FILMKRITIKA – Gyakori, szinte mindenkit foglalkoztató félelem: „Mihez kezdenék, ha valami történne a szeretteimmel?”. Ez egy fájdalmas, lélekőrlő kérdés, amit nehéz megválaszolni – részben érzelmi súlya miatt, részben mert kevesen vannak köztünk, akik képesek és alkalmasak lennének igazságot szolgáltatni… de mi lenne, ha te mégis képes lennél rá?

James Hawes Az amatőr című filmjében egy kivételes képességű CIA-kódfejtő élete fenekestül felfordul, amikor személyes tragédia éri, és kénytelen maga kezébe venni az igazságszolgáltatást. Ez egy okos kémsztori, amely lassabb és befelé fordulóbb, mint ahogy azt elsőre várnánk, de az erős színészi alakítások és néhány jól kivitelezett (időnként a logikát némileg próbára tevő) fordulat és akciójelenet mégis emlékezetessé és figyelemre méltóvá teszik a filmet.

A történet középpontjában Charles Heller (Rami Malek), a CIA kódfejtője áll, akinek feleségét, Saraht (Rachel Brosnahan) túszul ejtik, majd megölik egy londoni terrortámadás során. Heller nemcsak a veszteségét, hanem a CIA passzivitását is nehezen viseli, amikor azok nem hajlandók fellépni az elkövetők ellen. Ezért – ahogy valószínűleg sokan tennénk – zsarolással veszi rá a CIA-t, hogy képezzék ki, hogy bosszút állhasson a maga módján. Eközben a CIA legjobbjai üldözik: köztük Alex Moore helyettes igazgató (Holt McCallany), valamint Heller kiképzője, Robert Henderson (Laurence Fishburne).

Rami Malek gyászol, bosszút áll, és néha túlfeszíti a logikát

A film alapkoncepciója már önmagában is izgalmas: egy nem hétköznapi képességekkel bíró ember indul bosszúhadjáratra, anélkül, hogy meglenne hozzá a klasszikus kiképzése. Heller nem az a típusú főhős, akit hasonló filmekből ismerünk. Ha fegyvert adsz a kezébe, célt találni képtelen. Ez a felállás sok érdekes szituációhoz vezet, és legjobb pillanataiban a film már-már egy Végső állomás-előzményként hat, mintha maga a Halál eredetét mesélné el. Bár a történet emiatt lassabban halad, mint ahogy azt egyesek várnák, akik inkább egy James Bond- vagy Ethan Hunt-szerű fejlődést remélnek, Az amatőr pont azért érdekes, mert a műfaj határait feszegeti, és szokatlan irányokba vezet el bennünket.

A film működésének kulcsa Malek alakítása: egyszerre képes hitelesen megjeleníteni a gyászt, a kívülállóságot és az intelligenciát. Rétegzett, finoman építkező színészi munka ez. Rachel Brosnahan bájos és empatikus jelenség – még úgy is, hogy karaktere halála miatt kevés játékidőt kap (bár a film ügyesen talál módot rá, hogy a halála után is visszatérjen). Laurence Fishburne végig lehengerlő, karaktere olyan figura, akinek a haragját jobb elkerülni. A casting telitalálat, a film pedig jól használja ki a színészeit, hogy váratlan helyzetekbe kerüljenek, miközben a főszereplők komoly érzelmi mélységeket kapnak.

Logikai botlások – nem vészesek, de érezhetőek

A film egyik legnagyobb problémája, hogy néhány esemény túl kényelmesen simul a történetbe – ezt spoiler nélkül nehéz részletezni. Heller például úgy jut hozzá a CIA megzsarolásához szükséges információhoz, hogy az pont kapcsolódik a feleségét meggyilkoló terroristákhoz – ha ez véletlen, akkor az nagyon kényelmes véletlen. Hogy Heller hogyan és mikor szerzi meg ezt az információt, illetve az a tény, hogy épp Sarah válik célponttá, különös egybeesésnek hat. Ez a történeti kapocs a legnagyobb túlzás, de nem az egyetlen ilyen apróság – bár egyik sem annyira zavaró, hogy tönkretegye a filmet, azért néhol felvonja a néző a szemöldökét.

Nem az a film, amire számítasz – de ettől még működik

Az amatőr egy összességében jól sikerült kémdráma, bár kicsit érzelmesebb és kevésbé akciódús, mint amit a történet alapján elsőre várnánk. Nem hátrál meg annyira az akciótól, mint például a szintén remek Pig (ami olyan, mintha John Wick valójában Thomas Keller séf lenne), de a ritmusa és egyes váltásai meglepőek. Malek remekel az ügyetlen, de éles eszű özvegy szerepében, Fishburne-t pedig kicsit alulhasználják, de amikor képernyőn van, lehengerlő. A film legjobb pillanatai azok, amikor Heller kreatív módszerekkel gyilkol, vagy épp zsarolja a feletteseit – ezekből pont elegendő jut, hogy az egész film jól működjön. Az amatőr gyakran lavírozik a műfaj határain, néha botlik, de amikor igazán számít, akkor jól teljesít – ez pedig bőven elég ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni.

-Herpai Gergely „BadSector”-