TESZT – Ez nem éppen az a kelet-német állam, amire emlékezhetünk, ráadásul az évjárat is kissé orwellinek nevezhető, ugyanis e belső nézetes, filmszerű pszichológiai thriller 1984-ben játszódik. A játék furcsa, de nem éppen jó értelemben, de legalább nem annyira bizarr és követhetetlen a történet mint amit a Quantum Errorban láthattunk (dír TeamKill, hol van annak a PC portja…?).

Bár furcsának lehet nevezni a játékot, érdekes tud maradni, úgyhogy le tudja kötni a közönséget.

Daniel McGovern nyomi nyomozása

Na azért nem annyira rossz az. A Leviathan gondolatiroda ügynökét irányítjuk (mondjuk ez hol német név?), és egy kollégánk rosszban sántikál, de kiderül, hogy ennél többről van szó. A baj az, hogy a K:TDW történetét kiszámíthatatlannak lehet nevezni, és ebből következően a játékmenet is felettébb ebbe az irányba megy el. Vannak puzzle-k, vannak nyomkereső szegmensek, néha ezt megzavarják üldöző szegmensekkel és a bosszantó jumpscare-ekkel, meg néha egyk is horrorral megfejelve. A sztorit össze lehet foglalni úgy, hogy a család, a veszteség és a szerelem játsszák a középpontot. Minden kilátástalan és Daniel elmeállapotát is maximum törékenyként lehet definiálni. Ebből adódóan nehéz disztingválni aközött, hogy mi valódi és mi nem, és hiába lélekbúvárkodunk (szó szerint), mert néha ez ront a helyzeten. Amúgy a játék eléggé olyan érzést kelt, hogy egy délután leül vele az ember, aztán este már zavartan áll fel a kanapéról. Négy óra alatt végig lehet játszani, és bár a vége felé egy kicsit igyekszik megtörni a trendeket a kamerával, azon túl, hogy azt kérdezzük magunktól, hogy miért fotózunk nagy vörös szemeket, csak tesszük a dolgunkat. Vannak harcok is, de lesz köztük egy olyan, ami nagyon bosszantó lehet.

A narratíva biztosan meg fogja osztani a játékosokat, és ezen esetleg egy második végigjátszás segíthet, ám ott rejlik a baj, hogy nem biztos, hogy sokan erre fognak vetemedni. A játék korrektül néz ki. PlayStation 5 Pro-n pedig még jobb a képminőség, a textúrák is kicsit tisztábbak, és a mozgás közben is részletesebb. 4K-n fut 60 FPS-sel, jók a képkockák időzítése, így stabil és kifinomult a játékmenet, ami amúgy PlayStation Spectral Super Resolution felskálázót használ. Alap PlayStation 5-ön is jól fut a játék, amit amúgy egy kínai csapat, a Pollard Studio fejlesztett. Ez amúgy az első munkásságuk, amiben egy drog, a Bluebottle is szerepet játszik. Ezt nyomják a Leviathan alkalmazottaiba, hogy hatékonyabbak legyenek. Kicsit vissza kell térni erre a lélekbúvárkodásra (szó szerint, mert dive az angol neve): ez nem veszélytelen egyik félnek sem, és ezt McGovern is tapasztalja, amikor egy tudóst vizsgál. Ennek az illetőnek Sean Mehndez a neve, aki elvesztette egyik lábát a munkája során, és szerinte egy szörny tette ezt, de kárpótlást nem kapott. McGovern rájön, hogy Mehndez magyarázata nem áll össze. Ekkor kezd a történet fordulatokat venni.

A Leviathan sötét titkai

A K:TDW-t látványosnak lehet nevezni, de ne ítéljünk elsőre, mert a játék elég lassan indul be. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre furcsábbá minden körülöttünk, és már-már absztraktba, vagy avantgárdba nyúlik az egész. Hangulata van annak, hogy nincsen ott az a konstans feszültség mint mondjuk az Observerben. A Bloober Teamhez képest kicsit más irányt vett fel a Pollard Studio, és ez így van rendjén. A kényelmetlen és meg nem magyarázható helyzetek másképp okoznak feszültséget, és ez jól áll a K:TDW-nek. Kissé sétaszimulátor hatása is volt a játéknak, ami megint csak megosztó lehet a közönség számára. Biztos lesz, akinek tetszeni fog, hogy néha a sétálást megtörik a feladványokkal és a horrorral, másoknak pedig inkább felejtős lesz ez az élmény. A játék világa viszont kiváló.

Egyedinek és nagyon is kreatívnak lehet nevezni. Ez talán a játék legerősebb pontja, ugyanis a furcsaság nagyon ütősen fest. Az effektek, a lassú kameramozgások, a használt szögek egyszerűen ütősek, és tényleg mintha egy művészfilm lenne a játék a vége felé. Ez amúgy az értékelés esetében is furcsa szituációt eredményez, ugyanis lényegében filmként is értékelni lehetne a K:TDW-t, de nem nagyon lehet, hiszen egy videojátékról van szó. Viszont annyit biztosan ki lehet jelenteni róla, hogy a játékok prezentációját feszegeti a kínai fejlesztők játéka, és éppen emiatt lehet ez még egyfajta inspiráció a későbbiekben másoknak, hiszen általában kell egy kis idő, mire valamit a közönség valóban értékelni kezd. A Metal Gear Solid első részével kapcsolatban is ez volt: a megjelenéskor is elismerték, de idővel vált legendássá sokak szemében.

Egyszeri élmény

A Karma: The Dark World azért kap 7/10-es értékelést, mert a játék nem rossz, de egy kicsit rövid, kicsit követhetetlen a története, és a vége felé már eléggé absztrakt irányt jelöl ki magának.. de ez egy egyedi élmény, azaz nem olyasmi, amit gyakran láthatunk más játékokban. Az egyedi világ és a stílusos vizualitás, továbbá az ijesztő, sötét környezet és hangulat dob az értékelésen. Viszont esetleg érdemes lenne kivárni, amíg olcsóbb nem lesz, ugyanis rövid a játék és ennyit nem biztos, hogy érdemes érte fizetni.

-V-

[/ezcol_1half_end]

Kiadó: Wired Productions, Gamera Games

Fejlesztő: Pollard Studio

Stílus: sétaszimulátor, horror, NDK

Megjelenés: 2025. március 27.