s Creed játék elindításakor a sorozat identitásának nyomát is alig találjuk. Sokan Desmond történetével zárták le magukban a franchise-t, és a későbbi döntések gyakran nehezen követhetők. Egy fontos antagonistának például nem is a játékban, hanem egy képregényben ért véget a története. Bár az új részek bővítik a mitológiát, sokkal inkább eredettörténetekkel foglalkoznak, mint a jelen szál lezárásával.
De felmerül a kérdés: számít ez még egyáltalán? Az említett ellenség történetének a *Mass Effect* befejezéséhez hasonló hatással kellett volna bírnia – mégis alig ismerik a játékosok. Úgy tűnik, a Ubisoft ezt már tudomásul vette. Elképzelhető, hogy a jövőben két út valamelyikét választják: vagy teljes újrakezdés történik, új történettel, amely nem igényel előismereteket, vagy a mélyebb lore-t külön tartalmakba száműzik, kifejezetten a legelhivatottabb játékosoknak. Akárhogy is, különös látni, ahogy egy sorozat a saját identitását inkább teherként, mint erőforrásként kezeli.
Forrás: 3djuegos
