SOROZATKRITIKA – Az óvadékügynök nem képregényadaptáció ugyan, de a Prime Video szériája simán elmenne annak is. A műfaj egyik legnagyobb gyártója, a Blumhouse hozta össze ezt az akció-horror hibridet, amelyben Kevin Bacon a címszereplő Hub Halloran, egy fejvadász, akinek élete – és karrierje – drasztikus fordulatot vesz, amikor meggyilkolják, majd visszatér az élők közé. Korábban pitiáner bűnözőket hajkurászott, most viszont az Ördöggel köt alkut, hogy szökött démonokat cserkésszen be neki.

Hub új állása brutálisan véres túlzásokkal és még bizarrabb alakokkal tölti meg a sorozat világát. Már alapból van egy elképesztően irritáló, túljátszott bostoni akcentussal idegesítő ellenlábasa Lucky (Damon Herriman alakításában, aki ausztrálként valami elképesztően kínos módon erőlteti ezt az akcentust), ráadásul Lucky még Hub exnejének az új pasija is. Ehhez társul még Midge (Jolene Purdy), aki mellékállásban sütiket árul otthonról, főállásban viszont az Ördögnek szállítja a begyűjtött lelkeket. Ez a szent és profán keverék erősen hajaz a Preacher című AMC-sorozatra, ami ugyebár Garth Ennis egyik ikonikus képregénye alapján készült még a ’90-es években. Az óvadékügynök alkotója, Grainger David és a showrunner Erik Oleson (Daredevil, The Man in the High Castle) ugyan saját sztorit írtak, de hangulatban nagyon egyértelműen a képregényes narratívákhoz igazodtak.

Fejvadászból démonvadász: pokolian nehéz meló

Kezdetben Az óvadékügynök kifejezetten lubickol Hub helyzetének groteszk abszurditásában. A sztori felvezetésére elszórnak néhány epizódot, aztán beköszönt egyfajta rutinszerű démonvadászat, ahol az áldozatok között megszállt papok és sátánista pomponlányok is felbukkannak. Hubot eredetileg Lucky verőlegényei intézik el, és onnantól kezdve, hogy egy falba betonozva tér magához, majd lazán rágyújt egy cigire a még vérző nyaksebéből, a sorozat kifejezetten élvezetes, ha a morbid fekete humor dominál.

Csakhogy az első évad mindössze nyolc, egyenként félórás epizódból áll, így kénytelenek kapkodva lezavarni a felvezetést, mielőtt még kényelmesen belesüppedhetnénk a bizarr világba. Hub másodgenerációs fejvadász, aki cinikus anyját – egyben lakótársát – Kittyt (Beth Grant) követte a szakmába. Amikor Kitty megtudja fia „feltámadásának” részleteit – amelyeket megdöbbentően könnyedén vesz tudomásul –, egészen vicces segítőtárssá válik, amikor Hubbal együtt próbálják begyűjteni az elkóborolt pokoli lelkeket. A probléma ott kezdődik, hogy a beavatottak köre egyre tágul, és olyan, kevésbé izgalmas szálak is előtérbe kerülnek, mint Hub és exfelesége, Maryanne (Jennifer Nettles, The Righteous Gemstones) nosztalgiával átitatott kapcsolata. Közös zenei múltjuk eléggé erőltetett módon kerül elő, Maryanne karaktere pedig sosem lesz több egy rég elvesztett szerelem sematikus jelképénél.

Démonok helyett inkább CGI-kaszabolás

Bár a cím alapján Hub munkája áll a középpontban, a készítők azt is szeretnék, ha a néző legalább ennyire érdeklődne a főhős személyes útja iránt – például elveszett művészi ambíciói vagy azon bűnei miatt, amelyek révén lelke az Ördög tulajdonába került. Ezek a történetszálak azonban fokozatosan elsorvasztják azt a pimasz, ironikus hangnemet, amely eleinte életben tartotta a sorozatot. Szinte minden epizód egy-egy démonról kapta a címét, ám ezek közül alig akad olyan figura, amely Buffy-féle, emlékezetes „heti szörnnyé” válhatna – helyettük inkább digitálisan elmaszatolt CGI-kreatúrák sorjáznak. Ráadásul a démonok emberi gazdatestei – legyenek korrupt rendőrök, iskolai zaklatók vagy éppen gyerekek – szintén elnagyolt figurák maradnak. Hogy ki és miért válik áldozattá, arra a sorozat még csak kísérletet sem tesz, hogy valamiféle erkölcsi dilemmát fabrikáljon belőle.

Az óvadékügynök világának szabályai homályosak, ami alapvetően még nem is lenne probléma, amíg a széria könnyed és frappáns marad. (Például: Miért faxon érkeznek a pokoli melók? Mert az Ördög már vén, és mert amúgy is stílusosabban fest ez az egész egy kicsit retró, kicsit bizarr módon.) Csakhogy a tétek hamar túlságosan magasra szöknek: az egyszerű „menj ide és vadászd le” típusú küldetésekből villámgyorsan világmegmentő sablontörténet lesz. Bacon ugyan tökéletesen hozza a sármosan lerobbant, macsó antihőst, de a karizmája önmagában kevés, hogy összetartsa ezt a széteső, hangulatilag ingadozó sorozatot. Az óvadékügynök remekül indít, de mire a végére érünk, Hub öreg, lerúgott járgányából már rég kifogyott az üzemanyag.

– Herpai Gergely „BadSector” –